Hirdetés

Példázat az elrettentésre

2003.10.14

Avagy Moldova György A tékozló koldus című kötettrilógiájának a második része az Egészségügynek becézett kormánybuktató fekélyről. Úgynevezett író-olvasó találkozó a Művészetek Házában. „Önnek mindenben igaza van!”.

Hirdetés

Moldova György

Az ember kora ifjúkorától evidenciaként kezeli, hogy az Egészségüggyel való viszonya hasonló, mint a pénzzel, egy-egy szóval leírható tehát: rossz, illetve kevés. Hihetnők persze, hogy az előbbiről a keresztvíz leszedésének az akciója fényes sikerrel lezárult, a kérdésünkre ellenben – hivatalos – válasz nem adódik, hogy tudniillik érdemes-e erre a problémakörre a fentebbi egy szónál többet szánni. Szerintem nem, no de nem engemet ostromolnak e kérdéssel.

A téma cseppet sem szívderítő. Sorolhatóak – és sorolódnak is –, a még a mundér becsületére is alig-alig elegendő géppark, a sok százezer kilométert futott mentőautók, az orvosi műszerek amúgy is csekély száma és a ritkás cserelehetősége, a hálapénz meghatározó intézménye, a rendelők állapota, az orvosok kórházbeli lakhatásának biztosítatlansága és így tovább. Ahogyan azt bárki kívülállóként is jószerivel lajstromba vehetné.

Aztán röpködnek az összehasonlító számok, a vigasztalan téma súlyát tompítani hivatott tréfák, például egy orvosi zsebbe kerülő pénzes boríték ötezreséből a visszautasítást követően a duplája került vissza, aztán az is megesett, hogy a nagy nehézségek árán a doktorra tukmált borítékban a zárójelentés lapult. Továbbá megtudhattuk, hogy az alig néhány kocsival rendelkező sürgősségiek nagy hányadában a telefonbetyárok szórakoztatását is átvállalják a többi hasonló médiumtól. Sőt ha minden klappol, és már kivonultak az adott helyszínre, akkor se biztos, hogy a mentőből előlépők kompetensek bekötni egy infúziót és, olyat is a fejükhöz vágott már a hívó fél, hogy „ha meghal, akkor te is!” és még lehetne folytatni.

Moldova György A tékozló koldus

Moldova persze támadhatatlan, a lesajnáló és egy-egy vicc kíséretében bőszen mutogat a moderátorként és sebesen jegyzetelgető újságíróként a második főszerepet vállaló Kozma Gábor keze ügyében mutatkozó kötetekre. A „tessék elolvasni” és a „már benne van” gyakorta hangzik tehát el a szájából. Az üdvözlőbeszédet mondó főorvos és egy másik úr próbál ezekre érvelni, de legjobban azzal jönnek ki, ha „a lehetőségekhez mérten az Egészségügyben és az a körül mozgók többsége mindent megtesz” renomévakoló és Moldova által is akceptált megállapításra hivatkoznak. Ő azonban megjegyzi azt is, hogy az EU-ba való belépéskor a nyelvtudással rendelkezők feltételezhetően nyugatra veszik az irányt. Ez azonban a középiskolák nyelvtanításának jelenlegi szinten való tartásával eredményesen megakadályozható.

A megítélés romlását megállítandó, egy aktuális kérdés is felmerült a főorvostól, ami a múlt héten lezajlott orvosi sztrájkkal kapcsolatos nézetét firtatta. Az alábbi volt a válasz: „Meg kell ölni mind, aki sztrájkol!”. Igen, ezt mondta, bár utóbb némileg finomított e – cseppet radikális – véleményén, merthogy, szerinte, egyrészint felesleges, másfelől nem ez a dolguk. (Ezen elv szerint senki sem sztrájkolhat!)

Végezetül megvallom, én persze vártam, hogy a szép számmal összegyűlő nyugdíjasok és az a kor felé tartók, főképp az orvosságos recepttel vonulók patáliát csapnak, hogy ez rettenet, ami ebben az országban folyik, de csak egy hölgyre emlékszem, aki félidőnél sietősen távozott, de még az ajtóból visszaszólt Moldova felé: „Önnek mindenben igaza van!”.