Tigrics, azaz Bereznyei Róbert az éppen üres színpadon a laptopja fölé hajlik. Megvárjuk, amíg végez. Szólhattunk volna, hogy megjöttünk, mondja. Van időnk, válaszolom, de valami csendesebb helyet javaslok az interjúhoz. Mire ő mezítláb, egy korábbi elvétett lépés miatt bicegve a fák sűrűje felé irányít, ahol leülünk az útpadkára. Látszik rajta, hogy fáradt, de próbál vidáman hozzáállni.
A műfajról, erről-arról
Alon: Hogyan látod a mai magyar kísérletibe hajló elektronikus zenei színteret?
Tigrics: Láthatatlan. Nem történik semmi frenetikus, nem?
A: Úgy nézett ki 2001 körül, hogy itt azért lesz valami.
T: Most, szerintem, sokkal jobban úgy néz ki. Emberek vannak, akik jók.
A: A Cökxpônban is többnyire te vagy meg Prell. (Róla később még szó lesz.)
T: Voltatok Prellen?
A: Lemaratunk róla, sajnos.
T: Elég jó volt.
A: Tavaly megnéztük, és akkor rettentően bejött.
T: A lehető legkeményebb zaj volt, iszonyú hangosan. Önmagába gerjesztette a hangokat.
A: Tavaly viszont nagyon nyugodt volt, alig alakult valami, de éppen ez volt benne a jó.
T: Fölment hozzá egy csávó és azt mondta neki, hogy szerinte e hangfalak kinyiffantak.
A: Van, aki azt hiszi, hogy már a hangfal rossz. Hogy azzal van a probléma. Amúgy XRC például nem nyom.
T: XRC csinálja a kis kiadóját. Mindig elkezd zenélni.
A: Legutóbb a Dióbélnél jött ki egy Nicron.
T: Abból nyolc darabot adtak el.
A: Meg az Ultrahang is, úgy tűnik, leállt a CD-sorozatával. (A hasonszőrű zenék honi fóruma.)
T: Igen, nagyon kevés kelt el.
A: De a tiéd elfogyott.
T: Prell például nem fogyott el.
A: Pedig jó volt. Odavoltam érte. (Kis csend után:) És mesélj valamit.
T: U2 megy. (A messziről a With or Without You hallatszik ide.)
A: Az előbb is ez ment, de akkor karaokéztak rá. De vissza a kérdésemhez, te belső ember vagy a szcénában.
T: Nem vagyok belső ember.
A: Mindenkit ismersz, mindenki haver.
T: Nem ismerek mindenkit.
A: Új lemez?
T: Nincs kész.
A: Alakulgat?
T: Sok új zenét csinálok, de hogy emberek kezébe adni, az már más dolog.
A: Mondtad is többször, hogy amikor majd a kiadó jelzi, hogy le kell adni a lemezt, akkor van kész.
T: Ja-ja. Több kész verzió volt. Elrakosgattam őket. Ez ilyen. Majd akkor, ha úgy érzem, hogy jók.
A teremtés nem arról szól, hogy rögzítünk valamit
A: Tényleg, amikor csinálod a zenét otthon, a barátnő, a szülő mit szólnak hozzá? Hogyan veszik ezt az egész Tigrics-ügyet? Megmutatod nekik, vagy néha jönnek, hogy mutassál belőle valamit fejhallgatón?
T: Nem para, sokszor az van, hogy halkítsam már le.
A: De mit mondanak rá, értékelik vagy elmagyarázod nekik, hogyan kell hallgatni?
T: Az őseim csak akkor találkoznak vele, ha kezükbe nyomok egy CD-t, ami megjelent. De többnyire nem. Apámnak voltak olyan pillanatai, mikor megjelent egy-egy koncerten, de aztán hamar lebeszéltem róla.
A: De miért? Ő csak büszke a fiára, hogy milyen szépen befutott.
T: Néha széthullok. Az Ultrahangon volt a hajóson, elaludtam a színpadon.
A: Sajnos nem voltam ott.
T: Egyszer csak azt vettem észre, hogy régóta nem tudom, mi történik. Legalább két vagy három percre. És felébredtem. (Nevet.) Vicces volt.
A: A zenék meg maguktól variálódtak.
T: Maguktól csinálták.
A: És a Keplárral mi van? (A 2002-es Compact Disco lemezének német kiadója.)
