A 22 éves Kristóf gyári munkásként él és dolgozik egy Vas megyei kisvárosban. Bár alkalma bőven lett volna, még soha nem próbálta ki a kábítószert, és nem is tervezi ezt tenni.
- Alon: Szerinted te miért nem használtál soha olyan drogokat, melyek illegálisnak számítanak?
- Kristóf: Nincs rájuk szükségem. Az emberiség történetéhez amúgy se tartoznak hozzá.
- Ez nem teljesen így van. Több ezer éve is használtak varázslók, sámánok drogokat, amiket a természetből nyertek ki valamilyen furmányos módon. Többnyire azért, hogy jól beálljanak tőle.
- Jó, rendben, értem, de ezt általában akkor is gyógyításra használták, ilyen-olyan hatásfokkal, bár minden bizonnyal volt élvezeti értéke is. A lényegen ez persze sokat nem változtat: kórházi és egyéb gyógyászati használaton túl nem tartom elfogadhatónak a drogokat.
- Milyen szemmel nézel a drogokat használókra? Megveted őket vagy elfogadod, hogy vannak ilyen emberek is?
- Mondjuk úgy, hogy megtűröm őket. Nincs velük semmi bajom, és itt most a könnyű drogot használókra gondolok. De azért nem tudok napirendre térni felettük. Az mondjuk igaz, hogy a saját egészségével mindenki azt csinál, amit akar. Az azonban már más kérdés, hogy a drog mit von maga után. Itt van például a pénz. Gondolom, a kábítószer nem olcsó mulatság. A drogfogyasztóknak szükséges bizonyos tőke az adagjuk megszerzéséhez. Az egyik rokonomnak Pesten például drogosok törték fel az autóját. Amit a rendőrségtől tudott meg. Szerintem a drogfogyasztás magával vonja a bűnözés terjedését.
- Szigorítanád-e az illegális drogokat visszaszorítani hivatott törvényeket?
- Induljunk el a másik irányból. Nem hiszem, hogy legalizálni kellene őket, esetleg a füvet. De félő, hogy gyerekek kezébe kerülne. Mert például normál cigarettát sem lehetne fiatalkorúaknak venni a boltban, mégis hozzájuthatnak. Többen már általános iskolában elkezdik.
- Itt van ellentmondás a korábban elhangzottakkal, hiszen a köztudott, a füvet kapudrognak is nevezik. Az általános értelmén túl abból a szempontból is, hogy a füves mikor megveszi a dílertől a grammnyi cuccát, esetleg elékínálja a díler az extasyt és a speedet, de akár ezeknél keményebb dolgokat is.
- Igen-igen, de én azt mondtam, hogy
esetleg legalizálni lehetne, feltéve, ha már valamit mindenképpen „kellene”, akkor az maximum a fű lehetne. De azt is szigorú jogszabályok közé szorítva. Azonban még így se biztos, hogy nem kerül illetéktelene kezekbe. Gondolva itt újra a 18 éven aluliakra.
- A 60-as évek Amerikájában lehetett jelentkezni alanynak olyan kísérletekhez, ahol laboratóriumi körülmények között, folyamatos orvosi felügyelt alatt tesztelték az egyes drogok hatását. Ha indulna ilyen projekt Magyarországon és felkérnének rá, elvállalnád?
- Nem vennék rész benne. Esetleg akkor, ha rákellenes gyógyszer kifejlesztéséhez kellene. Akkor belemennék.
- A kisördög nincsen benned, hogy kipróbálhatnád és biztosan nem lenne vele semmi probléma. Aztán elmondhatnád magadról, hogy ismered a hatását, de mégse vagy se drogos, se használó. Nincs benned semmi ilyesféle késztetés, egy fikarcnyi se?
- Nincsenek ilyen ambícióim. Egyébként, szerintem, ilyesmire többnyire olyanok jelentkeznek, akik tisztában vannak a hatásával. Bár az ilyeneket meg azért talán kiszűrik a válogatásnál.
- Felkínáltak neked valaha ilyen drogokat, esetleg tudsz-e arról, hogy a baráti társaságodban valaki használt ilyesmit? Ha igen, akkor szerinted mit?
- Igen, megesett velem többször. Tavaly például, Pestre való vonatozás közben kínáltak fel nekem füves cigit. Felettébb gyanús személyek, akikről külsőleg is nagyon látszott, hogy szoros közük lehet az alvilághoz.
- És mi lett az eredménye?
- Visszautasítottam őket kellő határozottsággal. Ennek ellenére se mondtak le arról, hogy ecseteljék nekem a füves cigi előnyös hatásait. Az életem egyik leghosszabb utazása volt ez a Székesfehérvártól Pestig tartó út.
- De mi lett volna, ha teljesen barátságos és jólszituáltnak tűnő srácok állnak elő ugyanezzel a javaslattal?
- Valószínűleg kedélyesen elbeszélgettünk volna, de ugyanúgy viaszutasítással zárult volna a dolog. Ennyiben számít a külső. (Nevet.) De vissza a kérdésedhez. A munkám során gyakorta találkoztam olyan emberekkel, akik maguk is fogyasztók voltak. Egyik munkatársamat el is bocsátották munka közbeni fűhasználat miatt. Legalábbis hivatalosan, mert a szünetben szívta a füves cigit az udvaron. Az illető volt elvonón is. De mostanában újra visszaesett a fogyasztók népes táborába. Egyik másik munkatársamat, aki pedig keményen nyomta - fű, speed, extasy -, kicsit közhelyesen hangzik, de a szerelem mentette meg. Másfél éve boldog házasságban él. Már csak az alkoholt fogyasztásában leli örömét. Nem kis mértékben. (Nevet.) De van egy közelebbi ismerősöm is, főiskolás. Neki elég sok minden ilyesmihez volt már köze. Ő kísértésbe akart vinni párszor, de én soha nem mentem bele. Ez amúgy érdekes, mert ahogy tudom, főképp a főiskolások körében népszerűek a könnyűnek nevezett drogok. Amik tulajdonképpen nem is olyan könnyűek.
A velünk élő kábítószer: Szombathelyi droginterjúk (1)" target="_self (Ildikó)
A velünk élő kábítószer: Szombathelyi droginterjúk (2)" target="_self(Mihány)
Kapcsolódó fórum:
Beszéljünk a drogról!" target="_self
" target="_self