Máré vára a Mecsekben: egy rejtőzködő szépség

2010.10.11. 15:44

A Kelet-Mecsek vadregényes és intim ölelésében.

Máré vár

Pécs és környéke zsúfolásig van mindenféle látnivalókkal. Ha ön valami természetközeli különlegességre vágyik, akkor van egy tippünk: Máré vára a Kelet-Mecsek vadregényes és intim ölelésében.

Mélyebb kapcsolat

Vannak helyszínek, amelyhez az embernek több köze van, mint a többihez, ezek között meg olyanok, melyekkel a kapcsolat mélyebbről jön.

A „Márévár” a szülői háztól cirka 10 kilométerre van, gyerekkori csatangolások, fiatalkori éjszakai zarándoklások, felnőttkori nosztalgia- és értékátadó túrák jelzik a kapcsolat újabb és újabb állomásait.

Máré vár

Az aprócska vár meghökkentő stabilitással viszonyul az évek múlásához. Bármikor és bárhogyan érkezem, áll a helyén és mindig magabiztosan adja ugyanazt. Másként méri az időt: pont úgy, ahogy egy vártól elvárja az ember.

Megközelítés

A Máré vára a Kelet-Mecsek egyik eldugott, apró ékszere. A vadregényes, a nagyközönség előtt alig ismert táj önmagában sem a tömegturizmus központja, a Magyaregregy nevű községhez közeli erdőségek pedig végképpen nem azok.

Ha Pécs, Pécsvárad vagy Komló felől érkezünk, az egregyi völgyön keresztül vezet az út. Ne hajtsunk gyorsan! A völgy egykoron, hétvégenként sátrakkal, kiránduló családokkal és élénk társadalmi élettel volt tele. Ma már teljesen csendes, a burjánzó növényzet, a gigantikus lapulevelek visszavették a parancsnokságot.

Mecsek, Mézes-réti pihenő

Aki bele akar kóstolni az egykori hangulatba, az még az úgynevezett Mézes-rét környékén teheti meg. Ezt a pihenőt a völgy közepe felé találjuk, baloldalt, egy erdőbe vezető apró híd jelzi a bejáratát. Itt még nem nőtt be mindent a vadon, pár száz méter után padokat, szalonnasütőt és egy gyorsfolyású hegyi patakot találunk.

A közelében

A várhoz vezetú út bejárata Magyaregregy előtt, a strandnál található. Ha éppen egy forró napon érkezünk, erősen meggondolandó egy megmártózás is.

Az ország egyik legszebb és leghidegebb vizű medencéjéről van szó ugyanis. A hely azért szép, mert szép, a víz pedig azért hideg, mert gyakorlatilag az egyik hegyi patak van megduzzasztva. Mondani is felesleges, a strand sem tömegigényeket elégít ki, így aztán hatalmasakat lehet pihenni, olvasni a fák alatti nagy csendben. Igazolni tudom.

Máré-vár, felfelé a dombon

Itt érdemes megjegyezni, hogy a szomszédos kempinget jelenleg egy holland család üzemelteti. A hollandok egyébként is szeretik valamiért ezt a környéket. Meg lehet érteni őket.

A strand és a kemping felett jó pár száz méterrel egy parkolót és egy „átmenő forgalom tilos” táblát találunk. Mindettől függetlenül simán tovább lehet menni autóval a vár alatti második parkolóig (sőt, akár fel a várhoz is, de ez utóbbi titok), de ha nem sietős, jobban járunk, ha letesszük az autót, és gyalog vágunk neki az erdészeti útnak.

Egy jellegzetes mecseki völgyben, hatalmas lapulevelek, komoran szelíd fák és domboldalak között vezet az út a már említett második parkolóig.

Innen még jó 20-30 perc, amíg a kaptatón felérünk a vártetőre. Közben hiába tekergetjük a nyakunkat, a vár csak az utolsó pillanatban bukkan a szemünk elé.

A Márévár

Ne számítsunk hagyományos várcsodára. A Márévár nem Budai vár, nem Sümeg vagy Siklós. Az apró, szabálytalan alaprajzú épület meglehetősen szerényen áll a nagy fák között.

Igazi hangulatát csak a jelképes belépődíj leszurkolásával és a kapun való belépéssel kapjuk meg. A létesítmény apró, de gondozott.

Máré vár

A középkorra visszanyúló, szerelmi legendával ellátott várról minden információ megtalálható a helyszínen, sőt, még annál több is. Az egykori „palotarészben” ugyanis két kiállítás is működik, az épület története mellett a Kelet-Mecsek élővilágáról is átfogó képet kapunk.

Már az apró udvaron ácsorogni is jó, de ha vesszük a bátorságot és felkapaszkodunk a falépcsőn a várfalra, akkor talán egyetért a látogató majd azzal, hogy érdemes volt elolvasni ezt a cikket és elzarándokolni a Márévárhoz.

Kilátás a várból

Alattunk és körülöttünk a történelem és a természet egy ritka egyvelege bontakozik ki, és újfent rájöhetünk, hogy az útikönyvekben nem mindig a vastagon szedett részek okozzák a legnagyobb élményt.

Mert vannak helyek, melyekkel a kapcsolat mélyebbről jön.

.