Őrségi vásár: Ha leszáll a szombat éj

Szentivánéj (értsd: június 26) alkalmával két számbavehető lehetőségre nyílik kilátás: a megyeszékhelyen Csikídám Robi és R-GO kompániája vagy Őriszentpéteren az őrségi portékabörze második éjszakája. És mivel Robiékat nem kívánjuk senkinek - pedig rossz szándéknak nem vagyunk mi se híján -, hát irány az Őrség. Tudni lehet persze, hogy itt sem a Primal Scream fogja a jónépet sör- és sültkolbász-abrakolásra hangolni, de nem számít.

Bevesszük magunkat a közvetítőkocsival a már ott parkolók közé. A községszélen, még a Teleházon is túl szokott volt lenni egy Zuzorka fantázianevű buli, ahol a szolidabb rockzene prezentálódott, azaz Nirvana és Clash ritkábban, mint Lord és Led Zeppelin. Belefülelve az arrafelé uralkodó egyenletes eloszlású csendbe, prompt le is kell tennünk róla. Tehát ellentétes irányban indulunk el. A körforgalomnál az étteremből cseppet sem félreérthető módon a mi Robink valamely, az évei számát tekintve már nagykorú nótája zengi be az intézmény közvetlen közelét. Fejcsóválás. Továbbmenve a minimalista kivitelű sárban imitt-amott még néhány árus a portékáját fényezi, de már, ahogyan mondani szokták, kifelé áll a szekérrúd.

Arrébb a kürtőkalácson és a kocsmán túl a mostanában szokásos főműsoridei program megy, az EB keretében a kivetítőn éppen a holland és a svéd nemzeti tizenegyek játszanak az első gólig. Belenézünk egy kicsit, de se gólszüret, se amerikai hot-dog, se magyaros hamburger nem fogad. A legnagyobb hejehuja központja a fedett sátor. Mellette és körülötte sörkert, kolbászda. Sokan vannak, de ha mindenki hozna még egy embert, azoknak is kerülne hely. A sátor pénzes, ám táncolra nem fűlik a fogunk, meg a zenéből jut úgyis kívülre belőle elég. Maradunk hát kint. Az ilyen alkalmakkor szokásos báli zenék – hírből tudom csak – egyik legfavorizáltabb előadója az 5Let’t egy sör testmélybe juttatása közben kisvártatva egy R-GO-számmal rukkol elő. Fejcsóválás.

Beljebb, az erdőség sűrűbbödése során ilyen-olyan ehető portékákkal szolgáló standok szegélyezik néha meglepő helyeken az utunkat. Lángosra és különféle cukorkára (gumitól a törökmézig) szakosodott asztalok-pultok fölé hajolnak az eladók és a vevők. A népművészeti vásárosok ekkorra már letakarták a dolgaikat, de még kint csevegnek a lámpáktól alig megvilágított félhomályban. Egy srác a körükből egy méternyi hosszú, földbebökött rúdon próbál megülni valami abszolút lehetetlen pózban. Nemsokára újfent az EB közvetítésének hangjai erősödnek fel. Itt hot-dog és hamburger híján mindenki a még mindig null-nullra álló a meccs elegáns, ámbár eredménytelen helyzeteire emelgeti a söröskorsókat.

Tavaly bent a ringlisek és a többi gyerekkort idéző vigasságok környékén találtunk egy testes urakból álló, tarkán öltözött vidám társaságot, akiknél gyrost és egyéb kacifántos nevű és küllemű étkekre lehetett szert tenni. Őket most nem leljük meg, hát végigbóklászunk még egyszer mindent (a srác még mindig a vassal szerencsétlenkedik), de be kellett érni egy sült kolbásszal. A kaja tehát rendezve, vissza a báli zenékhez. Újabb sör közben már áramolnak felénk az emberek, ki is tudódik hamar, hogy kenyértörésre került sor, és a tizenegyesekkel a hollandoké a babér.

Éjféltájt a V-Tech „belecsap a húrokba” és szégyen ide, szégyen oda, egész elviselhetőnek érződik sörözgetve és a Glu-glu fesztiválon fellépő Chemical Brothers live-actet firtatva. Az meg különösen meglep, hogy mintha nem (teljesen) playback volna az ügy, mert vannak olyan zenei részek is, amik erre utalnak. Annyira azonban még így sem indít be ez a felfedezés, hogy túl közel merészkedjek a hang keletkezésének origójához. Mindenesetre a hazaindulásunk előtt a sráchoz, aki előbb leesett a pad alá, majd embriópózban elaludt ott, megérkezik egy lány és elkíséri.

Az Őrségi vásárról a képeket htibi olvasónk küldte be. A teljes képgaléria anyaga.