Békeidőben is érdemes megkérdezni: hogyan és milyen keretek között működik a tavaly 24 millió utast kiszolgáló, és némi nyereséget is produkáló Vasi Volán Zrt. Kérdéseinkre a Vasi Volán Zrt. vezérigazgatója, Papp László válaszolt.
Tudom én, hogy gőzmozdony, de mitől megy? Ezt a kérdést azt hiszem, nyugodtan feltehetjük a közösségi közlekedési vállalatokkal kapcsolatban. Bár leginkább akkor szoktuk, hogyha valami gond van, de talán – legalább is most megyénket érintően – békeidőben is érdemes megkérdezni: hogyan és milyen keretek között működik a tavaly 24 millió utast kiszolgáló, és némi nyereséget is produkáló Vasi Volán Zrt. Kérdéseinkre a Vasi Volán Zrt. vezérigazgatója, Papp László válaszolt.
ALON: Ha egy nagyobb közlekedési cég sztrájkol, mint nemrég a BKV, rendre előkerül, hogy nem gazdálkodik elég jól, sok a kedvezmény , kevés az állami-önkormányzati támogatás, de kevesen tudják, hogy milyen rendszerben működik az, amit közösségi közlekedésnek nevezünk.
Papp László: A közösségi közlekedés rendszerében három partner vesz részt: a megrendelő, a szolgáltató és – mint a rendszer legfontosabb eleme - az utas. A közösségi közlekedés biztosítása állami, illetve önkormányzati feladat, amit a szolgáltató egy szolgáltatási szerződés alapján teljesít, az utas pedig használ – a viteldíj megfizetése ellenében.
A helyközi közlekedésben a megrendelő a magyar állam: megrendeli azt a menetrendi teljesítményt, amit a szolgáltatótól elvár, meghatározza a tarifát, a kedvezményrendszert és szolgáltató ezek között a körülmények között látja el feladatát, teljesíti a menetrendet. A helyi közlekedésben az önkormányzat a megrendelő, a menetrendet a közgyűlés szavazza meg, és a jegyző írja alá.
A szolgáltató bevételei a gyakran szociálpolitikai szempontokat is érvényesítő ármeghatározás miatt elmaradnak a költségektől. A járműveket, az alkatrészeket, az üzemanyagot, de még a munkaerőt is a piacról szerzi be a társaság. Emiatt keletkezik egy rés a szolgáltatás indokolt ráfordításai és a bevételek között. Ezt a rést kell betöltenie a megrendelőnek azzal, hogy vagy kevesebb szolgáltatást rendel, vagy kompenzálja szolgáltató veszteségét.
Az állam pedig megtéríti a kedvezményes jegyekből adódó bevételkiesést fogyasztói árkiegészítés formájában.
A kedvezményrendszer egy nagyon érdekes kérdés az egész országban. Számtalan példát lehetne kiragadni, de az ingyenes utazást terheli például egy olyan probléma, ami most talán orvoslásra kerül. Eddig ugyanis nem lehetett tudni, hogy vajon mennyien is veszik igénybe a szolgáltatásunkat száz százalék kedvezménnyel. Ugyan kap a társaságunk kompenzációt normatív alapon, de számok hiányában nem lehet állítani, hogy az elszámolás korrekt lenne.
A fogyasztói árkiegészítés legnagyobb problémája, hogy 2006-tól százalékos helyett fix összegű lett, és ez a fix összeg azóta sem változott. Ez számokra lefordítva azt jelenti, hogy abban az esetben, hogyha utas egy 100 forintos jegyet 90 százalékos kedvezménnyel vett, akkor ő fizetett 10 forintot, az állam 90 forintot. Ahogy nőtt a jegyár, a fix összeg megmaradt. Amikor ez a menetjegyár 100 forintról 120-ra változott, akkor az utas 12 forintot fizetett, míg a kedvezmény továbbra is 90 forint maradt. Ebből jól látszik, hogy egy 120 forintos teljesárú menetjegy 90 százalékos kedvezményes konstrukcióban 102 forint bevételt jelent a Volánnak. Ez a különbség a jegyárakkal együtt nő, a mi társaságunk esetében már meghaladja a 100 millió forintot. A kedvezményrendszer egy olyan területe közösségi közlekedésnek, amit nem lehet szociálpolitikai szempontoktól elvonatkoztatni - hiszen a közösségi közlekedés arányának megőrzése szükségszerű érdek, és cél, de ezzel az üggyel a közeljövőben – azt gondolom – foglalkozni kell. A közösségi közlekedés átalakítása kapcsán ebben a kérdésben nem hoztak döntést a változásról.
