Kömlődi Ferenc a Mátrix – Újratöltve Örökmozgó Művészmozibeli vetítése után a Művészetek Házában összegyűlt érdeklődők részben aktív közreműködésével beszélgetett Vágvölgyi Andrással. A filmről és a filmmel kapcsolatban.
KF a beszélgetés kezdetén egy merész huszárvágással a Mátrixról elkanyarodott a virtuális és a mesterséges valóságok, az ágensek, a bio- és nanotechnológia stb. ingoványos területei felé, ami többek számára és főképp azoknak, akik még nem mélyedtek ebben el, enyhén szólva is komplikált lehetett. De idővel aztán KF a filmről is véleményt alkotott. A filozófia laposságát (hiányát), „az öntudatra ébredő számítógép legyőzi a teremtőjét, az embert” filmes kiindulópont sajnálatos közkedveltségét, Morpheus a hippi- és neoluddita goa-partyt megelőző szónoklatát pedig mint illúzióvesztést értékeli stb.
A közönség ezzel szemben túlzónak találta az elvárásait a filmekkel mint profitorientált tevékenységekkel kapcsolatban, és felhozta, a szokványos akciófilmekkel ellentétében megfigyelhető vérnélküliséget (Neo a kivétel), a „kulcsos” kis kínai komikusa kézi csiszolású és fizikai kulcsait, a videóklip jelleget stb. De említhetésre került az e tematikához tartozó filmek beszerezhetetlensége és hazai forgalmazhatatlansága, a „szexjelenet” rosszkor eldurrantott patron volta, a szereplők elmaradó jellem- és egyéb más fejlődése, a film tulajdonképpeni és érdemi történetnélkülisége, Neo már a filmben is kikacagott szupermenkedése stb. De a „hívek” persze optimisták, minthogy – véleményük szerint – majd a harmadik rész visszaállítja a kultikus első rész renoméját.
És ha már a kultusz státusznál tartunk, a kapcsolódó és fölemlegetett filmek: Star Trek, Star Wars, Ghost in the Shell, de előkerült az éppen aktuálisan futó Terminátor második részének az újra éhező évekbe (kora ’90-esek) érkezése, a 2001 Űrodüsszea, a Mesterséges értelem (eredetileg és helyesen: intelligencia) etc.
Külön említést érdemel egy szőkébe hajló és talán „földhözragadtabb” diskurzusra számító hölgyemény, aki Kenau Reees fekete szerkóban való feszítését és a Trinity likvidálását értékelte, illetve sugalmazta. (Általános kuncogás.) De rámutatott az akciójenetek és a lassítások esztétikai szépségére és az általa csak nehezen megkirándult filozófiai mélységekre. Sőt a film, a számára, a magánéletére érvényben azt sugallta, hogy merjen maga lenni. (Általános kuncogás ismét.)
Aki jelen volt a módfelett kellemes légkörű és alig megtalálható Szalonban (az a 30-40 ember), az egy különleges témákról beszélő, filigrán embert ismerhetett meg és a Mátrix világát más-más szemszögből szemlélők véleményével is találkozhatott. Megérte.