Új Eldorádó: Egy súlyos film az aranyos újdiktátorokról

Tisztelet a rendezőnek

Kocsis Tibor tiszteletet parancsoló vállalkozásra adta magát. A szerinte a bugyutaságukban felesleges mozgóképek kizárólagosságát hirdető pályatársaktól más véleményt képviselve a rendelkezésére álló eszközökkel, teljes vértezettel egy általa igaznak vélt ügy mellé állt. Mindeme lelkesültséget és beleölt energiát a maga 150 főnyi voltában látatlanul is megtekintésre érdemesnek találta a szombathelyi nézősereg.

Tette ezt úgy, hogy várható volt, hogy nem a Michael Moore kéznyomát viselő (Kóla, puska, sült krumpli; Fahrenheit 9/11), a humorkeltés kelléktárából is bőven szemelgető, de a virgonc showmanségben is jártas stílt hozza. Az kelt csak derűt a nyolcvan perc során, mikor a kricsni falán a díszkeretben az áldásra emelő kezű Jézus helyén David Hasselhoff sármosnak mondott mosolya villan.

Akinek minden folyója más országban ered

Ami szóban forog, az azonban nem kizárólag Verespatakra vonatkozik. E falu csak a központ, a láncreakciót modellezve, koncentrikus körökben előbbre jutva az elkövetkező évtizedekre még akad munka a projekt tervezett 17 éve után is. A lehetséges károk érzékeltetésére elég a 2000-es tiszai ciánszennyezésre gondolnunk, ami évekig lehetetlenné tette a halászatot és tönkre a környező termőföldeket.

Kétségtelenül brutális belegondolni abba, hogy az akkori zagytároló 6 hektárja helyett most a cianidos szennyvizet 800 várja! Kocsis még hozzátesz két makacs tényeken nyugvó megállapítást a Romániában hivatalosan fellelhető 24 ökonómiai katasztrófára „hajlamosítható” gyárról, üzemről és az egy blokként kell kezelendő Kárpát-medencéről, benne hazánkról, amelynek minden folyója más országban ered.

Már dolgozik a dózer

Egyelőre foglalkozzunk csak Verespatakkal. A Gold Corporation (GC) végső céljának eléréséhez több mint 2 ezer embert kellene kitelepítenie, a természetvédelmi területnek is nyilvánítható vidéket magát és az egyedülálló, 7 kilométernyi római kori tárnarendszert pedig elpusztítani. Szisztematikusan neki is látott a megvalósításhoz. Családról-családra járják végig a lakosságot az embereik házfölvásárlási céllal, majd eldózerolják azokat, az épületek esetleges összeomlása során keletkező – mondvacsinált – veszélyekre hivatkozva. Mindezt olyan mindenre kiterjedő, aggályos precizitással, hogy a mostanában arra járó rendező a romok alatt semmi emberre utaló nyomot nem lelt fel (pl.: cipőt, fazekat).

Költöztetik a sírokat is

A film pro és kontra megszólaltatja az érveket. A lakosság 60 százaléka maradni kíván, az eltávozott - vagy ezt az elkövetkezőkben megtenni akarók - többsége fiatal vagy olyan, akinek a cég által bő kézzel osztott pénz jelenti az egyetlen kiugrási alkalmat, az életminőségükben való pozitív változás lehetőségét.

Az ott maradók ellenben többnyire azon jogukra hivatkoznak, hogy ők és a későbbi generációk ott kívánnak lakni és leélni az életüket, ahol már a szüleik is tették, nekik ez a falu elég, nem kellene semmi pénzért más. Megtoldva a beszédüket azzal, és ez híven tükrözi a bennük lévő ellenkezés mértékét, hogy ilyen mértékig még az egykori diktátor sem merészelt beleavatkozni a magánéletekbe, mint ez a kanadai cég.

Különösen a templom és a köré települt temető ügye abszurd, ami az egymással szembeforduló falubeliek között is sok vita kiváltója. Ugyanis a kitelepítés nem merül ki az elköltöztetésekkel, hanem a cég cakompakk utána szállítja a lekenyerezettnek a családi sírokat is.

Románia hajlik az engedélyre, az EU óvatos

A korábban már beadott és elfogadásra nem kerülő hatástanulmány első változatát követően idestova két éve húzzák-halasztják az újabb beadását, ami valószínűleg minden ponton át lesz szabva és az előírásokhoz igazítva – legalábbis papíron. Mindaddig azonban adódik esély a falu és a környék megmentésére, míg a román állam nem látja el szignóval az engedélyt, amire egyébként hajlik.

Bizonyságául annak, hogy ez nem légből kapott prognózis, sikerült a GC-nek elérnie, hogy a bányászprojekttel nem összeegyeztethető tevékenység nem kaphat hivatalos jóváhagyást. Pedig erre lenne elsősorban szükség: külföldi befektetésekre, infrastruktúra létesítésére, melyeket már nehézségekbe ütközne eltávolítani az útból. Az ügy már túllépte a térségi kereteket, és EU-s szakemberek is vizsgálat alá vették, bár, mint megtudtuk, míg négyszemközt persze az ellenzők igazát támogatták, a filmen eléggé csak diplomatikusan fogalmaznak.

Valami megmozdult, és készül a második rész

Ez utóbbiból is kiviláglik, hogy nem maradt visszhangtalanul Kocsis Tibor és társai munkája. A Művészetek Házában a rendező örömmel számolt be egy nívós hollandiai fesztiválmeghívásról, a brüsszeli visszajelzésekről, de a film forgalomba került már Romániában is. Sőt,a két leginkább érintett ország környezetvédelmi minisztereinek úgyszintén juttattak DVD-t a filmből. Ezenfelül ajánlás van Mádl Ferenc irányából is, aki, vélhetőleg nemcsak egymagában, ugyancsak meg szeretné tekinteni. Továbbá az Új Eldorádónak lesz hivatalos, dupla DVD kiadása, a második rész ugyancsak készül a további fejleményekkel, az az óta eltelt időszak történéseivel. De kilátás van egy könyv kiadására is, ami a rendelkezésre álló több ezer képből, a forgatások során készült feljegyzésből. Az események apróra taglalhatók így, minden, ami a filmből terjedelmi és egyéb okok miatt kihagyásra került. Szóval kerekedhet optimista végkicsengése is a dolognak.

(Persze, lehet az úgy is valóság, hogy más leledzik abban az ominózus palacsintában. Értvén ez alatt azt, hogy évek múltán pusztán a dokumentum volta és esztétikai értéke végett eshetik e filmről szó: befuccsol a produkció, a multi telekráteresíti a tájat. William Gibson Neurománc regénye meg így kezdődik: „A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején.” Én pedig idepöttyintem a zárójel másik felét.)