Nyárikorcsolya

Biztos bennem a hiba. Kis buta buksim a jégrevü és korcsozás szavakat összekapcsolta, s úgy gondolta, ennek az egésznek valami köze lesz a fagyott vízhez. Volt hát lelkesedés magas hőfokon, mert mi lehet ígéretesebb, mint a belvárosban egy nagy jégfelületen való csúszkálás a harminc fok feletti augusztusvégen.

A távolról érkező kommerszdiszkó-dallamok még a korcsolyapályára emlékeztetnek, de a Ferences-kerti látvány lehangoló. Jég helyett fehér műanyag lapok vannak lefektetve a porba, saccra 150 négyzetméternyi, hideg annyi, mint a Szaharában. Tucatnyi ember, úgymond, korcsolyázik, de szó sincs kecses siklásról, a hatásfok láthatólag annyi, mint amikor öcsémmel annak idején felhajtottuk a parkettáról a nagyszőnyeget, s vastag zokniban löktük magunkat az asztal körül.

Azért az emberek próbálkoznak, van, aki láthatóan élvezi is. Különbözőek vagyunk, no. Megkérdezem, mennyi a korcsolyabérlet, azt mondják, ingyenes az is. Akkor meg korrekt, könyvelem el, fogást nem lehet találni a dolgon. A plakát nem hazudott, jégről meg tényleg nem szólt a fáma.

Az előadást mégis kihagyom.

Én vagyok hülye, mondom.