Lehetséges alternatívák: SoundClash Fesztivál 2005

Gondolatok sör mellől

Első blikkre talán nem tűnhet olyan impozánsnak a plakát kínálta lista. Aki a tutista elvek mentén vizslatja végig, hogy csak arra megy be, ami már korábban is bejött, annak maximum a Másfél és esetleg a Freshfabrik neve láttán indulhat meg a nyálelválasztása. Az aulában és színházteremben, a szokott két helyszínen kezdő két alakulat kivételével mindenkinek van „előélete”, attól tér el valamennyire. Ez a Freshfabriknál annyiban módosul, hogy az eredeti énekes tért vissza a frontemberi posztra. Emlegethetnénk tehát sajátos árnyalatú tiszta lapot, rugalmassági tesztet a közönség számára meg hasonnemű más egyebeket.

Rossz szokás, szinte már tradíció, hogy az estkezdő zenekart komótos sörkortyolgatásba merülő nézelődők, a színpad előtti üres téren átlődörögők fogadják. Ahelyett, hogy nem alaptalan optimizmustól sarkallva tudnák, hogy valami jóban lesz részük, inkább a jótól várják, hogy bekövetkezzen rajtuk.

Helyi erő és helyi járat

Így van ez a szombathelyi Orr zenekarral is, bár kissé most jobb a helyzet. A Question Of Time felütésként érthető húzás, gyűlnek is az így megszólítottak. Aztán saját számok következnek, amiken több hatás is érződik. A 80-as évek darkja, ekként a fenti szám gazdája is, stb. Talán még a Pál Utcai Fiúk is, de elég széles a paletta, szinte számonként változik, a puszta utánérzés hát kilőve. Az meg külön öröm, hogy Németh Tamást (ex-Anima) néhány szám erejéig közreműködni láttuk. Csak ez a szerencsétlen név ne lenne! Lehetett volna még molyolni rajta. (Rákeresve a névre a neten, ilyenek jöttek ki találatként: „Here és orr a botanikában”.)

Eközben a színházteremben a 30Y a Kispál előzenekaraként tavalyról már ismerős lehet. Gyűltek is szép számmal a pódium elé, főképp az énekes srác csodálatába merült és/vagy tőle szárnyakat kapó lányok. Némi erőteljesebben rájuk irányuló promócióval még akármi is lehet belőlük. A zene meg adja magát, fülbe mászik és ott önállósítja magát, a pörgős tempóján meg jól elbugiznak az érintettek. Fazonra, méretre jól áll nekik és a többi ruhához is passzol.

A félhomály hiányában a látványelem

Nem lehet soha (még így több év távlatából se) említetlenül hagyni a csellóval együtt eltűnő feminin „vonások” hiányát a Másfélen. Nem mintha nem volna így is táncoltattató, heveny mozgáskényszer levezetését példásan abszolváló ez a zene. Mondhatni sodrása van, egyre tágulnak a vízfelületbe belepotyogó kövekként érkező hangok. Szinte észre se venni, ahogy hat-nyolc perc telik bele, míg kiderül a következő szám címe. Persze az ilyes zenékhez közegként a félhomály dukálna inkább.

Visszatérve az aulába a mindeddig a színpadon álló ketyeretartón már előre jelzett Neo veszi át a stafétabotot. Néhány szám után nehéz legyőzni azt az érzést, hogy azért vannak négyen, hogy zenekarias kinézetük legyen. Ugyanezt az eredményt adná a laptopjai mögé és egy kívülállónak misztikus fényben feltűnő masinériák közé bújt ős-Neo-tag és maximum egy énekes. De kiosztásra került egy dobszerkó, két mikrofon plusz egy gitár az egyik mellé. Részben mint látványelem és alibi, akárcsak a vetítés. De persze működik a dolog, jól néz ki és a biztos 4/4-re épülő számokra kiválóan lehet ugrálni.

Vezeklés a botránykrónikás színe előtt

Mégpedig annyira, hogy a Kowalsky meg a Vega ignorálódott. Az egykori Black Out-énekes és a kollektívája így látatlanba vívta ki minden tiszteletünket, és szemérmesen pillogva beismerjük a mulasztásunk nem elbliccelhető mértékét. Vezeklésül arra adódott voks, hogy Sickratman itteni működése teljes egészében vizsgálat alá kerül. Ámde nem kívánván versenyre kelni a Neóval, bevárták, hogy azok végezzenek, ami a hivatalos időpontot tekintve jelentős késedelemben csúcsosodott ki. Mert alig páran ültek a székeken, várva bármit, csak történjen már. A létszám később se sokat változott.

De aztán. A marketingileg biztos kifizetődő, de felettébb rosszízű botránya lecsengtén, végre nálunk üdvözölhettük őt és a full élőben nyomuló csapatát. Volt bőven csorba, amit kiköszörülésre várt. Nem éppen agyoncizellált szövegzetű nóták sorakoznak ugyanis a lemezén, fenemód didaktikus stílben. Az első Bëlga-album kirobbanó energiáktól pörölyként lendülő, számos hibája (ritmika, rímelés stb.) ellenére is nyilvánvaló zsenialitása ezzel se lett megközelítve. És lőn pozitív csalódás! Jól tekert a majd végig csukott szemmel széken ülő Paizs Miklós mögött a zenekar, a reggaetől a lassún át a zúzdáig. Különös fintora a sorsnak (vagy minek), hogy a legnagyobb tapsot az Evvel a dalban című egyetlen irónia- és kikacsintásmentes száma kapta.

Afterhoz zúzdás ébresztő

Utolsó fellépőként a Freshfabrik élvezhette az ebből adódó előnyöket és hátrányokat. Sok számot játszva, jócskán belenyúlt a repertoár az éjszakába. Legalább az esetleges elszunnyadók is részesültek Pityesz energiazuhatagából. Ő egyébként nemrégiben még a Sun Workshop karakterét határozta meg jelentősen. És ahogyan ott, úgy itt se hazudtolta meg magát, a számok csúcspontjain a nyaka eladdig rejtett erei-izmai mind kiütköztek. Ezalatt a többiek megvadult légkalapács módjára szaggatták a hangok erdejét, a laptopból meg néha nadrágremegtető búgás és más ilyen morc szónikus segédlet került.

Mert a korábbi bulik csekély levezetendő időt hagytak a DJ-knek, a szokásos három óra helyett négykor zárt a fesztivál. Az after során a színházteremben Adamvision vetítette a fragmentált képözönét, míg Tommy Brutkho, B-woy DJ-zett, Phreek meg MC-ként asszisztált. Szinte már családiasan kötetlen hangulatban.


Értékelés: 9/10