Miszlivetz Ferenc szociológus, aegy budapesti konferencián kritizálta keményen a jelenlegi szombathelyi állapotokat, egyben felvázolt egy lehetséges alternatívát.
Miszlivetz Ferenc szociológus, az MTA doktora, a Nyugat-magyarországi Egyetem professzora nem először fogalmaz meg figyelemre méltó gondolatokat. Néhány nappal ezelőtt egy budapesti konferencián kritizálta keményen a jelenlegi szombathelyi állapotokat, egyben felvázolt egy lehetséges alternatívát.
2011. február 24-én Budapesten, a régi országházi díszteremben tartotta záró konferenciáját az Új Reformkor program.
Ezen tartott előadást a program egyik gazdája, Miszlivetz Ferenc, az MTA doktora, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára.
A professzor egyszerre fogalmazott meg kritikát az ország, illetve Szombathely térségének állapotáról, és villantott meg egy lehetséges alternatívát, amely nagyon különbözik az eddigi – valljuk be, nem túl fantáziadús – politikusi elképzelésektől.
Bevezetőjében Miszlivetz Ferenc kritizálja a magyar felsőoktatást, amely egyre kevésbé bocsát ki olyan munkaerőt, ami megfelelne a megváltozott feltételeknek, és kritizálja a közelmúltban futtatott növekedési pólusprogramokat, amely során Szombathelyről elszívták az emberkincset; vagy az helyben tönkrement.
A kutató beszámol arról, hogy néhány évvel ezelőtt még úgy gondolta, hogy az európai szintű képzés majd továbbgyűrűződik, jótékony hatással lesz a környezetre, de kiderült, nem működik a modell, ha a környezet megfojtja, nincs rá igény. Erre példa, amikor Európa kulturális fővárosa címre várták a magyarországi városok pályázatait. Hiába volt akkor a csúcson Szombathelyen az EU-támogatással üzemelő Európa Tanulmányok Intézete, hiába lehetett volna pályázni, meg sem kérdezték őket a lehetőségről.
Szombathely korábban azzal dicsekedett, hogy a „nyugat királynője”, ma viszont egyre inkább egy „poros cselédlány”-nak tűnik, köszönhetően a félresiklott fejlesztési elképzeléseknek – hangzik el.
Miszlivetz Ferenc szerint, ha egy városnak tekintjük Szombathelyt, Kőszeget, és az erre a tengelyre felfűzhető településeket, beleértve az osztrák területeket, akkor elég már a méret – több százezer ember - a „kreatív város, fenntartható vidék” koncepciójához.
A koncepció lényege, hogy a fejlődést nem közvetlen tőkeberuházás formájában, hanem a kreativitásban, a tudás alapú gazdaságban, az emberkincsben képzeli el. Mindez együtt pörgeti fel a gazdaságot.
Része többek között kapcsolati, társadalmi, bizalmi és hálózati tőke, az, hogy mennyire élhető a vidék.
A professzor emlékeztet: mind Szombathelyen, mind Kőszegnek nagyon komoly kreatív múltja van, amelyre lehetne építeni.
Ha ezt a régiót sikerülne rácsatlakoztatni az osztrák, gazdaságilag pörgő területekre, akkor az beindíthatja egész Magyarország fejlődését – mondja Miszlivetz, aki a jövőbe mutató példaként említi a GYSEV Liszt-vonatát, a szombathelyi Iseum és a római fürdő ötletét, a kőszegi ostromnapokat és az Őrségben készülő napelemes autót.