„Nem egyesével kell elmenni innen, hanem régióstól” – interjú Áprily Györggyel, a Pannon Párt elnökével

 

 

Á. Gy.: Bár az ötlet már régóta megszületett, maga a párt valójában csak néhány hónapja létezik. Tagságunk – amely elsősorban Vas és Győr-Moson-Sopron megyéből kerül ki - egyelőre nem túl sok, de az érdeklődés már most nagyon erős. A modern politikában amúgy sem sok múlik azon, hogy mennyi a párt létszáma, csak az számít, hogy mennyien szavaznak rá. Bízom benne, hogy ránk sokan fognak 2014-ben.

 

 

Mert tényleg tudunk nagyon újat mondani. A kicsit újat mondás már nem elég, azzal tele van a padlás. Azt mondjuk, hogy ebből a gödörből csak akkor van kiút, ha az alapokhoz nyúlunk hozzá, és közben félreteszünk minden korábbi tabut. Ilyen például az egységes Magyarország illúziója.

 

 

 

Az a baj vele, hogy az egységes Magyarország azt jelenti, hogy Budapesten eldöntik a dolgokat, úgy, hogy először a döntésben résztvevőknek legyen jó, utána azoknak, akik valamennyire bele tudnak szólni a döntésekbe, majd a végén a maradék. Ez a gyakorlatban egyrészt azt jelenti, hogy minden a főváros körül mozog, ott semmi sem drága, elég csak megnézni a BKV vagy a 4-es metró ügyét, másrészt azt, hogy a nagy létszámú megyék képviselői– Borsod, Szabolcs, Hajdú, Bács – nélkül nem lehet törvényeket alkotni, a kis megyék –mint például Vas megye - meg örüljenek, ha feltüntetik őket a térképeken.

 

 

Ez igaz, de Washington nem szipkázza el a pénzt Los Angelesből, mert éppen egy fillérje nincs, másrészt Észak-Dakotának is megvan a maga nem kis önállóssága, merthogy önálló állam. Pont erről akarunk beszélni.

 

 

A legkomolyabban. Nem mondom, hogy új országot kell alkotni, de valamilyen módon el kell oldani azokat a köteleket, amelyek lehorgonyoznak bennünket. Lehet, az erős régiók a megoldás, lehet az önálló tartományok. Lényeg, hogy Nyugat-Magyarországnak mozdulnia kell valamerre. Itt jönnénk mi a képbe, egy regionális párt, amely a mi vagyunk.

 

 

Azért azt maga sem gondolja komolyan, hogy parlamentben levő pártok képviselői komolyan képviselnének bárkit is magukon és az anyapárton kívül. Nézze meg a mai kormánypárti képviselőket, mennyire képviselik Vas vagy Győr-Moson-Sopron megye érdekét, mennyire tudnak vagy akarnak a 86-os út vagy a repülőtér mellett kiállni. De ugyanez volt a helyzet a korábbi ciklusban is. A politikus – merthogy ez komoly fix pénzeket jelent, amit meg kell becsülni a zaklatott világban - minél hosszabban szeretne politikus maradni, ez pedig a pártközpontban dől el. Ha visszahívhatók lennének a képviselők, talán más lenne, akkor nem szavaznák meg, hogy a megyéket központi utasításra megkopasszák. De mivel nem azok, megszavazzák. Egy regionális párt képviselője soha nem szavazná meg a BKV megmentését sem, vagy azt, hogy Nyugat-Magyarországon sokkal rosszabb feltételekkel lehessen pályázni ugyanarra a dologra, mint keleten. Merthogy most ez a helyzet.

 

 

Közel sem biztos, hogy nemet mondanánk, de nem hiszem, hogy egy tiszai gyaloghídról Budapesten kellene dönteni a parlamentben vagy nokiás dobozokkal díszített irodákban. Tessék a pénz helyben hagyni, majd a helybeli emberek eldöntik, mit akarnak. Mi például mindenekelőtt minél nagyobb függetlenséget a visszahúzó erőktől.

 

 

Nem lehet másként. A jelenlegi pártok és a politikai elit teljesen leszerepeltek, és az irányukból semmi friss, előremutató dolog nem várható. Az úgynevezett két új párt is a régi mintát követi: az LMP népszavazási kérdései a 20 évvel ezelőtti szakszervezeti pótcselekvést idézik, a Jobbik meg azzal jön, hogy forduljunk Oroszország felé, és mivel a központ ezt írja elő, ezzel jönnek a Vas megyei politikusai is. Könyörgöm, Nyugat-Magyarország karnyújtásnyira van a világ egyik leggazdagabb gazdasági tengelyétől. Innen forduljunk át Ukrajnán át Moszkva felé? Csak azért, mert néhány politikus szeretne ismét rákerülni a pártlistákra?

