Ha jól számoltuk, több ezer ember vett részt Szombathelyen a március 15-i ünnepségsorozaton. Képek.
Ha jól számoltuk, több ezer ember vett részt Szombathelyen a március 15-i ünnepségsorozaton. Képek.
Ha jól számoltuk, több ezer ember vett részt Szombathelyen a március 15-i ünnepségsorozaton, mely – köszönhetően a napfénynek – afféle tavaszünneppé avanzsálódott. A helyszínek közül az idén rejtélyesen kimaradt a Horváth Boldizsár-szobor, Puskás Tivadar szerint a szabadság korlátja az adósság. Képek.
8:50 Belváros
Ahogy egy nagyobbacska városhoz illik, a négynapos hosszú hétvége utolsó reggelén még nagyon korai ez az időpont. Az utcán szinte teljesen kihaltak. Hogy ünnep van, arra csak a módfelett gyéren a házakra aggatott nemzetiszín zászlók utalnak.
9:00 Batthyány-szobor
Kétféle március 15. létezik. A téli és a nyári típus. A tavalyi egyértelműen az előbbi, az idei az utóbbi csoportba tartozik. Mindezt a jelentős szellemi felfedezést a Batthyány-szobor mellett teszem, mikor is a tavalyi emlékeimet (alig néhány ember cidrizik itt télikabátban) összevetem a mostani helyzettel: egyre magabiztosabb napsütés, bimbózó rügyek, jelentős számú – igaz, csupa jobboldali - politikus. Maga az ünnepség a „rapid” kategóriába tartozik, Himnusszal, Szózattal, megyei, városi és kormányhivatali koszorúzással lezajlik 6-8 perc alatt.
9:15 Belváros
A Fidesz-vezetők csoportja az Art Café teraszán üldögél, a tudósító pedig az egyik padra telepedik le, nézi a galambokat kergető, huszárokra váró kisgyerekeket, és arra gondol, talán többször kellene leülnie, nézegetnie. Csak úgy.
9:35 Fő tér
A Történelmi Témaparkból megérkeznek az ünnepség sztárjai, a huszárok, nyalka férfiak és csinos hölgyek. Hogy kik találták ki annak idején, hogy nekik itt a helyük, nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy szombathelyi március 15. népszerűségéhez és családi programmá válásához alaposan hozzájárult, hogy igazi lovak vonuljanak végig a városon. Ha a huszárok indulnának a helyi választáson, nem kétséges, hogy kapásból elhoppolnának néhány széket városházán, csak hát nyilván eszük ágában sincs indulni. A Fő téren egy 5-6 perces bemutatót tartanak, tudják, amit kevés rendezvényszervező, hogy pont akkor kell abbahagynuk, amikor az ember még nézné kicsit őket.
9:45 Király utca
A menet nem kanyarodik be Király utcából a múzeumparkba, mint korábban, ugyanis a szervezők az idén nagyvonalúan kihagyták a Horváth Boldizsár szobor megkoszorúzását. Hogy mi volt a baj az egykori szombathelyi főjegyzővel, aki annak idején, 1848 márciusában lejegyezte a szombathelyi 16 pontot, majd a később igazságügyi miniszter lett, azt nem tudjuk. Ha csak annyi, hogy a liberálisok, különösen az időközben kimúlt SZDSZ erősen kötődött a szoborhoz, az elég kisszerű indok lenne. Utólag azt hallottuk, hogy ezekben a percekben Hankó Faragó Miklósék megkoszorúzták a szobrot. Ha igaz, előlünk is ügyesen titkolták. Mindenesetre Horváth Boldizsárt egy óra múlva az Ady téri ünnepség alatt sűrűn emlegetik a műsorban.
10.00 Március 15. tér
Mire a Március 15. térre érünk, a tömeg már meglepően nagyra duzzad. Gyerekek nézik tátott szájjal a huszárokat és a lovakat, ismerősök integetnek egymásnak; mondhatni pátosz nélküli ünnepi hangulat van. Puskás Tivadar polgármester láthatóan kissé rutintalan, mikor a katonákat instruálja az országzászló felvonásánál, de ez tényleg mellékszál. Az ünnepi műsort a Bercsényi Miklós Általános Iskola diákjai adják. Először úgy tűnik, egy standard iskolai ünnepség lesz, aztán a zene, a tánc és egyéb látványelemek alaposan megdobják a programot, olykor váratlanul emelkedett pillanatokat ajándékozva a nézőknek.
10.30 Petőfi utca
A fényképezővel előrefutok, és mikor visszanézek, látom, hogy az ünneplő tömeg vagy fél kilométerre nyúlik el a forgalom elől lezárt Petőfi-utcában. Fúvószenekar, huszárok, lovaskocsi, kokárdák, zászlók és csákók, ünneplők és farmerek, kerékpárok és görkorcsolyák, fotósok és apai üstökbe kapaszkodó, nyakban ültetett kisgyerekek vonulnak percekig az Ady tér irányába. Ha egy idegen csak ezt látja az országból, akár még irigykedhet is.
10:45 Ady tér
A változások jegyében idén a teljes műsor leköltözött az MMIK lépcsőiről a Petőfi-szobor előtti placcra, ahol egy kicsi, kokárdás és élővirágos, vállalható esztétikumú színpadot ácsoltak. A műsor hasonlít a korábbi évekéhez – Ungaresca, Boglya, polgármesteri hivatal versmondói -, de összhatásában talán színesebb, emberibb. Puskás Tivadar beszéde első részében rutin jelleggel feleleveníti az egykori országos és helyi eseményeket (Horváth Boldizsár, ugye), majd– hogy stílszerűek legyünk – egy huszárvágással aktuális síkra ugrik, s azt mondja, „azért kell az összefogás, hogy legyőzzük a nyomasztó adósságot, amely miatt nem tudjuk szabadnak érezni magunkat”. A polgármester szerint a készülő új alkotmány több ponton is kötődik 1848-hoz. Az új alaptörvény március 15-öt nemzeti ünnepé nyilvánítja, utolsó sora pedig megegyezik az egykori 12 elé írt mondattal: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”. Puskás a beszéde után – miközben kicsivel odébb Lakos Dezső egy egyszemélyes show keretében amnesztiát kér Budaházy Györgynek -átadja az óriási kulcsot a város régi-új diákpolgármesterének, Kuruch Hellának, aki azt ígéri, próbálják közelebb hozni az ünnepségeket a fiatalsághoz. Hát az sem lesz könnyű.
12: 00 Agora Savaria Mozi
A március 15. ünnepségsorozat utolsó állomása már újra erősen belterjes. Péntek után ismét a szabad sajtó napját ünnepeljük. Ezúttal az első Szombathelyi Sajtófotó Kiállítással. Puskás Tivadar polgármester a sajtó, azon belül is a sajtófotó fontosságáról beszél, immár jóval oldottabb stílusban, mint az MMIK előtt. A mozi aulájának a falán a helyi sajtófotósok alkotásai láthatók, szinte minden helyi médium terméséből válogatva. Konstatálom, hogy az Alon fotóiból egy sincs kint, viszont az állófogadáson felszolgált kaszinótojás és a csirkemáj elsőrangú. Vagy csak megéheztem ezen a hosszúra nyúlt, szép tavaszi délelőttön.