Kőszegi Szüret 2004: Jöttünk, láttunk, ittunk

„Kecskecsöcsű szőlősben szüretel a Cefre, utána megy csöcsörészni, hogy jobb legyen a kedve” – láttuk Kőszegen több pólón is a pajzán rigmust. Nem kell megijedni, szerencsére ezen rímeknél több is történt az idei szüreti murin a vasi kisvárosban. .

„Kecskecsöcsű szőlősben szüretel a Cefre, utána megy csöcsörészni, hogy jobb legyen a kedve” – láttuk Kőszegen több pólón is a pajzán rigmust. Nem kell megijedni, szerencsére ezen rímeknél több is történt az idei szüreti murin a vasi kisvárosban. .

Mint minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén, idén is megrendezésre került a népszerű Kőszegi Szüret. Az akkor még újszülött ALON tavaly is kint volt, sőt, egy komoly képgalériát prezentált az olvasóknak.

Mivel összességében tetszett a móka, úgy gondoltuk, kinézünk idén is. Nem is bántuk meg.

Bár az időjárás kissé hűvös volt, a látogatóknak nem sok kedvét szegte. Szombat koradélutáni érkezésünkkor a kisváros központjában már egy tűt sem lehetett leejteni. Az élénk érdeklődés a nap – és az egész szüreti mulatság - fő attrakciójának, a jelmezes felvonulásnak szólt. A mintegy két óra hosszan tartó, sok száz embert felvonultató menetben a magyar és osztrák pincészetek, borosgazdák mellett komplett zenekarok és számos iskola is rész vett. A Szombathelyi Fúvósok, a Szombathelyi Kötélugró Klub is feltűnt a felvonulók között.

Nekünk legjobban a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai intézmény jelmezei tetszettek, a gyerekek láthatóan nagyon élvezték a felvonulást, és az is látszott, komoly energiát fektettek a jelmezekbe.

A felvonulók bemutatása német nyelven is megtörtént, és a tömegben is feltűnően gyakran hallatszott német szó. A sógorok ily nagy számban való felbukkanása azt jelzi, nemcsak Nyugat-Magyarországon, de a régió ausztriai vonzáskörzetében is a kiemelkedő rendezvények között jegyezhetik az eseményt.

A borosgazdák kapualjakból, felállított sátrakból kínálták a hegy levét mindenfelé. A kimérve 500 Ft/liter áron kínált kékfrankos mellé jól passzolt az 50 Ft-os hagymás zsíros kenyér is. Nem is ellenkeztünk sokáig, barátainkkal részt is vettünk egy spontán kialakult „borászati szakcsoport foglalkozáson” mely persze nem másból állt, mint folyamatos és intenzív iszogatásból.

A felvonulást követően a Fő téri templom előtt még megnéztük a néptáncosok bemutatóját, és eltűnődtünk azon, mekkora hatással van a gyermekeinkre a műsor. A kisebbeket valamiért erőszakkal sem lehetett elmozdítani lépcsőről, a népzene és a tánc teljesen lekötötte figyelmüket.

A nap további részében fúvószenekarok műsora, majd éjszakába nyúló utcabál szórakoztatta a nagyérdeműt.


Nézze meg képgalériánkat a 2004-es felvonulásról!