 

 

Igen, valami ilyesmi kellene, hogy minek hívnák, vagy pontosan mi lenne a jogállása, az majd kialakul. Lényeg, hogy minél több döntés maradjon helyben.

 

 

Vas és Győr-Sopron megye mindenképpen, talán Zala és Veszprém is.

 

 

Igen, de a Dél-Dunántúl vagy a fővároshoz kötődő közép-magyarországi megyék megint egy más kulturális világot képviselnek.

 

 

Természetesen. A kettőt nem lehet elválasztani. Az, hogy kétezer évvel ezelőtt hol és meddig tartott a római birodalom, még mindig meglátszik, mint ahogy az is, hogy hol kempingeztek sokáig a törökök, vagy éppen a Habsburgok alatt melyek voltak a császársághoz szorosabban kötődő vidékek. Hogy mást ne mondjak, Nyugat-Magyarországon nem mindenki lelkesedett a kuruc mentalitásért, és innen még a legsötétebb kommunista időben is át lehetett nézni a szögesdrót felett, és látni, hogyan mennek a dolgok odaát. Ezek a kulturális különbségek aztán sok mindent meghatároznak, például a gazdaság működését, illetve lehetséges működését is.

 

 

Ausztria a világ egyik legjobban működő országa, nem hiszem, hogy ne lehetne átvenni egy sor dolgot, ha tényleg rajtunk múlna. Egy jobb sorsa érdemes, lehetőségekkel teli régiót sokkal könnyebb más vágányra állítani, mint egy nehezékkel, fékekkel és érdekellentétekkel teli országot.

 

 

Valamennyire talán az, de az is önzőség, amikor a keleti megyék megszavaztatják, hogy nekik több támogatás jár a pályázatokhoz, merthogy nyugaton úgyis több pénz van. Ez egyrészt sztereotípia, így nem feltétlen igaz, másrészt a szegénységet így csak konzerváljuk. Nyugat-Magyarországon is nagyon sok szegény falu van, de az emberek mégis lenyírják a házuk előtt füvet. Ebben a mentalitásban van az az erő, ami miatt jó lenne, ha saját kézbe vennénk az ügyeket. Nem egyesével kell elmenni innen, hanem régióstól.

 

 

Persze hogy nem, hiszen az önkormányzatokban az országos politikai képeződik le. A polgármesterek jó része országgyűlési képviselő, aki meg nem, azok is a központi akaratot tolják. Hallott maga olyanról, hogy egy párttag kritizálta volna a budapesti döntéseket, mert azok hátrányosak a településére nézve? Na ugye. Képzeljen el egy olyan szombathelyi közgyűlést, ahol a képviselők fele egy régiós pártot képvisel. Kicsit másról szólnának a viták.

 

 

Biztos lesznek ilyen hangok, hiszen szinte mindenki érdekét sértjük, aki valamilyen módon hatalomban vagy éppen fizetett ellenzékben van. Ugyanakkor megjegyzem, hogy – a közhiedelemmel ellentétben - az Északi Liga sem akar egy új országot létrehozni Olaszországon belül, csak nagyobb függetlenséget és önállóságot akar az északi régiónak. A párt jelszavai ma is: szabadság, autonómia, föderalizmus. Aki ismeri Olaszországot, az nem söpörheti le a kérdés felvetését. A Liga egyébként ma is nagyon népszerű északon, egyaránt begyűjti a jobb és baloldali szavazatokat.   

 

 

Illeszkedik. Az EU egyik legfontosabb alapelve szubszidiaritás, mely szerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Hogy ennek az elvnek pont ellentmond az EU gyakorlata, arról nem mi tehetünk. Egyben felhívom a figyelmet arra, hogy Skóciában nemsokára népszavazás lesz a függetlenségről. Nem azért, mert annyira el akarnak szakadni a brit birodalomtól, hanem mert úgy gondolják, a 21. században egészségesebb, ha a kis országok mozgékonyságával rendelkeznek.

 

 

Tisztában vagyunk a realitásokkal, de azzal is, hogy egy nagyon fehér folt van a Magyarország választási térképen. Egy régiós párt alaposan fel tudja kavarni az állóvizet, és ez a kavarás már elég lesz ahhoz, hogy az emberek tudjanak rólunk. Nagy kampányra valószínűleg nincs és nem is lesz pénzünk, de nekünk nincs szükségünk fővárosi óriásplakátokra vagy országos médiára. Egyszerűen helyben leszünk 2014-ben.