Meglepően jó koncertet adott az eurovíziós tehetségkutatóból ismert zenekar.
Esti gondolatok
Szombathelyi órával mérve már későre jár, amikor még mindig nem vagyok biztos benne, hogy nekem péntek este az MMIK-ban Honeybeast-koncerten kell lennem.
Szkepticizmusom alapja az a magyar dal napja, amikor a Fő téren fellépett ByeAlex.
A két évvel ezelőtt az Eurovíziós Dalfesztiválon hazánkat képviselő ifjú ugyanis olyan gyenge koncertet adott, hogy az gyakorlatilag nem volt értékelhető az egytől tízig tartó skálán.
Pedig a Kedvesem című dala a képernyőn egész vállalhatónak tűnt.
A Honeybeast tavalyi „Legnagyobb hős”-e nagyságrendekkel jobb ugyan a ByeAlex-versenyműnél, de soha nem lehet tudni. A televízió már csak olyan, hogy önkényesen kiragad, torzít, kozmetikáz, illetve képére és hasonlatosságára formázza a valóságot.
Aztán 9 óra után mégis elindulok, és kihalt belvárosban (péntek este van) azon morfondírozom, nem kellene-e a Fidesznek az Alkotmányban betiltania a zenés tehetségkutatókat. Merthogy azt a keveset, mit a kereskedelmi rádiók még meghagytak a közízlésből, ezek lerombolják és sóval hintik be helyét.
MMIK
Nem is tudom, mikor jártam az MMIK-ban utoljára. Mindenesetre a hely ránézésre meglehetősen pusztulóban van, ezen csak kicsit segít, hogy újra kinyitották a földszinti büfét.
A nosztalgia kedvéért megmutatom, hogy néz ki:
Room 5
A színpadon már játszik a Szombathely-Szentgotthárd tengelyen dolgozó Room 5. A feldolgozásokat és saját számokat prezentáló csapatról első véleményem az, hogy aranyosak, kedvesek, de nem túl izgalmasak.
Később azonban néhány fülbe mászó saját dallal is megörvendeztetek engem és a hálás közönséget.
Még annyit, hogy az énekesnőnek láthatóan és hallhatóan kiváló adottságai vannak, illetve minden fiatal magyar zenekarnak azt tanácsolom, hogy tessék már bátran egy kicsit örültnek lenni!
Honeybeast
Őrültségből jutott viszont egy egészséges adaggal a Honeybeastnek, pontosabban Tarján Zsófia énekesnőnek.
Az első számot tök sötétben , bányászlámpákkal a fejen nyomják, közben a basszus majd leviszi a nézők fejét. Hoppá! Fellélegzem, hogy akkor ez mégsem ByeAlex-koncert lesz.
Gyors egymásután jönnek a számok, a ritmus és basszusvezérelt első blokk után következik az első ismert sláger, a Portugál, amit a közönség valamiért nem ismer, de lelkesen fogadja.
Amúgy is alakul a hangulat, a nézők felengednek, és ez jótékony hatással van ez énekesnőre is, aki gyakorlatilag a hátán viszi az egész produkciót, mert hát a Honeybeast kicsit úgy néz ki, mintha Tarján Zsófinak a kísérőzenekara lenne.
Amatőr ízű – állapítom meg közben, de a szó pozitív értelmében. Azaz nemcsak a zene és a szöveg van együtt, de őszinte, önazonos, dinamikus produkció ez, benne az a bizonyos csipetnyi őrültség.
Az is tetszik, ahogy – sikerrel – igyekeznek kikerülni az egydalos zenekarok csapdáját. Láthatóan tudatosan próbálnak más dalokat is előtérbe hozni.
Ebben nemcsak a dalok, de a Petőfi Rádió is segítségükre van, ahol több számuk is a lejátszási listán van, ilyen például az Egyedül, amelyet Zsófia már a közönség közé ereszkedve énekel el.
Az egyre tüzesebb koncert utolsó száma – nem nagy meglepetésre – A legnagyobb hős.
Természetesen nagy sikert arat, de szerencsére nincs túlragozva, és amikor a visszatapsolják a csapatot, nem ezt, hanem a Portugál egy swingesített változatát és egy lírai számot adnak elő. Ez utóbbinál arra kérik a közönséget, hogy kapcsolják be a mobitelefonukat és azzal világítsanak.
Így néz ki mindez a színpadról:
Csak itthon jut eszembe, hogy annak idején mi ugyanezt csináltuk gyertyával és öngyújtóval. A világ – és a zene - talán csak látszólag változik olyan gyorsan.
Értékelés: 8/10