A költészet napja alkalmából a Széll Kálmán utcai szülőház falán emléktáblát kapott Bárdosi Németh János. Jó, jó, csóválhatja a fejét az olvasó, de kicsoda Bárdosi Németh János? Elmondjuk.
Hétfő délután 3 óra körül a Széll Kálmán utca állomás felőli részén néhány tucat ember ácsorog. Fázósan húzzák be nyakukat az áprilishoz méltatlan hideg szélben.
A fúvóshármas röviden játszik egy dallamot, majd egy hölgy tolmácsolásában felcsendül egy kissé szomorkás vers a fal tövében felállított hangszóróban. A vers Bárdosi Németh Jánosé, aki a ebben a házban, a Széll Kálmán utca 37.-ben látta meg a napvilágot, s akiről szinte alig tudunk valamit.
Mától emléktábla őrzi nevét a házfalon (lásd alsó kép). Az ünnepségen a költő közvetlen leszármazottjai is megjelentek, a leleplezés tevékenységében például az ünnepelt leánya segédkezett.
Feiszt György alpolgármester a táblaavatási beszédében néhány szóval megemlékezett a város „szelíd, csendes, visszahúzódó” szülöttéről, aki 1902-ben született egy olyannyira szegény családban, hogy még tanárnak sem tudott kitanulni. Így aztán iskolái elvégzése után tisztviselő lesz, és irodalommal kezd foglalkozni. Első kötete 1926-ban lát napvilágot Öreg szilva árnyékában címmel, hogy aztán a szombathelyi irodalmi élet meghatározó alakjává váljon.
1932-ben a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnökévé választotja. 1936-ban indítja útjára az Írott Kő c. irodalmi, művészeti folyóirat, amely 2 évig él. Közben 1927-től neves írókat, költőket - Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő stb. - hív meg a városba. Néhány írása a Nyugatban és más országos irodalmi lapokban is megjelenik.
1943-ban Pécsre költözik, ahol szintén hivatali munkát végez a városi számvevőségen, majd a városi tanács pénzügyi osztályán. Az irodalomnak azonban itt sem fordít hátat: Bekapcsolódik a Janus Pannonius Társaság munkájába, majd 1960-tól több verseskötete is napvilágot lát. 1981-ben hunyt el.
