„A sínen egy vonat jön, én állok ablakaiban, én fekszem az útjába, egy ember ki többfele van. És mindenhol tanítható már....” (Bereményi Géza)
E sorok jutottak eszemben az Ünnepi Könyvhét szombathelyi megnyitóján, majd az Alon cikke nyomán.
Nem hibáztatom a szervezőket, de József Attila megérdemelte volna, hogy mások is szóljanak róla ezen a napon. Én bevallom őszintén, nem hallgattam meg a másik verziót, „az életszerűt”, nekem maradt az eredeti. Én így akarom, nekem ez így jó. És így értem, így érzem meg a verseit is.
Azonban a cikk írója méltán említi Faludy Gyuri bácsi nevét. Nekem volt alkalmam találkozni vele, Sümegen ez év tavaszán egy rendezvényen. Mindkettőnket hívtak, és mi mentünk. Ő beszélt József Attiláról, én énekeltem József Attila verseit. Ahogy az „öreg” beszélt úgy teremtődött közénk ez a jótét lélek, a szeretnivaló, örök gyermek, a dacos szerető, a beteg, de örökké reménykedő.
És nem érdekel továbbra sem, hogy mi az „életszerű és mi nem életszerű" ott Balatonszárszón.
Mert a sínen egy vonat jön és én állok ablakaiban..." (Bereményi Géza)
Joós Tamás
Ui: Kedves Alon.
A könyvheti hozzászólásomhoz egy képet is küldenék mintegy igazolásként: Faludy Gyurka bácsival 2005 tavaszán( április 20.) Sümegen a József Atila est után egy vendéglőben.
Vonatkozó cikk: Überelni a tavalyi semmit: Ünnepi Könyvhét a Fő téren