Marton László Távolodó: Ezeregy rémes éjszakám legszebb meséi

2004.12.18. 15:48

Kedves fiatalok, ha képben akartok lenni, mikor is a sörök mellett az idősebb kollega élménybeszámolóit hallgatjátok a nyolcvanas évekről, Marton László Távolodó szösszenetei használható viszonyítási pontnak szolgálnak. Vas megyei vonatkozások is vannak, ismerős nevekkel.

Marton László Távolodó: Ezeregy rémes éjszakám legszebb meséi

Azok az áldott és átkozott nyolcvanas évek, különösen az eleje, ugye. Rogyadoznak már az eresztékek, az ajtók kicsit nyitva, kiférni még nem lehet, de a réseken már jól kilátni, a beáramló fény már jobban megvilágítja a helyiséget, vele a felgyűlt szemetet és a rozsdaette környezetet.

Sokan úgy tiltakoznak, hogy másfele néznek, leginkább befelé. Úgy tesznek, mintha nem lennének ajtók, sem zártak, sem nyitottak, egy önmaguk által kreált világban bolyongva, leginkább rosszkedvűen, olykor önpusztítóan és veszélyesen, mára már elképzelhetetlenül súlyosan. Távolodóan.

Mindezt csak azért kívánkozik ide, mert a jól ismert zenekritikus, Marton László Távolodó írásainak zöme életrajzi ihletésű. Bár a néhányoldalas novellák többsége személyes, olykor szokatlanul intim, az írásokon átsütnek a letűnt közelmúlt attribútumai. Akik átélték azokat az éveket, megannyi szívet szorongatóan ismerős élethelyzettel találkoznak: balatoni szerelmes esték, albérletek, alkoholba fulladó értelmiségi lét, disszidálásban tönkrement zseni barátok, vidéki művelődési házak, amatőr színjátszás.

Marton László Távolodó (a Távolodó jelző keletkezéstörténetére is magyarázatot kapunk, de nem áruljuk el) írásai persze nem csak egyszerű kordokumentumok, mert az események, személyek és a környezet képei megtörnek az író stílusának fanyar, ironikus, kissé távolságtartó stílusának prizmáján. „Jól emlékszem, mennyire kiakadt az anyám, amikor kiderült, hogy rákja van” – írja egy helyen, hogy aztán hasonló hangvétellel emlékezzen meg saját kórházi kalandjáról, meg szinte mindenről.

Ha a stílus, az előtüremkedő társadalmi, történelmi háttér és az írások lélektani mozgatórugói – a múlttal való elszámolás – nagyjából egységesnek is tekinthetők, a mozaikdarabkák szerencsére különböző színűek. Városok, családtagok, barátok, szerelmek, érzékeny alkotók kavarognak változatos érzelmekkel a szűkszavú novellákban, amelyek közé – néhány kritikus véleményével ellentétben – szervesen illeszkedik a Végel László-interjú. (A nyolcvanas évek elejének szellemi életét mi sem jellemzi jobban, mint a Végel nevével is fémjelzett, vajdasági magyarok által működtetett, kultikus Új Symposion.)

És ha már regionális magazin vagyunk, annyit talán megengedhetünk magunknak, hogy az olvasók figyelmét külön felhívjuk a 2003-as keltezésű Úton című novellára, amelyből kiderül, hogy Marton édesapja körmendi születésű zsidó, onnan is hurcolták el anno, és az írót Körmenden kívül is sok minden köti ehhez a vidékhez. Szombathelyen volt például katona, ekkor került kapcsolatba az Életünk szerkesztőségével, mi több, Molnár Miklós íróhoz, aki szintén megjelenik az írásban, szoros barátság fűzi.

Marton László Távolodó nem először kóstol bele a szépirodalomba, hiszen a nyolcvanas évek közepén három kötete már megjelent (Silver-Reed, 1984; Távolodó, 1985; A távollét bódulata, 1986). Az is igaz, ilyen hosszú rágyúrás után soványkának hat az Ezeregy rémes éjszakám legszebb meséi 80 oldalas terjedelme.

Értékelés: 8/10


Marton László Távolodó: Ezeregy rémes éjszakám legszebb meséi
CrossRoads, Budapest, 2003
81 oldal
.