Utolsó bécsi kirándulásunk alkalmával botlottunk ebbe a látványosságba. Nem világszenzáció, de érdekes.
Talán nem túlzás, ha állítjuk, Bécset lassan közel annyira ismerjük, mint Budapestet.
Ebben benne van, hogy a magyar főváros az utóbbi időben meglehetősen elhagyta magát szinte minden tekintetben, és az is, hogy a határok lebontása után az osztrák főváros másfél óra autóút lett, miközben ennyi idő alatt Szombathelyről jó esetben Győrig tudunk elvergődni a 86-os úton.
Bécsnek nagy előnye, hogy a kötelező és elcsépelt látnivalókon kívül számos apró érdekességet rejt, vagy a sajátos történelme miatt, vagy azért, mert alapvetően egy intelligens városról van szó.
Az utóbbi két évtizedben tényleg elég sok mindent végignéztünk ahhoz, hogy úgy gondoljuk, nagy meglepés nem érhet minket.
Nos, ha nagy nem is, de kicsi akad még bőven, ahogy a Lepkeház példája mutatja.
Nem tudjuk, hányszor sétáltunk el előtte, mindenesetre az interneten véletlenül bukkantunk rá, hogy van ilyen.
A Lepkeház (Schmetterlinghaus) a Ringen, a Burggartenben, Operaháztól kb. 200 méterre található, a Google térképén „Palmenhaus” névre hallgat.
Merthogy végső soron egy pálmaházról, ha úgy tetszik, melegházról van szó.
Már maga az épület és környezete is megér egy misét.
Bécs egyik legszebb szecessziós épületéről van szó ügyanis, amely a Hofburg-palota része, még ha ez nem is látszik rajta. (Hivatalosan császári lepkeház a neve.)
Az épület előtti Burggarden a komótos bécsi hangulatot árasztja, jó időben párok, családok és baráti társaságok itt fekszenek a fűben, élvezve a szabadságot, a zöldet és az osztrák jólétet.
A belépőjegy jelenleg 5,5 euró, ezért a pénzért aztán addig tartózkodunk az épületben, ameddig akarunk.
Ha valaki nem rabja az ilyen jellegű látványosságnak, nagyjából fél óra alatt körbesétál a helyszínen, ahol valóban hatalmas, színes trópusi pillangók repkednek a trópusi növényzet között, és a dráma hatás kedvéért még mesterséges vízesés, minisziklák, szobrok és hasonló dolgok vannak.
Van némi kihívás abban, hogy a lepke meglehetősen nyughatatlan állat, a látogató viszont azért fizet, hogy megcsodálhassa őket, lehetőleg ne csak reptében.
Ezt a kérdést úgy oldották meg a bécsiek, hogy az ösvények mentén etetőtányérokat helyeztek ki, ahol szépszámmal össze így gyűlnek a dekoratív jószágok.
A bejáratnál tudunk ugyan ingyen szórólapot venni, melyen a magyar zászló is fel van tüntetve, de annyira szűkszavú, hogy sokra nem megyünk.
Sokkal használhatóbbak a növények közé helyezett (német nyelvű) információs táblák.
Sajnos a lepkeház honlapja sem az igazi, viszont találtunk a helyszínről virtuális háromdimenziós sétákat.
A kirándulást és Európa-élményünket azzal tehetjük még kerekebbé, ha a pálmaház másik végében kialakított étterem-kávézó teraszán kirendelünk valamit. Persze csak óvatosan.