Ilyen megszólalás, mint ezé a Gyöngyösi Mártoné, hát ez után a minimum, hogy hamut szór a fejére az illető, jaj, majdnem politikusnak neveztem, megtépi a ruháját, és tíz évre elbujdosik a Bükkbe. De nem, kérem, ez itt Magyarország.
Ilyen megszólalás, mint ezé a Gyöngyösi Mártoné, hát ez után a minimum, hogy hamut szór a fejére az illető, jaj, majdnem politikusnak neveztem, megtépi a ruháját, és tíz évre elbujdosik a Bükkbe. De nem, kérem, ez itt Magyarország, és a XXI. század, se szórás, se tépkedés, se bujdosás, ez itt kérem megmagyarázza, hogy őt pusztán nemzetbiztonsági szempontok vezérelték.
Mondjuk, ezzel az erővel ugye azt is javasolhatta volna, nézzük már meg, hány képviselő rendelkezik palesztin felmenőkkel, kettőn áll a vásár, ugye, mi van, ha izraeli terrortámadás célpontjává lennénk.
Mi történik a magyar parlamentben egy ilyen felszólalás után? Akkor, rögtön. Az égadta világon semmi. Másnapra már a saját oldalának is feltűnik, hogy ejha, ezt bizony nem kellett volna, a másikon meg dafke zsidócsillagot tűznek a mellükre. Igen, valószínűleg én is kitűztem volna, ha ott volnék, függetlenül attól, hogy történetesen nem rendelkezem egy deka zsidó felmenővel sem (vagy legalábbis nem tudok róla).
A gond az, hogy innentől kezdve cirkusz lesz ebből is, amiből pedig nem cirkusznak kéne lennie, hanem egyértelmű és azonnali lépést követelt volna. Hogy tudniillik a tisztelt jobbikos frakcióvezető szólította volna fel a té Gyöngyösi „urat” azonnali lemondásra.
Ha már ilyen böszme, hogy magától nem jut eszébe.
És most megint ott tartunk, hogy a fél világ megdöbbenéssel vegyes harsány röhögéssel készül a sír szélére állni, hol nemzet süllyed el. Ezzel a szellemi ámokfutással ugyanis, amit az elmúlt két és fél évben a magyar országgyűlésben megengedtek, ezt értük el. Ezt érte el a kormány, a média, az ellenzék nagy része, mindenki, aki nem határolódott el az első pillanattól kezdve ettől a Jobbik nevű hordától, ahol szabad teret kaphatnak az ilyen ostoba, sötét és egyben a legostobább és legsötétebb időket idéző megnyilvánulások.
És igen, a világ azon része néz ránk sajnálkozva, ahol a képviselőség faji feltételekhez kötött: nevezetesen csak a homo sapiens sapiens juthat mandátumhoz.
Egyik nap magam is voltam egy jobbikos sajtótájékoztatón, és amit a fiúk (mondhatom így, azt hiszem, hiszen az ifjúsági tagozat képviselői voltak) ott előadtak, egy teljesen más témában, meg is írtam. Sőt, ma is azt gondolom, hogy ott, abban a kérdésben igazuk volt. Remélem, ők, ezek a srácok is hamarosan felismerik, értelmesebbek és többre hivatottak annál, mintsem hosszú távra egy ilyen szalonképtelen szervezet mellett kötelezzék el magukat. Helló, ébresztő.
Szögezzük le egyszer s mindenkorra: amit Gyöngyösi Márton a parlamentben megengedett magának, arra nincs mentség, felesleges minden magyarázkodás, minden szerencsenmosdatás.
Zsidólistákat egyszerűen nem készítünk, mint ahogy nem lövetünk a tömegbe, nem koncoljuk fel ellenségeinket a tér közepén, és mindezeket megengedő vagy a történelmi tapasztalatok alapján a megengedést előkészítő javaslatokat sem teszünk. Hanem, ha véletlenül is ilyen jut a korlátolt kis eszünkbe, összehúzzuk magunkat olyan kicsire, amennyire tudjuk, és hátralévő napjainkra befogjuk a pici szánkat, amíg meg nem jön a jobbik eszünk. (A mondat vége csak azért, hogy a jobbik, mint szó, visszakapja az eredeti jelentését.)
A média felelőssége is, ahol tartunk, igen. Sárga csillag kitűzése helyett csak azt mondhatom, mea culpa, mea maxima culpa.