Köln: a templomok és bringások városa – túl a tolerancián (képgalériával)

2013.11.02. 19:26

Kölni, kölni dóm és kölsch. De úgy érezzük, részletezni is köll.

Köln, híd

Észak-Rajna – Vesztfália legnépesebb, Németország negyedik legnagyobb városának több mint egymillió lakosa között számos bevándorló él, köztük szombathelyiek is. És törökök, kurdok, san salvadoriak, lengyelek, szlovákok, kínaiak... E keveréknek köszönhetően a híres-hírhedt német precizitás szövete kissé szakadozottnak mutatkozik Kölnben, ami nem baj, sőt.
 
A Rajna-parti város története kétezer éves múltra nyúlik vissza, a római időkben Colonia Claudia Ara Agrippinensium volt a neve. Mai képét inkább a középkor fennmaradt vagy újjáépített emlékei és a modern építészet határozzák meg – a II. világháború után nem sok maradt a régi házakból.
 
A dóm
 
Annak, aki nem ismerős Kölnben, a biztos találkozási pont a dóm, hiszen nem lehet eltéveszteni, szinte mindenhonnan látszik. Nem csoda: tornyai 157 méteres magasságba nyúlnak. Ingyenesen látogatható, de adományokat elfogadnak.

Kölni dóm

 
A kölni püspökség története egészen a 4. századig nyúlik vissza. A dóm ennél ifjabb: építését 1248-ban kezdték meg, és – jó munkához idő kell – el sem készült 1880-ig. A világ harmadik legmagasabb katedrálisa lenyűgöző látványt nyújt, gótikus csipkedíszeivel kívülről éppúgy, mint a benti mozaikpadlókkal.
 
A falak mögött
 
Rögtön a dómban és mellette múlt és jelen, kinek-kinek kedve szerint, történetesen a kincses kamra (Domschatzkammer), a Római-Germán Múzeum (Römisch-Germanisches Museum) és a kortárs művészet fellegvára, a Ludwig. A dómban tett látogatás, valamint számtalan sok száz éves szabadtéri emlék megtekintése után ez utóbbi üdítőbb gondolatként merül fel.

Köln, Ludwig

 
A Ludwig Múzeumban az időszaki kiállításokon kívül a múzeum saját gyűjteménye is megtekinthető, Picassónak külön terme van, de összefutunk Dalíval, Andy Warhollal, Roy Liechtensteinnel is.
 
Az épület modern, és abszolút szimbiózisban él a dómmal. Falait helyenként üvegfelületek törik meg, azt a hatást keltve, mintha két festmény között a templom valamelyik díszítőeleme lenne a harmadik. A legfelső szintről ki lehet menni a teraszra, hogy újabb, eddig nem látott szögből fotózzuk a dómot – és anélkül, hogy belelógnának a turisták. (Jegyár: 10  euró, kedvezményes: 7 euró, családi: 20 euró.)
 
Román templomok tucatja
 
A Domforumban (ami egy egyházi információs iroda és kiállítótér a központban) külön vezetőt találunk a román kori templomokhoz. A belvárosban pontosan egy tucatnyit tartanak számon.
 
A legfeltűnőbb a Nagy Szent Márton-templom (Groß St. Martin) jellegzetes tornyocskáival emelkedik ki a történelmi házak közül, nem messze a Rajna-parttól. Az egykori Rajna-szigetre épült, késő római épületek helyére a 12. század derekán.

Köln, Nagy Sznet Márton templom

 
A félköríves oldalhajóiról felismerhető, formás St. Maria im Kapitol nevű templom közel ezer esztendős, egy az 1. századi templom alapjaira épült 1040 és 1065 között. Az alatta található kriptacsarnok is látogatható.
 
Mire innen kilépünk, esik. Már megint. Kölnben mindennap esik (ha valamiért nem, minden bizonnyal reklamálnak). A templomkapu melletti, mosolygó kőoroszlánokkal kezdünk ismerkedni, hátha eláll közben. Egy helybeli úr lép oda, és elmondja, a felújításkor kerültek elő, a 14. században készültek. És miért vigyorognak, kérdezek vissza? Talán, mert esik az eső... – vágja rá a férfi.
 
