Annyiban igazunk volt, hogy nagyjából a régi forgatókönyvek alapján zajlik Szombathely legismertebb rendezvénye, a csütörtöki nyitónap alapján azonban hozzá kell tennünk ezt-azt..
Annyiban igazunk volt, hogy nagyjából a régi forgatókönyvek alapján zajlik Szombathely legismertebb rendezvénye, a csütörtöki nyitónap alapján azonban hozzá kell tennünk, hogy az új díszletek azért adnak egy kis gellert a történetnek.
Este fél nyolc tájékán a karnevál már kezdi belakni a szombathelyi Fő teret. Még fényévnyi távolságra van a csúcsra járatástól, de egyes vendéglátóhelyek már kinyitottak, a turisták meg bőszen fényképezkednek a Vesta-szüzekkel.
A nagyszínpad mellett egy tekintélyes méretű, digitális kivetítőt fedezek fel, a városháza előtt egy kamion forgolódik, jelezve, hogy még vannak elvarratlan szálak.
A Thököly utcára érve azonban már teljes, immár elkészült valójában ugrik elém a diadalív. Az idei karnevál leglátványosabb új eleme nem akar annak látszani, amit mintáz, csak egyféle jelzés. Posztmodern, mondanám rá, ha valódi műalkotás lenne, de tudom, hogy csak egy könnyűszerkezetes színpadi díszlet, így Las Vegas ugrik be, ahol hasonló segédeszközökkel dobják meg a sivatagi várost. Mikor este későn, kivilágítva is megnézem, ez az érzésem tovább erősödik.
A diadalív nappal és éjjel
Mellette itt is kivetítő üzemel, csakúgy, mint a Thököly és a Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében. Az autentikus történelmi hangulat hívei valószínűleg eltakarják szemüket, de annyiban igazuk van a szervezőknek, hogy a turistáknak show kell, ezt pedig idén láthatóan nagyobb kanállal mérik, mint korábban.
Kivetítő a Thököly utcában
A hivatalos nyitó ceremónia valamikor 8 óra felé kezdődik. Puskás Tivadar és kísérete római szerelésben tűnik fel a diadalívnél, itt várják a légiósokat, akik érkeznek is.
Miközben a katonai ceremónia zajlik, megállapítom, hogy a szervezőkön kívül gyakorlatilag csak Fidesz-politikusokból áll a kíséret, ami azért meglehetősen egyoldalú szereposztás, és sok mindent elmond és magyaráz a közállapotainkról.
A csapat aztán átmegy a Fő térre a Vesta-templomhoz, a menetet a Savaria Legio Egyesület legionáriusai vezetik, kellőképpen határozottan, a meglepett turisták nem győznek elugrani útjukból, nem hiszik el, hogy útban vannak.
A Fő téren aztán kiteljesedik az eddig is filmszerű forgatókönyv. Két kamera is veszi és nyomja ki a kivetítőre, ahogy Puskás Tivadar elmondja – kisebb bakikkal - a nyitóbeszédet, és ahogy a Vesta-szűzek meggyújtják a lángot, amely vasárnap estig égni fog.
Miután a karnevál hivatalosan is megnyílott, a légierő fúvószenekara pattan a színpadra, hogy zenéjükkel tovább erősítsék a levegőben diszkréten, de jól kitapinthatóan benne levő Hollywood-érzést.
Este 9 tájban már egész sokan vannak a Borok utcájában, de minket jobban érdekel a szomszédos új helyszín, a Sörkert. A zeneiskola mögötti nagyparkolóban kicsit lötyög az a néhány, körben elhelyezett vendéglátóhely, de nem nehéz megjósolni, hogy népszerű lokáció lesz, már csütörtök este alig van ülőhely. Az árak alulról verdesik a nagy zenei fesztiválok szintjét.
A csütörtök este tömeg szempontjából még istenes, de nekem már valahogy ez is sok, így a Magma Tűzszínház ízelítője után egy kevéssé zaklatott, de karneválközeli helyszínt keresünk, egy darabig egy darabig szociális életet élünk némi alkoholos ital társaságában.
Hazafelé az Uránia Udvarban még elcsípjük a szemtelenül fiatal szombathelyi Tohu-Bohu zenekar koncertjének utolsó számait. A színpad előtt fiatalok láthatóan erősen élvezik a koncertet és az életet, egyben alátámasztva azt a közhelyet, hogy mindenkinek mást jelent a karnevál.
