Hogy hol romlott el a dolog? Sehol. Mert ami nincs, az ugye nem is tud elromlani.
Mint azt valószínűleg már a tisztelt olvasó is tudja - hisz a napokban e rendezvény körül számos megosztó véleményt kehetett olvasni -, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) táncos párválasztó eseményt szervezett az ország tíz különböző pontján.
Így történt, hogy május utolsó vasárnapján, a gyermeknapon, úgynevezett ismerkedést elősegítő est szerveződött a szombathelyi Történelmi Témaparkban.
Pontosabban szerveződött volna, de nem volt ez több, mint a városi gyermeknap kellemes lezárása.
Óvodás és kisiskolás gyermekek tomboltak pár percig a Lorigo táncosaival, majd csendben, ügyesen végignézték a színpadi előadásokat.
Hogy ebből hogyan is lehetett volna bármi olyan, amelynek köze van a társkereséshez, nem tudjuk. Egy - egyébként - egész jó ötlet terméketlen táptalajba hulása - ennyi lett végül.
Először is azért, mert a gyermeknap hangulata még korántsem fulladt be 18:30-ra, a nagy kezdésre, így a helyszínt a kisgyermekes családok uralták. S még ha volt is, aki valóban azért jött, hogy felkérjen valakit egy táncra, a kisiskolások láttán rendkívül kellemetlenül érezhette magát, és sarkon fordulva hazaindult.
Másrészt pedig azért, mert az irányított társkeresés korántsem ilyen egyszerű és instant összedobható dolog, mint azt valakik gondolták.
De vegyük sorjába az eseményeket: táncos szórakozásra, beszélgetésre, találkozásra is lehetőséget kínáló közösségi rendezvény címén csalogatta - volna - a fiatalokat az Emmi a málnásba, de közleményük második bekezdésében a túloldalra csapott a dolog: a tízmillió forintból megvalósuló rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet a tánc nyújtotta ismerkedési lehetőségre, hiszen egyre több az olyan fiatal, akiknek nincs terük a találkozásra.
Nos, ismerkedésre, beszélgetésre, de legfőképpen találkozásra mindig van platform és apropó e generáció számára is, ez nem kétséges.
A - legjobb szándékkal is - korszerűtlen ötlet talán túl későn pattant ki az ötletgazda fejéből, hisz, ha nem egy hónappal a kijelölt dátum előtt hozzák a rendezvényszervezők tudatára, talán egy komoly és mélyebb értelemben vett ismerkedő-estre is futotta volna.
Az események így viszont teljesen másképp alakultak Szombathelyen (is): az országos flashmobon a gyermeknap látogatói, óvodások, kisiskolások és szüleik vettek részt. Bár az utóbbiak csak nézelődőként.
Ha a koreográfiában volt is némi huncut ismerkedés, a kicsik - hála az égnek - nem éltek ennek hangulatával, így odaveszett annak értelme. Majd táncosok léptek a színpadra és a legkülönbözőbb előadásokkal nyűgözték le a sorokat feltöltő gyerekeket.
Szép volt, jó volt, ennyi volt.
Mindazok. akik célirányosan érkeztek az eseményre, idővel megbarátkoztak a ténnyel, hogy nem lesz itt semmiféle interakció. E nélkül pedig elég nehéz is lett volna ismerkedni.
A közönséget lekötötték a performanszok, a társalgási esélyek a minimálisra csökkentek. Így a gyerekes hangulat mellett a közeg sem volt megfelelő bármilynemű szocializálódáshoz.
19:30-kor aztán véget ért a tánc. A szervezők búcsúztak, az anyukák összekapkodták a csemetéket a park különböző pontjairól, leszereltek a lufiárusok, s valószínűleg csalódottan ment haza a büfés is, mondván hogy nem volt semmiféle diri-dáré, így nem fogyott a vodka-narancs sem.
Az a maroknyi fiatal még egy kicsit állt a színpad előtt, mintha várnának valamit, de a hangfalak kihúzása után a reménnyel együtt hazamentek ők is.
Kiváló gyermeknap volt ez, csak épp a táncos párválasztó veszett el valahol. Isten tudja hol. Légből kapott ötlet a füstben. Talán legközelebb jobban összejön...