Sokan úgy gondolják, hogy közösségi tulajdonban lévő cégek, a MÁV, vagy például a BKV - amelyek finanszírozási gondjai évente menetrendszerűen kerülnek a közvélemény elé – azért nem érdekeltek a gazdaságos működésben, mert a megrendelő, az állam, vagy az önkormányzat úgyis megtéríti a veszteséget.
Nem érzem magam kompetensnek más társaság helyzetének a megítélésére, de a Vasi Volánnal kapcsolatban el kell mondjam: az elmúlt években rengeteg olyan intézkedést tettünk, ami a társaság hatékonyságát növelte: ésszerűsítettük az improduktív létszámot, csökkentettük a működéshez nem feltétlenül szükséges költségeket. Ennek eredményességét igazolja például az, hogy egy nemzetközi tenderen is eredményesen tudott szerepelni a Vasi Volán ZRt.: Szombathellyel sikerült egy nyolc évre szóló közszolgáltatási szerződést kötnünk a helyi közösségi közlekedésre.
Hogy miért nem érdeke közlekedési társaságnak, például a Vasi Volánnak a veszteséges működés: a megrendelőkkel az elszámolás mindig utólagos, és sok esetben vitáktól sem mentes, tehát akár fél évnél is tovább elhúzódhat, az üzemanyagot, vagy a munkabért azonnal kell kifizetni. A likviditásunk megőrzése miatt az az érdekünk, hogy a bevételekkel nem fedezett indokolt ráfordítás minél kisebb legyen.
Mit ajánlott a Vasi Volán a városnak?
Azokat a feltételeket vállaltuk, amelyek a kiírásban szerepeltek. Ebben az egyik legfontosabb elem a járműrekonstrukció, mint a társaságot leginkább megterhelő program, melynek keretében 21 darab alacsonypadlós autóbusz kerül forgalomba. Hetet decemberben adtunk át, a következő hetet-hetet pedig idén, illetve jövőre. A járműállomány átlagos életkorára vállalt kötelezettségnek így tudunk eleget tenni, de más fejlesztések is szerepelnek a szerződésünkben, amelyek ugyan csak jó úton haladnak.
Volt még egy lényeges pontja ennek a szerződésnek, amely a szombathelyi adófizetőket leginkább érinti: a veszteség finanszírozása a város költségvetéséből.
A megállapodásnak sarkalatos eleme a kilométerenként 350 forint korlát, eddig az összegig téríti meg az önkormányzat a szolgáltatás ellenértékét a Volánnak. Ez 2009. első félévére 34 millió forint volt, második félévre nem igényeltünk veszteségfinanszírozást a várostól.
Minek köszönhető ez a csoda?
Sor került a menetrendrend racionalizálására, a második félévben már eszerint szolgáltattunk. Az ARC autóbuszok tartós bérleti díja sem terhelte az elszámolást, és benne van a társaság általános költségeinek csökkentése, amellyel a közszolgálati tevékenységre, a város közösségi közlekedésére eső költséget is csökkenteni tudtuk.
Az idén mennyit igényelnek a várostól?