T: Nincs velük semmi. Mostanában lenyomtunk egy turnét, több koncertet Németországban.
A: Azt írtad valamelyik fórumban, hogy hát éppen anyáztok a Keplárral.
T: Mindig anyázunk, ha lemezre kerül a sor.
A: Akkor tehát az anyázás valami noszogatás akar lenni?
T: Nem, nem. Nem ilyen laza, mindig van olyan ember, aki ha nyomja, akkor hamar megy.
A: Mennyi kelt el körülbelül belőle.
T: Ezer fölött. (Elrepül felettünk egy repülő.)
A: Klasszikus kérdés: mit tervezel a jövőben?
T: Zenét csinálok.
A: Esetleg valakivel közösen?
T: Prellel néha.
A: Rianás. (Közös csapatuk.) És ezekkel mi lesz, ha fellépsz valahol egyedül vagy mondjuk a Prellel közösen?
T: Ha fellépek, akkor megy bele a…
A: Írod ki cédére?
T: Nem írom ki. Minek írná ki az ember? Az abban a pillanatban volt érvényes.
A: Hát rögzíted.
T: Jó, de ha a pillanat tökéletes volna, akkor nem kellene rögzíteni, nem? A teremtés nem arról szól, hogy rögzítünk valamit.
A: Mellékesen rögzíted, aztán majd előveszed az unokáknak vagy valami.
T: Igen, de ez meg az, hogy rögzíted, kiadod és azt nézed, hogy mennyi példányszámban ment el. És akkor máris áru az egész.
A: De az áruban benne van az is, hogy alkalmazkodsz. Te meg csinálod, amit jónak találsz, többeknél meg ez szintén működik és szeretik.
T: De ők is csinálhatnák. Leülnének a gépek elé, aztán raknák össze. Csak lusták hozzá.
A: Meg beszerezni gépeket, szoftvereket és nekiállni.
T: Valahogy nekiállni. Ha valaki neki akar állni, akkor nekiáll.
A: Gondolom, te sem úgy kezdted az elején, hogy ebből egy év múlva lemez lesz. Hanem otthon bütykölni kezdtél, mert érdekelt.
T: Petivel (Prell) kezdtük el az egészet. Összeszedtünk anyagokat kazettára. Éppen most akartuk elővenni és bedigizni csomó régi dolgot. Hogyha van egy kerek ív, akkor. De most már azok inkább hangok. (A repülő megint jön.)
Sziget, zene, kalandok
A: A Szigetről még mit néztél meg a Cökxpônon kívül?
T: Még nem voltam kívül a sátoron. Három napja itt vagyok, és most veletek jöttem legtávolabb a sátortól.
A: Akkor mit néznél meg?
T: Szombaton van a Random Dance Company?
A: Az merre van? Nem hallottam még róla.
T: De nem biztos, hogy jó. (Nevet.) Egy csomó minden van, ami, szerintem, nincs benne a programfüzetben. (Keres benne, majd az eddig csendesen hallgató Ferihez fordul, aki bevallja a Pet shop boys-koncertet)
A: Csak arra jártunk. (Próbálom kimagyarázni.) Többen amúgy azt mondják, én is, hogy abszolúte nem értenek a szervezők a zenéhez, csak a pénzből kijöjjenek.
T: Akkor miért jönnek el az emberek?
A: Megszokásból. Olyan nagyon más nincsen. Csak Ausztriában. (A repülő jön újfent.)
T: DJ Spooky hány embernek játszott legutóbb?
A: Nem tudom, nem voltam ott. Hánynak?
T: Nem tudom.
A: Szóval te sem voltál ott. Amúgy idehaza a Radioheadre se lenne teltház.
T: Attól még lehetnének értelmes dolgok.
A: Lehetnének.
T: Szerintem akkor is teltház lenne, mert nagyon úgy néz ki, hogy mindegy az embereknek. Nem hiszem, hogy mindenki arra várt egész évben, hogy a Pet Shop Boyst lássa. (Rajongó hangon:) Juj, de jó lesz, Pet Shop Boys, már annyira vártam! Annyira hiányzott! Szóval mindegy. Mit mennyire reklámoznak be. (A repülő megint jön. Talán nem is egy van.) Hány percenként mehet a repülő egy kört?
