Egy Balatoni legenda - Ezért nevezték el a környékbeliek Balatonnak a tavat

A Balaton keletkezésének legendája

Valamikor réges-régen élt a Bakony erdejében egy huszonnégy fejű sárkány, aki rettegésben tartotta a környékbelieket, mert mindennap annyi leányt evett meg, ahány feje volt. Ha nem kapta meg a táplálékát, szörnyű haragra gerjedt, és mind a huszonnégy fejéből pusztító lángcsóvákat bocsátott ki.

Egy nap a környék legerősebb legényének, Balatonnak a mátkája került sorra. A legény úgy döntött, hogy megvédi a szerelmét bármi áron, és nem engedi a sárkányhoz.

Teltek a napok, az éhes sárkány üvöltése betöltötte az egész erdőt, zengett tőle a vidék. A tizenharmadik napon a szörnyeteg nem tűrte tovább az éhezést, tüzet okádva előtört a barlangjából és a földet kezdte kaparni, így követelte az élelmet. Dühében hatalmas medret kapart a földbe, amiből forrás tört fel, másnapra pedig tó keletkezett a hegyek lábánál.

A sárkány egyre dühösebben követelte a lányt, ezért a legény szablyát fogott és elbúcsúzott a mátkájától, hogy megvívjon a fenevaddal. Balaton derekasan küzdött, sorra hulltak a vízbe a sárkányfejek, az utolsó fejjel együtt azonban ő is a vízbe esett, és holttestét elnyelték a hullámok. Halálhíre hallatán a mátkája is a vízbe vetette magát, és most együtt nyugszanak a tó fenekén.

A bátor legény iránti tiszteletből és hálából a sárkány nyomán keletkezett tavat Balatonnak nevezték el a környékbeliek.