A polgármester úrtól azt kértük, hogy a város 2010-ben a költségvetésben 77 millió forintot szerepeltessen erre a szolgáltatásra. Szerződésünk értelmében az első félév veszteségét kell az idén kiegyenlíteni az önkormányzatnak, a második félévit pedig a jövő év első hónapjaiban. Úgy számítunk, hogy a bevételekkel nem fedezett indokolt ráfordítás az idén 126 millió forint lesz, ennek fele hatvanhárommillió forint, amit az első félévben kell kifizetni, és azt a 14 millió forintot, amit a tavalyi 34 millió forintból még nem fizetett ki a város. A fennmaradó részt jövőre téríti meg az önkormányzat a Vasi Volánnak.
Ez azért jelentősen több mint a tavalyi volt.
Az új járművekkel megjelenik azok amortizációja, új autóbusznál létezik ilyen költség, míg a nullára írt buszoknál már nem. A másik az üzemanyag árak megugrása, ami az idén jelentős lesz. Viszont ez az összeg még mindig elmarad a korábbi években a társaság igényelt veszteségfinanszírozástól, ami a korábbi alacsonyabb költségekhez képest volt akár 120-140 millió forint is.
Hogyan értékeli azt az egy évet, ami a szerződéskötés óta eltelt?
Nagyon hálásak vagyunk, hogy ezt a feladatot megkaphattunk, nekem személy szerinte ez egy óriási siker, hiszen száz kollégának tudunk biztosítani munkát további nyolc évre, ami a mai világban óriási érték. Nagyon nagy érték az is, hogy nem politikai mérlegelés alapján dőlt el, hogy ki működtesse a város közösségi közlekedését. Volt képviselő, aki nem értett egyet vele, de nem politikai, hanem szakmai alapon formált véleményt.
Fontos dolog a városnak, mint megrendelőnek megfelelni, de hogyan érzékeli, mennyire felel meg a Vasi Volán az utazóközönségnek? Néha kap hideget-meleget.
Minden dologra fogékony vagyok, ami a céget érinti. Nekem ez az első munkahelyem, volt rá másfél évtized, hogy megfertőződjek a közösségi közlekedés és a cég ügyével. Talán kevesen gondolják, hogy jelentőséget tulajdonítok neki, de rendszeresen nézem azokat a fórumokon, ahol a Vasi Volánnal kapcsolatos hozzászólások megjelennek. Úgy gondolom, hogy a véleményekben - még akkor is, ha írójukat hangulatuk vezérli vagy nem túl elegáns szófordulatot használnak - általában van valami igazság. Például többen hiányolják az ARC buszokat a helyi közlekedésből, mióta azok kikerültek a helyközibe. Úgy gondolom, hogy azok kedvéért, akik érdeklődnek, fogékonyak a Vasi Volánnál történő dolgokra, tervezek egy nyílt napot, ahová meghívom a busz gyártóját és az érdeklődőket, hogy átbeszéljük ezt a kérdést.
Tavaly volt a Vasi Volán hatvan éves. Büszkék vagyunk a Kovács Ferenc megyei elnök úrtól kapott oklevélre, azokra az alsós diákokra, akik szebbnél szebb rajzokat készítettek, a győzteseket boldogan visszük el kirándulni, boldoggá tett minket, hogy az a régi autóbusz, amit a megyében egy kiállítás keretében körbeküldtünk, tele volános relikviákkal, sikert aratott, és lehetne még sorolni. Bár az elmúlt évben történtek tragédiák is, amelyekre nagyon nehéz bármit is mondani.
Eldöntöttük, hogy Szombathelyen csinálunk egy jó helyi közösségi közlekedést. Ez egy nagy kihívás. Nyilván nem lehet egyszerre megváltoztatni mindent. De úton vannak az új autóbuszok, alakul - reményeim szerint - a gépkocsivezetők szemlélete, és abban bízom, hogy mindez jó hatással lesz az utazóközönségre is, magukénak fogják érezni az új autóbuszokat, a gépkocsivezetőkkel jó emberi kapcsolatot fognak ápolni, egyáltalán szeretni fogják ezt a városhoz tartozó szolgáltatását.
Fotó: Smidéliusz Bence