A hullaégető – Gálvölgyi János döbbenetes drámai főszereplése Győrben

Útilaput a gonosznak! A Vaskakas Bábszínház és az Orlai Produkciós Iroda színháztörténeti bemutatója

2017.02.11. 11:45

teremtuccse.blogspot.hu.

Nem babra megy a játék. Bábként akarnak engem/bennünket mozgatni olyanok, akik a megtestesült gonoszok, illetve akiket e sötét lelkűek manipulálnak. E gengszterbanda nagy hévvel kürtöli szét, hogy a világot, az emberiséget csak ők képesek megváltani. Holott éppen tőlük kellene megmenteni a kozmosznak e porszemét.

Kísértések sorozata a földi portyánk. De mindig, mindenkor, mindenhol van választási lehetőség. „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. (József Attila, Két hexameter – 1936. november-december)

1938-39-ben játszódik a világirodalmi rangú Ladislav Fuks (1923-1994)  A hullaégető című dermesztő regénye, amit a győri Vaskakas Bábszínház a budapesti Orlai Produkciós Irodával közösen vitt színre Gálvölgyi János (1948) főszereplésével. Pelsőczy Réka rendezése lenyűgöz s megrendít.  

Előzmények: 1969-ben elképesztő képi világú cseh/szlovák/ film készült a vérfagyasztó könyvből Juraj Herz (1934) rendezésében, a rendszerváltásig többnyire mellőzött, briliáns Rudolf Hrusinskyvel (1920-1994) a címszerepben. Fontos s igen szerethető figurát jelenít meg benne a fiatal Jirí Menzel (1938). Az alkotást feltétlenül érdemes megnézni a YouTube-on. Párját ritkító, akárcsak a mostani színpadi társa. A hullaégető magyar szinkronhangja – Gálvölgyi Jánosé!

Sátánok kezdik újra ellepni Európát s e galaxis-galacsint. Minden idegszálukkal arra összpontosítanak, hogy propaganda gépezetük csatasorba állításával ellenséget kreáljanak, beleverjék a szívekbe és a fejekbe: miért kell másokat üldözni, kirekeszteni, megsemmisíteni. Valójában a hatalmukat akarják konzerválni örök időkre.

A Gálvölgyi János által életre keltett prágai krematóriumi dolgozó, Karle Kopfrkingl befolyásolható személyiség. Meg lehet kísérteni. Lassacskán ugyan, mert ingadozgat, de azért előbb-utóbb mégis beveszi a kefét. A fenevad-hatalom az ujja köré csavarja. Sok-sok millió (milliárd?) hasonszőrűvel egyetemben. Kilúgozzák testét, lelkét, szellemét.

A kézi vezérlésű „robottechnika” az emberré válás óta ismeretes. Hát, ugyanott tartunk néhány tízezer éve. Hiába, fejlődünk…

Gálvölgyi János  missziót teljesít vaskakasos művésztársaival: Schruff Milánnal, Szúkenyik Tamással, Ujvári Jankával, Ragán Edittel, Gergely Rozáliával, Bora Leventével; Kálmán Eszterrel (látvány), Fejes Kittyvel (mozgás), Matisz Flórával (zene), Michac Gáborral (bábtervező), Juristovszky Sosával (maszk).

Albert Schweitzer Nobel-békedíjas filozófus, művész, tudós (1895-1965) így véli: „Az élet tiszteletének etikája mindenkit arra kényszerít, legyen akármilyen élethelyzetben, hogy minden körülötte lejátszódó sorssal és emberi sorssal foglalkozzon, és emberként rendelkezésére álljon annak, akinek erre van szüksége. A tudósnak nem engedi meg, hogy csak a tudományának éljen, ha mégoly hasznos is abban. A művésznek nem engedi meg, hogy csak a művészetnek éljen, még ha sokaknak ad is vele valamit. A sokféle foglalkozást űzőnek nem engedi meg, hogy azt gondolja, hivatásbeli tevékenységével mindent teljesített. Mindenkitől megkívánja, hogy odaadja életének egy darabját másoknak.” /Albert Schweitzer Életem és gondolataim (önéletrajzi írások), Etalon Kiadó, 2015, fordította Balassa Klára, Kenesei Sándor/

Gálvölgyi János és művész teamje ráébreszt bennünket arra (is), hogy miként nem szabad, nem érdemes élni.

Ha nem látok ki saját magamból, s ha nyakörvet köt(het)nek rám, s hagyom, hogy az elém lógatott (mű)csont után kuncsorogtassanak, miközben a gazdámért rajongok, s ha megkér, jókorákat harapjak ki azokból, akikre ráuszít, és ezt én meg is teszem; akkor jobb, ha visszaküldöm magam az e létbe engem feladóhoz.

Gálvölgyi János életének párja, Gálvölgyi Judit alkalmazta színpadra Fuks regényét (Zádor Margit fordításának felhasználásával), dramaturg Zöldi Gergely. Alapos, pontos, precíz munkát végeztek.

Nem lehet elég óvatosan bánni a szavakkal, ennek tudatában skiccelem ide: nagy horderejű, életbe vágó, megrengető, a bensőnk mélyén/mélyét tisztító, színháztörténeti s egyben ember- s társadalomjobbító esemény részesei lehettünk a csütörtök esti győri főpróbán (2017. február 9.), amely időtlenségével együtt itt és most érvényes. Hitet, erőt ad. Márciustól az Orlai Produkciós Iroda budapesti otthonában, a Belvárosi Színházban is ki-ki átélheti, igazolhatja mindezt.

Gálvölgyi János körültekintő rovancsolást végeztet bennünk, velünk. Képzeletem aligha képes bejárni azt az utat, amit ő tett meg azért, hogy érzékeltesse, pontosabban „üvöltse”, hogy így, ahogyan most van bennem/bennünk, velem/velünk, körülöttem/körülöttünk – nem mehet tovább! Mert akkor végem, végünk van!

Ne lehessen bábként mozgatni senkit. Útilaput a gonoszoknak, a sötét lelkűeknek, a gengszterbandáknak. Nem babra megy. 

Fotó: Orosz Sándor/vaskakas.hu

.