E kis lélekszámú (x<200) település új polgármestert
helyez(tet)ett a pódiumra, Molnár Lajost. Ő, a korábbival (3x4év!)
ellentétben nem hajdan volt mezei, most magánzó autószerelő, hanem
hajdan volt mezei, most magánzó buszsofőr.
És mert az úgy illendő, az új seprű jól seper, zajlás lett
foganatosítva! Fel is szólíttatott a Mindenki (x<200), hogy az
árokparton nyet rétstílű gyep. Az utcákat jelző táblák derékmagasságban
büszkén merednek a kellő irányba, impozáns játszótér épült, sőt most
még a Falunap is megszervezésre került. Lévén eleddig Búcsú címén
megjelent illendőn néhány sátor és a szülők unszolása is megtörtént a
gyerekek (kor>10) által. Céllövölde, ringlispíl, vattacukor nuku!
(Bezzeg 10-12 éve!) De most aztán!
A zajláshoz legalkalmasabb terep úgy nézett ki, hogy a Művelődési Ház
előtti sátorban került kiosztásra az egy tál ingyenes étel és ital, no
és a hozzájuk tartozó padok-asztalok és egy leabroszozott
pingpongasztal terpeszkedtek. Bent, e klasszikus vonalvezetésű
épületben „Égre néző szemek” néven a két helyi
hobbi-csillagász, név szerint: Tuboly Vince és Horváth Tibor
fotókiállítása tapétázta a színpad falait. A saját égkémlelő távcsővel
rendelkező páros látványos, a csillagok együttállásáról,
fényjelenségekről - mint például a 99/08/11-i napfogyatkozásról,
templom feletti napnyugtáról, üstökösökről - állított össze több
mint egy tucatnyi fényképet. Hátul, a statikus játszótér mellett a
mobil „Légvárjáték szórakoztatja a gyermekeket”
(forrás: Programlap) és a hajdanán gyakorta traktorcsapáktól tarkított
pályán mennek végbe a focimeccsek.
Az első program a kispályás férfi futball: a csapatok nevezése, a
résztvevők és a vendégek köszöntése. A jelenlegi, honi focialista
viszonyok között és a cseppet sem mediterrán reggel ellenére számos
csapat összegyűlt. Talán a megnevezés (kispályás futball) adott keretek
közötti helytállósága a magyar fentebbi, profinak titulált régióinak
valódi mineműségére is utalva ezzel. Mindezek ellenére az öt csapat és
a sok-sok év óta fel nem meszelt pálya mellett a rokonok, családtagok
egykor volt lendülettel vetik bele magukat a – nem pejoratív
értelemben vett – kispályás góltermelésbe, illetve a
buzdításba. A végeredményként az alábbiak lettek lejegyezve az adott
falvak polgármestere jelenlétében: 1. Hegyhátsál, 2. Hegyháthodász, 3.
Katafa 4. Daraboshegy, 5. Halogy. Megtörtént a női foci is, a
Salomvár-Hegyhátsál rangadó formájában, amelynek az eredménye ez lett:
2-1. Lehetne a gyengébb nem e két csoportjával kapcsolatban a
tenyeres-talpasságot és az esetlenséget emlegetni, de mi nem vagyunk
olyanok, így hát nem is tesszük.
A délutáni órákban lehetősége nyílt az érdeklődőknek megtekinteni a
rendőröknek és a tűzoltóknak a bemutatóját, tűzoltóautóról
végigtekinteni a falun (x<200) és lóháton körbejárni a focipályát.
Továbbá, aki addig még nem tette meg, akkor elkölthette a babgulyás
vagy pincepörkölt + sör vagy bor összeállítást, mielőtt elbaktatott
volna a falu határában építendő csillagvizsgáló alapkőletételéhez.
A 2006-ra prognosztizált befejezéssel kapcsolatos reményeiket
tolmácsolták, egyúttal e nemes vállalkozást és a hasonló civil
szerveződéseket köszöntötték többen, közöttük is Bebes István, Németh
Zsolt, a hegyhátsáli polgármester és a fölszentelést végző pap. A
beszédeket követően a bebetonozásra kerülő urnába belehelyeztek számos
csillagászati és egyéb könyveket, aztán még a jelenlévők névsorát is.
(Kár, hogy én nem azt írtam alá!) A díszes ceremónia hangaláfestéséül
Jean-Michel Jarre ambient-etűdje, az Oxygenje szólt bakelitről,
valamint néhány kisgyerek fűcsomókat tépkedett a majdani objektum
mészkörvonalain belül, és azzal focizott. Meg kell említenünk a nem túl
elegáns ex-polgármestert is, aki az utódja beszédjét nem találta
megtapsolásra érdemesnek, továbbá a „mindenki Imre
bácsijának” a talán túlontúl precíz betonelsimítási
mozdulatait is.
A napot a Művelődési Házban a Felsőmaráci Asszonykórus és a
„hajnalig tartó Bál” zárta, ahova az
alapkőletételre külön meghívottak mellett – hangsúlyozottan
– mindenkit meginvitáltatott, minthogy a nép lelke, a
falusiaké meg különösképpen, dalból fonódott. Meg az is köztudomású,
hogy a kulináris élvezetek és a baráti társalgás a nyári munkálatok
végezte és a közeledő szüret mámorító közelsége fényében kiváltképpen
nótás kedvet lobbant.
Konklúzióként az egész Falunapról elmondható, hogy minden meglepően
hangulatosra kerekedett, a „régi” időket idézve, a
rendszerváltás körüli eufóriát.