Lidl-nyitás: A diszkont ördögei

2004.12.02. 19:41

Az emberi lélek nagy talányai közé tartozik, hogy miért érez valaki arra késztetést, hogy reggel hétkor tévét vegyen az éppen megnyílt Lidlben. A nyitási őrület keretek között maradt Szombathelyen, ellenben a Tesco, az új vetélytársra való tekintettel, kisteherautóval reklámakciózott városszerte, a Hunyadi úton meg főleg. Képes élménybeszámoló.

Lidl Szombathely


Még félig sötét van a Hunyadi út városból kivezető szakaszán. A néhány perce nyílt Lidl-áruház parkolója már majdnem fullra tele, de még nem lehetetlen helyet találni benne. Nyoma sincs a kalocsai tiltakozáshoz hasonló jeleknek, pedig állítólag Szombathelyen is hasonló fizetési problémákba ütköztek az alvállalkozók.

A nyitásra megjelent hard-core árvadászokat persze legkevésbé sem érdekli az üzleti háttér, vagy az, hogy a karthauzi szerzetesek pletykás vénasszonyok a Lidl menedzsmentjéhez képest, akik eddig módszeresen lerázták magukról a sajtót, mint kutya a vizet. A sokat tapasztalt diszkontördögök prózaibb dolgok miatt vannak itt: A 49 forintos 2 literes üdítőért, a 149 forintos vörösborért, a 29 forintos tésztáért és társaiért. Egy aprótermetű idősebb úr nem aprózta el a nyitányt, egy jókora tévével birkózik a kijáratnál, de nem boldogul vele, így egy eladólánnyal együtt tolják a bevásárlókocsira felcsapott vásárfiát végig a placcon.

A parkoló közepén egy termetes, szintén nyugdíjas korú asszonyság áll méteresre púpozott bevásárlókocsi mellett, miközben mobiljába mondja kicsit ideges hangon: „Hol vagy papa, gyere már, cseszd meg, itt állok a cuccal negyedórája!”

Közben folyamatosan jönnek kifelé a boltból a kielégült vásárlók, általában félig telt kocsikkal, de van, aki púpozza a salátákat, narancsokat, tésztákat, üdítőket. Találomra sikerül három kis csoportot szóra bírni: mindannyian idősebbek és mindannyian szombathelyiek. Főként élelmiszert vettek, mondják, 6-10 ezer forintnyi pénzt hagytak a kasszánál, de egyik házaspár azt mondja, hazamennek, lepakolnak, aztán jönnek vissza. Mert megéri.

Kérdezzük a kapuban álló megtermett biztonságiakat, hogy vajon lehet-e bent fényképezni, azt mondják, nem tudják, de nem. Ennyiben maradunk.

Egyelőre még akadnak a fal mellett bevásárlókocsik, de már nem sokáig. Egyre nagyobb az izgatott nyüzsgés, további nyugdíjasok érkeznek, sok közöttük biciklivel tolja hazafelé a pillepalackokat és a levesporokat.

Mikor később tíz óra felé visszanézünk, már korántsem ilyen békés a kép. A bejárat előtt 10-15 méteres sor áll, emelt hangon vitatkozva a biztonságiakkal, akik itt élet és halál urai, azaz ők döntik el, ki mehet be legközelebb az álmok legújabb kastélyába.

Hogy a hangulat még emelkedettebb legyen, megjelenik a helyszínen a Tesco kisteherautója, amely egy méretes reklámtáblával és hangosbemondóval hívja fel a figyelmet, hogy náluk még inkább jól járunk.

Délután még visszanézünk, hátha kisebb a sor, de nem. A fél város a Lidl (népi nevén: „lidli”) előtt áll, a másik fele meg benn. A részletesebb helyszíni szemlét és az árellenőrzést így nagy bölcsen későbbre hagyjuk, már csak azért is, mert nagy a valószínűsége, hogy a kell pár hét, amíg a bevezető árak a helyükre billennek, és reálisabban összehasonlíthatók lesznek a versenytársakkal.

Lidl Szombathely


Lidl Szombathely


Lidl Szombathely


Lidl Szombathely


Lidl Szombathely


Lidl Szombathely


.