A: Majd otthon lemérjük, kianalizáljuk a szalagot. Valami sztorin netán? Voltál szerte külföldön, gondolom, találkoztál hasonszőrű zenészekkel.
T: Berlinben mennyire jó volt! Idén már kétszer voltunk. Berlinben kurva jó lehet élni! Sokkal élhetőbb mindennél, amit eddig láttam.
A: De mi? Egyértelműbb az élet?
T: Az egész hozzáállás.
A: Lazábban veszik, rugalmasabban?
T: Aha, olyasmi.
A: És ott milyen reakciók voltak a zenédre? Akikkel például ott voltál, akik meghívtak, a közönség?
T: Most meghívtak. Ott volt egy srác a koncerten, és meghívtak Petivel minket Ljubjanába. Mikor először voltunk a Transmediálén, akkor azon a fesztiválon januárban hajnal háromkor játszottunk, és akkor már alig voltak arcok.
A: Volt az a sztori, mikor, azt hiszem, lengyeleknél felvettetek egy anyagot, és nem volt pénzetek, hogy kifizessétek.
T: Az már két éve volt.
A: Igen, már olyan régen?
T: Decemberben elmentünk turnézni egy kisbuszon. Tirolban találkoztunk a srácokkal egy fesztiválon. Szóval elmentünk egy kisbusszal turnézni decemberben. Hat koncert volt végig Lengyelországban. Volt bérelt sofőr meg minden, csak azt nem tudtuk, amikor elindultunk, hogy nincsen fűtés a kocsiban. Szigetelőszalaggal kötöztük oda a gázsugárzót. És mindenki, ha fázott, akkor maga felé fordította. Mert jó nagy autó volt. Ott amúgy olyan helyeken jártam, hogy… Azt hiszem, Torunban. Egy gyárváros, amiben nem igazán laknak. Egy főutca van benne és kész.
A: Csak melózni járnak oda, nem?
T: Nem, nincs meló. A gyárak töküresek, az átlagkereset az országban ott a legalacsonyabb.
A: Jó kis indusztriális környék lehet.
T: Nincs a városban sok minden. A csávók gyárat béreltek, mert gyárat bérelni olcsó, ha van pénzük valahonnan. Ott élni persze nem lehet. Nem lehet pénzt keresni. A gyárépületben 400 négyzetméter egy légtér és ott laknak olyan 100 euróért. Függönyökkel vannak elválasztva egymástól. Mentél és láttad, hogy laknak az emberek.
A: És hogyan fogadtak, érdeklődőbbek, jobban ráindulnak a zenére vagy ott is csak egy réteg?
T: Befogadóbbak. Berlinben elkezdesz nagyon csúnyán zörögni, akkor is végigvárják, hogy mi lesz a vége. A Transmediálén a Microstoria az első vagy a második éjszakán játszott. Ők is valamikor hajnal négy körül. Az emberek aludtak, mindenki ment volna haza, de megvárták, amíg befejezik.
A: Hát pedig a Microstoria nem olyan könnyű falat. Főleg nem hajnalban. Inkább zavaró, mint élvezhető.
T: Számomra nagyon pozitív volt az a koncert. Én nagyon szeretem a Microstoriát.
A: Én is. De térjünk át másra. Tavaly a WAN2-nál vagy a Bahiánál trombitással és énekesnővel léptél fel.
T: Az csak egy kisebb baleset volt. Egy idő után nem érdekelt az, ami ott történt vagy történhetett volna. A próbákon jó volt, amikor mindenki csak zenélt, és nem foglalkozott azzal, hogy ki hallja.
Hogyan és miből él egy kísérleti zenész?
A: Mostanában milyen rendezvényen, merre lépsz fel?
T: Nem tudom. Remélem, mostanában semmin. Inkább aludnék.
A: Ennyire megterhelő? Habár jó pár órás meló.
T: Kiborít.
A: És többnyire mennyien vannak a Cökxpônban?
T: Éjszaka annyian, hogy nem lehet megmozdulni. Nappal meg úgy vagyogatnak. Ilyenkor elvan az ember, napközben semmi baj. Kivéve, ha kibaszott meleg van. Majd éjszaka elzavarom őket. Peti is el akart zavarni mindenkit, de nem sikerült neki.
A: Hogyan?
