Már másodszor Rhyme Time: Alakul a presztízs
És eltelt egy év. A média diktálta fősodor még mindig (egyre inkább?) szűkös, ám a honi underground hip-hop változatlanul pezseg. Talán leginkább ez a zenei stílusok közül. Friss lendülettel tűnnek fel újabb és újabb verbális vívók a porondon, többnyire egy-két szám erejéig, aztán befuccsol az ügymenet. Évekszám vitt ötletbörze, szerencsés együttállások, és persze a tehetség azonban garancia lehet a fennmaradásra. Ahogy az ilyen, már most presztízzsel bíró fesztivál stáblistáján való feltűnés is. És ha már nyílik a névjegyzék, megjegyzendő: idén kiegyenlítettebb a felhozatal. A tavalyi jolly joker kettős, Akkezdet Phiai és Connections most nincsenek itt, ám azonos helyi értéken helyettesítődnek be. De erről később.
Fél kilenc magasságában érkezve még a világűr bolygómodellezése folyik, értsd: alig lézengenek néhányan. Élénkítendő a színpadközelítést The Revolution ad egy kis ízelítőt a későbbi beatboxból. A közelemben a biztonságisok ezt papagájcsirregésre asszociálják, a csak lassan növekvő népsűrűség kapcsán meg az Esélykiegyenlítőt pedzik. Itt az aulában aztán elindul az este.
Helyi vonatkozású csapatok
A söröm másodszori fél litere közben aztán a „szombathelyi fúziós hip-hop négyes”, a Spóra végre nekilát. Klasszikus zenekari felállás, valahol a funky és a rock között félúton. Mármint a körítés, a srác elől rapben adja elő magát, hiszen hip-hop a közös nevező. Sűrűbb zenéhez szellősebb szövegzet passzol és fordítva. Itt az előbbi áll, a gitárok jellegéből fakadólag. Az ortodox rap híveinek láthatólag nem is annyira jön be, pedig a több vonásában Sub Bass Szabit észbe juttató, „nép közül való” frontember így hiteles. Témailag: bulizás, nőzés, zene és ezek keveréke szerethetőn tálalva.
Az Anima körüli zavaros (vagy éppen kristálytiszta?) viszonyok ismeretében különösen felértékelődik a Beat Dis. (
Prieger Szabolcs új projektjét is kíváncsian várjuk.) Zengedezhetnék hát róluk dicshimnuszokat, az esetleges nyugatabbra születésből mindenképp következő sztárstátuszt.
Legyen elég annyi, hogy erre már nem lehetett nem bemozdulni. Teszik is sokan, bár a szenvedélyességben is a zenekar viszi a pálmát. Ugyancsak szombathelyi illetőségű Bobie számomra, bevallom, új felfedezés. Hamar kiderül persze, hogy nemhiába van már közel 10 éve a színen.
Nők a porondon
A színházterem háromnegyedhomályában, amiből juttatni kellene az aulába is, a Jah’s Warriors veszi kezelésbe a hangrendszert és a publikumot. Legalábbis elvileg. Mert a beharangozóban és a plakáton sem szereplő Nushe és Kéjti kettős „csajos hip-hop” címen nyom le pár (három?) számot. Amikről könnyedén lemaradhatott az ember, ha nagyon belefeledkezett az aulabeli programokba. A több rapperben és rapet hallgatóban ott lakozik és gyakorta kifejezésre is jut – nem először cáfolódik meg. Mármint hogy a többi sokhoz hasonlóan, ez a műfaj is férfiközpontú, nő max a refrénbe teheti hozzá a maga részét.
Minimal Project: Hangulatilag a legjobbak
Őket Phreek zenekezelésétől kísérve a Minimal Project „francia jellegű hip-hop”-ja követi. Pluszba még beszáll egy Hősök-tag is. Türtőztetném magam, de nem teszem: szövegileg - és ami ugyancsak alapvető fontosságú - hangulatilag ők jönnek be leginkább. Még akkor is, ha a Francia című számuk nem kerül terítékre és az est legnagyobb favoritjának szánt sztárjai sem ők. Csak a nekik szánt idő rövidségét érheti panasz, meg amint előttem két srác hőzöngi: tömött sorok és felemelt kézerdő se volna elég méltó viszonzása ennek a zenének. De vissza az aulába.
The Revolution: The fenomenális
Mint kiderül, az esteleji beatbox csak ujjgyakorlat volt, a Revolution formában van. Kerül Billy Jean, techno, megkattanó és széttöredezett ritmusképletek szétszkreccselve stb. Aztán megmutat két magában se túl egyszerű zenét, amit kisvártatva összecsúsztatva nyom le. Neki ezek után még azt is elhinném, hogy a száj gyorsabb, mint a kéz. Ám a show mindent vivő csúcsa a képzeletbeli kisöcs és nagybáty, akik között ő „tolmácsol”. Nagy szó, tudom, de: fenomenális!
Minden jó, ha vége jó
A fellépések zárásául a Night Child molinója alatt futó FankaDeli és MC Gőz duója Artos Csabával kiegészülve lép színpadra. Ez utóbbi diszkréten a háttérbe vonul, néha támogatja csak meg néhány szóval a produkciót. Ők ketten meg aratják a babért a közös és a korábbi szóló számaikkal. Artos Csaba végül megkérdezi a közönséget a megrappelendő témákat illetően, mire jön válaszul pia, buli, pornó. MC Gőzzel freestyle-ban ketten és váltva bele is szövik mindet a szövegükbe, kifogástalanul. A háromórás szokásos záróráig még Krayzee Kuts és Phreek áll be a lemezjátszók mögé.
Értékelés: 8/10
Korábban:
Rhyme Time hip-hop fesztivál: Bele a mikrofonba