Az irodalmár gróf esete az öles termetű szaxofonossal: Esterházy Péter estje a Művészetek Házában

2005.03.10. 19:43

Meglepő lehet, ha egy nemzet legismertebb írója egyben fajsúlyos is. Hogy vajon mennyi ebből az értő olvasó, rongyosra vannak-e lapozva a megvett kötetek, az persze nehezebben mérhető. Az azonban igen, hogy mennyien jelennek meg a felolvasáson. Örömmel konstatálhatjuk: nagyon sokan.

Esterházy Péter


Minden jegy elkelt

Húsz perccel az esti hetes kezdés előtt a Művészetek Házában. Az összes jegy elkelt, derül ki, az egyik nem elővételesről meg az, hogy Esterházy iskolatársa volt. Talán szerencsésebb lett volna a Szalon helyett a jóval tágasabb Pincébe szervezni a dolgot, ha Hobónak járt, akkor Esterházy Péternek főleg jár. Azért, hogy minél több érdeklődő láthassa, merthogy akad belőlük bőven. A helyzet végül megoldódik, az előtérben felállított kivetítőn nyomon követhetik a későn érkezők is az eseményeket. Tévéfelvétel is készül tehát, aki lemaradt az estről vagy repetára fáj a foga, mindkettőre adódhat esély.

Dés László nyakba akasztó zsinórja előbb ízléstelen nyakkendőnek tűnik, de aztán csatolja hozzá a szaxofonját, feláll és fújja. A kivetítőn előbb ez úgy jelenik meg, hogy mellmagasságtól felfelé kívül kerül a képen, majd helyreáll a rend. Eközben az Író, aki az olvasáshoz és a műsor egész idejére leteszi a szemüvegét, hol matat a lapjai között, hol meg a haját és az arcberendezését piszkálja végig. Igen, a felolvasást időnként zene szakítja meg, ami rendszerint nem jelenti az adott szöveg végét. Kissé zavaró talán, hogy amint Dés újra és újra ráakasztja a szaxofonjára a nyakbavalót, és lendületet vesz, automatikusan őrá terelődik a figyelem. Esterházyról meg ekkor tudni előre, hogy mindjárt befejezi, nemcsak úgy „spontán” következik az be.

Pikáns, humoros, kacsintós, de nem megy le kutyába

Az est folyamán két vagy három „sztori” vezetődik elő. Aki előszörre itt találkozik Esterházy-szöveggel (biztos van ilyen), csak hírből-hallomásból sejdít valamit, azoknak esetleg adódhattak nehézségeik. Azonosítván az irodalmat a történetközpontúsággal és egyéb, újfent felértékelődő klasszikus kellékekkel. Esterházy a felolvasásainál a ritkás regénymegjelenései miatt általában több funkciót kielégítő szöveget választ. Így a könnyeden posztmodern szöveg érinti az utóbbi időszak társadalmi eseményeit, irodalmat, azon belől őt magát, szexuális pikantériákat, sőt innen-onnan kikacsintós idézet is akad etc. Mindezt bőséges humorral tálalja, de ennek címén nem menve le kutyába.

Némi mankó a nem ismerőknek

Tán felesleges, és úgyse lehet érzékletes a szövegeket nem ismerőknek, de némi vázlat mégis akad. Mint általában Esterházynál, a főhős ő maga, jelen esetben Esti Kornél, aki épp a családdal karácsonyozik. A segédlettel elhalálozó kutya esetét és az ajándékozást elemzi ki az író. Ezen belül Esti nagymonológja ejtődik meg, amint menedzserként (aki a korunk hőse) körvonalazza a honi magasabb viszonyokat. Mindez oda fut ki, hogy bizonyítást nyer, a lehető világok legjobbikában való éltünk. Hogy hatalommal a kezében, akinek esze ágában sincs ilyesmi, az is következetesen a közjóért cselekszik.

E téma keretén belül éri fricska a politikai megosztottságot, a gyárbezárásokat, de a még mindig tartót telet is, akárcsak még sok egyéb mást.

A ráadás: Szexre éhes tudatalatti és egyéb galibák

Valójában ennyi lett volna az erre az estére szánt evangélium. Ez abból gyanítható, hogy az ekkor következő szöveget Dés nem ismeri, vallja be, nincs is saját, laponként a padlóra ejthető példánya, hogy tudja, mikor szaxofonozzon. Talán kevéssé volt fogékony eladdig a közönség (már ami a nevetésekből leszűrhető)? De most tutira megy: a szexre éhes tudatalatti és az abból fakadó galibák nyernek polgárjogot.

Nagy Gabriella jelent meg ugyanis az író egyik álmában. E hölgyön végig bőr ruci, célzatos kihagyásokkal és, ha minden igaz, domina voltában még ostort is csattogtatott a miheztartás végett. Az író ezt jóhiszeműen és részletezőn előadja a családjának is, feleségestül-gyerekestül mindenkinek, hogy lássék, nincs neki mit rejtegetni, tiszta lapokkal játszik. Kerekedett is erre verbális haddelhadd! A feleség az immáron 35 éves privilegizált szerepéből nem enged, itt van ő, minek kanyarog az a fantázia kerülőutakon stb. A már nem is olyan kicsi gyerekek meg hozzáteszik, hogy az őszinteség címén még henceg is a mocskos belvilágával – a könyvekben nem volt elég? Mikor aztán kiejti a száján az engesztelőnek szánt „ágyékom gyümölcsei” kifejezést, az utána következőkben az atyai nimbusznak végképp befellegzett etc.

Tenyér, ha csattan

Erre aztán összecsattantak kint és bent is a tenyerek. Ha a szűk családi körön belül meg is csappant a tekintély, a hallgatóság körében épp ellenkezőleg. Ezt honorálandó a Szalon két bejárati ajtaja közé állított asztalkán feltárult az életmű javarésze. Aki dedikáltatni akart, az a mester elé járulhatott, aki a könyv(ek)be két becses nevet gravírozott, és persze a dátumot is mellékelte. E sorok írója meg nem következtetett a nyilvánvalóra, így a használatba vétel nyomait látványosan viselő köteteit otthon feledte.

De aztán feltalálta magát, vett egy még hiányzót.

Értékelés: 9/10

Esterházy Péter

.