T: Hát visszagerjesztett önmagába mindent a csávó. Folyamatos zúzás. Csak elszenvedni lehet. Véletlenül. Nem lehet rá készülni.
A: Jut eszembe, mit fogsz játszani este?
T: Fogalmam sincs.
A: A lemezekhez hasonlót vagy elmész másfele. (Elment másfele. Nagyon másfele.)
T: Tényleg nem tudom. Nem szoktam számokat játszani. Már egy ideje nem. Az csak egy korszak volt, hogy játszottam számokat és aztán kiírtam CD-re. Most már ez a legnehezebb az egészben. Simán elprogramozgatsz dolgokat évekig, amik soha nem készülnek el, amiknek nem lesz soha kész verziója meg rendes felvétele.
A: Amiket írtak a lemezedről, azokat, tudom, hogy nem nagyon szeretted. De mégis, senki nem írt olyat, ami…
T: De-de. Voltak pozitív dolgok, amikor kenegettek hájjal, és az jólesett.
A: És amúgy ez a lemez külföldre is ment, terjesztette a Neon külföldön is? (Neon Music internetes lemezbolt és kiadó, eddig a Drapdap Tigrics-lemez jött ki náluk.)
T: A narancsot Pitáék próbálták. Hát én nem tudom, múltkor meghallgattam és…
A: Nem tetszett, vagy már ez nem érdekel és túl vagy rajta?
T: Nem kéne ekkora feneket keríteni neki. Hanem ha kész van, akkor felrakni mp3-ban valahová. Csak akkor meg annyi a para, hogy ez a médium illegális, ha meg legális, akkor meg örüljél neki, hogy ingyen van.
A: A sajátodat felrakhatod.
T: De azért pénzt is akarsz vele keresni, mert ha zenélsz, akkor elveszi az idődet. Tényleg, ha nem ülsz le csinálni napi húsz órában, akkor hagyd a picsába, mert akkor nem lesz vele semmi. Tudod, ez akkora loop, hogy nem lehet belőle kimászni, csak ha végleg abbahagyod.
A: Mikor lennél boldog a zenéléssel, a közönség reakciójával?
T: Akkor talán, ha meg tudnék élni abból, amit csinálok, és normális helyeken tudnék élni. Lemennék reggel a zöldségeshez, vennék egy csomó mindent, és nyugodt lennék. Ez persze nem igaz! (Nevet.) Én ennél mocsokabb ember vagyok, nekem kell a hülyeség!
A: Kell az, hogy rossz legyen?
T: Nem az, hogy rossz legyen, hanem az, hogy érdekes legyen. Ilyen szempontból perverz vagyok. Egy csomó minden másképp kellene, és egy csomó minden nem érdekel. Nekem másra van szükségem, mint másoknak.
A: Mikor tudnál ebből megélni?
T: Ha minden hétvégén fellépnék, szerintem. Vagy csinálnám a megaslágereket. Mondjuk ezen többször gondolkodtam, hogyha valaki zenésznek tartja magát, és nem tud megírni egy megaslágert, akkor menjen a picsába, nem?
A: De. Amúgy ha minden hétvégén fellépnél, roppantul unnád a végére.
T: Nem biztos, hogy unnám. Azt unom néha, hogy mozgatni kell a felszerelést. Azt tényleg unom, hogy néha nincs pénze az embernek. És akkor nekiáll mással foglalkozni. És eltelik az élete azzal, hogy nem azt csinálta, amit szeretne.
A: Olyan melankolikus lett így a vége.
T: Nem melankolikus. Dolgozni kell.
A: Amúgy mi jön be zeneileg?
T: Sokminden.
A: Benyomod a rádiót…
T: Á, nem, tévém sincsen már lassan tíz éve.
A: Akkor egy csomó időd felszabadul.
T: A tévéről könnyű lemondani. Filmeket szoktam nézni. Hol gépről, hol moziban. Egy csomó mindenhez hozzájutok és meghallgatom. A Low-t például.
A: Amúgy van olyan nálad is, hogy otthon van mondjuk ötven óra zenéd, és meg akarod hallgatni egyszer, de nem jut rá időd?
T: Van úgy, hogy leülök és meghallgatom. De van olyan, hogy abba kell hagyni egy picit. De most már menjünk vissza, nekem beállásom lesz.
A: Oké, amúgy is elég hosszú lett ez az interjú.