Két keréken
 
Kölnben két dologba fogsz mindenhol belefutni: román templomokba és biciklisekbe – jelzi a városban élő ismerős, és milyen igaza van. Kerékpárból nincs annyi, mint Amszterdamban (mondjuk, fűből sincs...), de a várost keresztbe-kasul behálózzák a bicikliutak. Aki teheti, teker, és bizony méltatlankodnak, ha gyalog az útjukba tévedsz.

Köln

 
A biciklisnek nagy a becsülete Kölnben, egyfajta szent tehénként tisztelik. Állítólag egyszer egy autós nem adott elsőbbséget egy kerékpárosnak. Még aznap este a Rajnába dobta a slusszkulcsát, és beállt egy bűnbánó szerzetesrendbe.
 
A szerelem városa
 
A dóm mellett húzódó hír a Rajnán a Hohenzollern-híd. Közúti forgalom nincs a hídon, csak vasút, kerékpárosok és gyalogosok számára járható. És a szerelmeseknek, barátoknak, családoknak... Déli oldalán teljes hosszában lakatfallá alakult, ezer meg ezer színes, gravírozott lakat díszíti.

Köln, híd

 
Köln elfogadó város. Pontosabban... valahol azon is túl. Vendéglátóm azt mondja, egyre inkább arról beszélnek, hogy feleslegessé váltak az olyan fogalmak, mint „másság” vagy „tolerancia”, hiszen itt ez a természetes dolgok közé tartozik.
 
A Bermuda-háromszög (Bermudadreieck) Köln melegbárnegyede. Laza, spontán, vicces, divatos, szórakoztató. Itt kóstolunk bele a kölschbe, ami nem csak a helyi nyelvjárást, de a helyi sört is jelenti. A kölsch nem egy márka, a kölsch a kölni sör úgy általában, méretét tekintve pikoló (0,2 l), és egyenes falú, magas, vékony pohárban adják. Ha akció van, akár már egy euróért is.

Köln, utca, városkép

 
Enni? Bármit. Falafelt, indiait, olasz kaját... vagy a hagyományos bratwurstot. A bevásárló- és bulizóutcákban mindenféle náció étkei kaphatók, egymás hegyén-hátán, sok helyütt bizony kerekedne a szeme a magyar ÁNTSZ-ellenőröknek. És vannak üzletek, ahol német feliratok sincsenek...
 
Mit vásároljunk?
 
A minden városban fellelhető giccshalmazon (színes vászontáska, póló az adott város nevével, nevezetesség miniben, nevezetességek hűtőmágnesen stb.) túl adja magát a kölni, az eredeti 4711 Eau de Cologne, amit a legkülönfélébb kiszerelésben és variációkban vehetünk meg. Van Maus-bolt is, a rajzfilmfigurával készült termékekkel.

Köln, utcakép

 
Igen jók, bár nem olcsók a Mustármúzeumban (Senfmuseum) kapható mustárok, a kínálat az édes gyümölcsöstől a plafonig ugratóan csípősig terjed. Helyben van lehetőség mindegyiket végigkóstolni, izgalmas kaland, különösen, ha a gasztrotúrát a szemközti Csokoládémúzeumban folytatjuk. A belépő ide 8,5 euró, kedvezménnyel 6 euró, családi egy 24 euró. A földszinti csokoládébolt kínálata se gyenge, de jó húsz százalékkal drágábbak a termékek, mint a mezei élelmiszerboltokban.
 
Apropó, élelmiszer. Vicces vagy sem, a kinti és a magyar árak között nem igazán érzékeltünk eltérést. Az ínyenceknek igazi paradicsom lehet a Galeria Kaufhof nevű belvárosi bevásárlóközpont  legalsó szintjén elfoglaló üzlet, fűszerek százaival, különleges szószokkal (csak indiai curryszószból három polcnyit találtunk), parmezánokkal, húskészítményekkel és a nagyvilág boraival.

Ugrás a képgalériára

.