Október 23.: Szolid ünnep, keveseknek

Békésen, mint mindig

Szombaton több helyszínen is az 1956-os eseményekre emlékeztek a vasi megyeszékhelyen. A korábbi évek tapasztalatainak fényében este a két helyszínt látogattunk meg: a Március 15. téri városi ünnepet és az ezt követő, az 56-os Szövetség Vas Megyei Szervezetének megemlékezését az 56-osok terén.

Ahogy megszoktuk, a szombathelyi ünnepek a szokásos nyugis, visszafogott hangulatban zajlottak. Ez nem csoda, hiszen ez így volt a korábbi években is. Amikor a fővárosban és néhány vidéki nagyvárosban elszabadultak az indulatok az október 23-án, Szombathely népe akkor is békésen zarándokolt a megemlékezésekre, most, a politikai kedélyek lecsillapodásával meg pláne.

Azt nem tudjuk, hogy belpolitikai feszültség mérséklődése-e az oka, vagy csak társadalmi kérdések iránti általános és növekvő érdektelenség, mindenesetre mindkét helyszínen jóval kevesebben (száz fő körül) jelentek meg, mint a korábbi évek bármelyikében, ami egy közel 90 ezres város esetében azért töprengésre késztető.

Március 15. tér: Sági József és ünnepi metál

A Március 15. téren a Savaria szakképző és az Eötvös József Általános Iskola közös műsorát láttuk. A versekre, korabeli dokumentumokra és metálzene-betétekre épülő drámajáték meglehetősen szokatlan koktélt eredményezett, ám kétségkívül lekötötte a megjelentek figyelmét, s tekintettel a hazai ünnepi műsorok szinte kötelezően unalmas sablonjaira, már ez is értékelendő.

A szónok ezen a helyszínen Sági József fideszes országgyűlési képviselő volt. Személyesre hangolt beszéde kerülte ugyan a bevált sémákat, de a reveláció erejével sem hatott. Kaptunk egy történelmi áttekintést a forradalom előzményiről, a forradalomról és az azt követő időszakról, kiemelve többek között a „törékeny értelmiségi” Bibó Istvánnak a forradalom alatt írt nyilatkozatát, amelyben a gondolkodó a nép egységét emeli ki.

Sági József kitért a helyi 1956-os történelmi eseményekre, azt a költői kérdést téve fel, hogy vajon megkerültek-e, néven lettek-e nevezve a gyilkosok. Egy érdekes adalékot is kaptunk az 56 utáni különös ellenállásból, emlékezésből. A Kámoni Arborétum vezetője a cédrusokat olyan csoportokba ültette, hogy a számokból kijöjjön az 1956. október 23. A fák a mai napig állnak.

A fideszes politikus úgy gondolja, most, a szabadság elnyerése után 14 évvel együtt kell küzdeni a jólétért, s ezt csak együtt tudjuk elérni.

Az 56-osok terén

Ezután átsétáltunk a jóval hangulatosabb 56-osok terére, de az emberek nem lettek sokkal többen. Míg a korábbi években az érdeklődők teljesen ellepték a tér előtti útkereszteződést, most gyakorlatilag kár volt lezárni a Vörösmarty utcát, mert ha kissé összehúzzuk magunkat, a járdákon is elfértünk volna.

A beszédet a beálló sötétben Kecskés István, az 56-os Szövetség Vas Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke mondta. A szónok többek között elmondta, hogy számára egyszerre öröm és bánat az ünnep. Öröm, mert ilyenkor két-három napra ismét felidéződnek a dicső napok, de egyben szomorúság is, mert hiába múlt el 14 év a rendszerváltás óta, ünnep még mindig nem foglalta el méltó helyét a társadalomban.

Kecskés István szerint olyanok akarnak most dicsekedni, kitüntetéseket átvenni, akiknek semmi, vagy nagyon kevés közük volt a forradalomhoz. A hősök nagy részét kivégezték, deportálták, eltűntették vagy elmenekültek.

Hangsúlyozta, október 23. nem lehet egyes pártok, szervezetek jelképe, csakis az egész ország, a nemzet ünnepe.

Egyéb ünnepségek a városban

Szombaton három másik megemlékezés is zajlott Szombathelyen. Délelőtt az 56-os Szövetség Vas Megyei Szervezetének ünnepi nagygyűlésére került sor, délután pedig Welther Károly sírját koszorúzták meg a Jáki úti temetőben.

Este ünnepi közgyűlésre került sor a városházán. Ipkovich György polgármester ünnepi beszédében a halottakra való emlékezés mellett számot vetett a város aktuális helyzetével, hosszabban ecsetelve a kitörési pontokat, a város előtt álló lehetőségeket és feladatokat.