Pető András emléktáblát kapott Szombathelyen

Köztudott, hogy előbb-utóbb minden híres emberről kiderül, hogy magyar. Ha a képletet továbbcsavarjuk, akkor meg az derül ki, hogy minden híres magyar ember szegről-végről szombathelyi.

Itt van például Pető András, a konduktív mozgásterápiai képzés világhírű megalkotója, a Pető Intézet alapítója, akiről eddig méltatlanul kevesen tudták, hogy a vasi megyeszékhelyen látta meg a napvilágot. S mint ilyen, valószínűleg egyben a világ legismertebb szombathelyi szülötte. Aki akarta, persze utánanézhetett, meg belefuthatott ebbe a ténybe valahol, de hogy nem volt túlhangsúlyozva, az biztos.

Mindenesetre a halála után 37 évnek kellett eltelnie, hogy a város egy emléktáblával tisztelegjen a tudós orvosról.

A Kossuth utca 2. szám alatt, a városházával szemben található táblát szerda délután avatta fel Ipkovich György polgármester és Kremsier Edit filmrendező, aki egy rövid beszédben emlékezett meg Pető Andrásról, külön kiemelve az embert és annak követendő tulajdonságait, úgymint eltökéltség, furfangosság, a „nincsen lehetetlen” ars poétikája és a hit abban, hogy az ember felülkerekedhet a rosszon.

A rövid ünnepség után a tábla tövében sikerült néhány szót váltanunk Orbán Róbert helytörténésszel, aki elmondta, hogy az 1893-ban született Pető András szülei zsidó kereskedők voltak, apja Körmendről, anyja Rábakisfaludról, a mai Máriaújfaluról származott. Első iskoláit még Szombathelyen végezte, majd elkerült a városból. Újságíróként is dolgozott, verseket, drámát is írt. Orvosi tanulmányait Bécsben folytatta, majd az osztrák semmeringi gyógyintézetben dolgozott. Innen került Pestre, ahol a háború után 1945-ben megalapította intézetét.

Részlet a Pető Intézet honlapjáról: ”Adj halat az éhezőnek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni. Örök életére jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.” Ez a távol-keleti mondás volt a mottója a Nemzetközi Pető Intézet alapítójának, Dr. Pető Andrásnak, aki emberfeletti kitartással, eltökéltséggel és akarattal küzdött minden egyes betegének gyógyulásáért, nem ismerve sem lehetetlent, sem reménytelen esetet. Ki is volt Pető Professzor valójában? Orvos, mentor, pedagógus? Az igazság az, hogy mindhárom egy személyben, oly kivételes empátiával és emberszeretettel megáldva, melyről máig is legendák terjengnek. Sokan szentnek, sokan megszállottnak tartották, holott csupán senkiről és semmiről nem mondott le. Híres volt szerénységéről és áldozatkészségéről: fizetésének több mint felét rendszeresen hat-hét rászoruló között osztotta el. Egy-egy beteg kezelése során határtalan türelemmel, lépésről lépésre, fokról fokra jutott előre a mozgás, a beszéd megtanításában. Igaz, a Professzor már jó pár évtizede nincs közöttünk, szellemének halhatatlan ereje azonban máig áthatja az Intézetben folyó munka minden egyes mozzanatát. A Pető Professzor által alapított intézmény, és életműve, a központi idegrendszeri mozgássérültek kezelésében immár nemzetközi szinten is fogalommá vált „konduktív pedagógiai rendszer” a betegeket egy új, teljes élet lehetőségével, munkatársait, követőit pedig a gyógyításba vetett hittel és akarattal ajándékozta meg. Dr. Pető András 1893. szeptember 11-én született Szombathelyen, ahol iskoláit is végezte. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta. A központi idegrendszeri mozgássérültek terápiájával valójában 1922-ben, a semmeringi gyógyintézetben kezdett el foglalkozni. A több mint egy évtizedes külföldi tapasztalatgyűjtés után végül 1938-ban tért vissza Magyarországra. 1945-ben, egy budapesti pincehelyiségben hozta létre intézetét, melyet az 50-es években követett a magyar kormány által hivatalosan megalapított Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete, a mai Pető Intézet. A kezdetek kezdetén az alapító maga toborozta, kutatta fel betegeit, a legelesettebbeket, akiket aztán saját pénzén ruházott fel, és gondoskodott étkezésükről. Munkásságát tekintve a Professzor az addig csupán biológiai problémaként felfogott fogyatékosságokat elsőként tekintette pedagógiai problémának. A konduktív nevelés révén elért eredményeket a legtöbb szülő egyenesen a csodához hasonlítja. Hiszen a Pető-módszernek sikerült az, ami azelőtt sohasem: lerombolni a falat a mozgássérült lét és az egészségesek társadalma között. A Pető András által kidolgozott pedagógiai rendszernek köszönhetően a központi idegrendszeri mozgássérült gyerekeknek lehetősége nyílik arra, hogy - végtelen kitartással és a fáradhatatlan gyakorlás révén - beilleszkedjenek és önállóan megállják a helyüket a kezelést megelőzően oly távolinak hitt hétköznapi életben. Dr. Pető András 1967-ben bekövetkezett haláláig állt intézetének élén.