Megkezdődött a karnevál: Nyárspolgárok és egy kubai leány

Szerda még csak afféle előnap volt a Szombathelyi pajzánságok premierjével és szétzilált belvárosi közlekedéssel. Ez utóbbi kapcsán fejlődés, hogy az ott élők behajtási engedélyt kaptak, és az érintett cégeket is értesítették a fejleményekről. Viszont továbbra is gondot okoznak azok a fránya munkanapok, amikor a jó nép még dolgozik, éli életét, legalább is szeretné. Jó, persze tudja, hogy áldozatot kell hoznia, ez vele jár, de legalább erre a pár napra a parkolóőrök felfüggeszthetnék buzgóságukat, mert így lenne fair. Ha a harmadik belvárosi kör után a tizedik helyen sem tud megállni a polgár, legalább ne a parkolóóra keresésével menjen az idő, miközben a szúrós szemű őrök héjaként figyelik a szerencsétlen, izzadó homlokú autósokat.

Csütörtökön amúgy már hármas sebességbe kapcsolva a karnevál motorja. Sínen van minden, a „töki pompos” árus a szokásos helyén, a Ferences Söröző mellett, a Fő téren a vásár ugyanúgy, mint tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt. Örültünk volna persze valamely újításnak, de pozitív hozzáállásunkat tükrözi, hogy annak is örülünk, hogy a szervezőknek az idén is sikerült távol tartani a bóvlit, ellentétben mondjuk a sajtó által ajnározott, valójában elég gázos Művészetek Völgyével. A Fő téren és a Thököly utcában vannak egész méltányolandó tárgyak (ha nem vigyáz, itt fut bele az újságíró a rettenetes portéka szóba), beszerzünk pár kézzel készített gyümölcsszappant, meg alkudunk egy 1600 forintos bőrtolltartóra, amelyet később 1000 forintért látunk a Király utca egyik kirakatában.

A csütörtök este leginkább az óriásnyárs jegyében zajlik. A Thököly úton felállított 50 méteres szerkezet (szakirodalom szerint: pilumnyárs) állítólag világrekord. Hogy ez mennyire hivatalos vagy nem, nem tudjuk, no meg amióta csak pénz kérdése bekerülni a nagykönyvbe, nem is fontos. Mindenesetre láthatóan az asztalok mindegyike elkelt a 30 ezer forintos beugró ellenében, amelyér egy asztalt, egy kosárnyi előkészített sütnivaló húst, italt és egyebeket kapni. Este 8 felé a társaságok – köztük számos ismert helyi figura, politikusok, üzletemberek, médiaszemélyiségek - már javában dolgoznak az ügyön, lázasan legyezgetve a faszenet parazsat próbálnak fakasztani. Van, akinek sikerül, van, akinek kevésbé, füst mindenesetre mindenhol van a szomszéd bundaárus nagy riadalmára. Vígan telnek a percek. Mikor este 11 felé visszaérünk, már csak az asztaloknál ülő csapatokat látjuk lelkesen táplálkozni, és újabb italokért futni az utca túloldalára.

Közben beugrunk a Fő térre, ahol az Elsa Valle Latin Jazz Syndicate játszik igazi karneválzenét. A messziről Kandech Evelynre hajazó, Euróban élő jó torkú kubai énekesnő - aki egy színpadon kavart a legendás hírű kubai zenészekkel a Buena Vista Social Clubból - életképesen és szerethetően ötvözi a jazz és a kubai tradicionális zene vonásait. Emellett színpadi show-t is ad, nőieset és csintalant, miközben mosolyog ezerrel, keverve a magyart és a spanyolt.

Búcsúzóul még benézünk a Borok utcájába. A színpad egyelőre még üres, a bódéknál különösebb sorok nélkül hozzájuthatunk az italokhoz, de asztaloknál már javában zajlik az élet. A mondatfoszlányokból az rajzolódik ki, már most sok a turista városban, s a korábbi évekhez képest több az idegen szó is. Kirendeljük a szokásos villányi oportó kört, s miközben szürcsöljük, megállapítjuk, hogy a Fő téri vásár szinten tartása mellett díjazandó a Borok Utcája is, ahol a minőségi borárusok révén elfogadható áron tudjuk a legális tudatmódosítás élményét gyakorolni.

Képgaléria a karneválról!