Hirdetés

Bloomsday 2005: A körülírás kategória helyezettjei

2005.06.17. 09:41

Valahára! Túlhabzó karneváli hacacáré helyett átgondolt mértéktartás a programok terén. Felfejtése a Leopold Bloom szombathelyi kötődéseinek, komputergrafika a Joyce-i antihős indíttatására, verszenésítés, színdarab-fragmentumok és a fikció a fikcióadik hatványon. Legalábbis ennyiben van részünk e nap folyamán, túl az előző napi Bloom filmen. Annyi csak a piszokfolt az összképen, hogy maga a könyv nincs igazán emberközelbe hozva, a belterj tobzódását még lehetne csitítani.

Hirdetés

Bloom megmozdul a 0. napon

Bloom

A Bloomsday előestéjén került levetítésre a Savaria Moziban Sean Walsh 2004-es filmje: a Bloom. Matthew McCombs a Paragonfilm Group elnöke vezette volna be, de egy közeli haláleset miatt nem tudott eleget tenni e felkérésnek. Így Takács Ferenc tartott tízpernyi bevezetőt a film előtt. Bár eredetileg a nagyteremben vetítették volna, de valami okból átkerült a kamaraterembe, ami rendre meg is telt. Olyannyira, hogy pótszékeket szintén bevetésre kerültek. Egy ilyen pozíciót foglalt el a szövegkönyvvel és egy kispárnával a magyar alámondást végző hölgy is a leghátsó sor mellett. Ugyanis a film még egy ideig nem kerül forgalomba, tehát se szinkronizálva, se feliratozva nincs.

Ami elénk került, az tulajdonképpen azt hozta, amit várni lehetett, biztos kezű, szürreálisba hajló illusztrációját a könyv egyes jeleneteinek. Finomabb szóval talán közelítésnek nevezhető, amit látva a könyvet végigolvasó kevesekben átfedést mutathatott a kép és a szöveg. Az Ulysses mozgóképi megfelelője talán valamiféle villódzó videoklip volna (vagy egy saccra harminc órás film), nem ez a komótos tempójú lézengés a gondolatok és a szellős történések között. Így inkább olybá tűnt az egész, mintha a „100 híres regény” mintájára zanzásított (tegyük hozzá: érzékkel megválasztott) bele-belecsippentéseket próbálnák a regénybeli csapongó burjánzással megfeleltetni. Ámde ne legyünk finnyásak, egész jól visszaadta az átültetett jeleneteket. No még ide kívánkozik Godard meglátása a csak közepes regényekből forgatható jó filmekről.

Az apropóra található okok

Bloomsday 2005

Első állomásul a Művészetek Háza Szalonjában adódott, ahol Orbán Róbert, Takács Ferenc és Feiszt György alpolgármester hármasa mutatta be a „Szombathelyi Joyce” című könyvet. A kétnyelvű, 70 oldalas könyvecske négy tanulmányt foglal magába. A jelenlévő vendégeken kívül még Tóth Endréét is, akinek távol kellett maradnia. Az alpolgármester után Takács Ferenc a Magyarországi James Joyce Társaság Kulturális Egyesület elnöke veszi át a szót és több, a Joyce regényeit érintő magyar vonatkozást említ fel. Leginkább a Százharminczbrojugulyás-Dugulás nyakatekert kifejezés felett időzik el a jelenlévőkkel. De szóba kerül például Joyce nyelvi telhetetlensége is, ami igazán Triesztben élve kap lángra a soknyelvű közösségben, ahol például egy Böske névvel illetett orosz hölgy útján bizonyára magyar szavak is keveredtek az oroszok közé. Bizonyítván továbbá az Ulysses beépülését az ír hétköznapokba, a leleményes húsipari cég, aminek a boltjában a könyv lapjain Bloom veszi a később kissé odaégetett vesét, 10000 tányér ingyen levessel csapott magának nagy hírverést ugyane napon.

Orbán Róbert, aki két tanulmánnyal is szerepel e könyvben, már jobban belemártózott a részletekbe, kevésbé is volt követhető. Olyan adathalmazt zúdított a nyakunkba, hogy aki nem volt felvértezve az erre vonatkozó lapok információival, az hamar elvesztette a fonalat. Visszakereste ugyanis a zsidó Blum családot (a könyvben Virág Rudolf a főhős apja) a XIX. század közepétől. Ehhez még hozzávette a valós személy, Marino de Szombathely és Joyce kapcsolatát, minthogy ismerték egymást. Különben is mindketten az Odüsszeiával foglalkoztak, Joyce hogy paródiát faragjon belőle és néha előbillenjen Bloom hétköznapi fizimiskája mögül Homérosz hérosza, de Szombathely meg olaszra fordította az eredetit. Nem lehetetlen hát az ilyen úton Joyce látókörébe kerülő Szombathely név. Mindennek jóval bővebb kifejtését a fenti könyvben találni.

Megint más okok és a hevenyészett konklúzió

Bloomsday 2005

Mert délután fél kettőkor került a fentiekre sor, kevés néző foglalt helyet a sorok között, azok is főképp az adott téma jó értelembe vett megszállottjai, az évek hosszú sorát e rögös téma bűvkörében élők. Ám nem lehet mindent csak a munkanapokra fogni. Nincs igazából és eléggé átrágva az Ulysses körüli felhajtás lényege, csak úgy lebeg a levegőben, mint egy hirtelen forgalomba jött új szokás, gyökértelenül. Meg persze az angolszakos és egyéb bölcsész hajlamú főiskolások nagyobb számú megjelenésén sem akadt volna fenn senki.

Ezt követően alászálltunk a Pincegalériába, ahol „Joyce – ULYSSES – A nagy könyv” címmel nyílt kiállítás, egyben a DáBLIN A3-as méretű grafikai kiadvány hetedik száma került bemutatásra. Furcsamód itt már valóságos nyüzsgés, mozgolódás vette körül a falon függő alkotásokat. Ami tán arra utalna, hogy a képzőművészetre inkább vevők az emberek, mint a fajsúlyosabb irodalomra? Ki hitte volna. Mindenesetre akadnak itt „szöveg mint táj” elgondolások, Joyce képének különböző variációi és az adott témához látszatra kevéssé köthető absztrakt képfelületek egyaránt. Aki pedig megbűvölve találta magát a kiállítottaktól, 700 pénzért szert tehetett a hét eddigi kiadvány CD-ROM formátumos változatára.

Az eltűnt kézirat nyomában

Ennyi sok ember láttán aztán illik sietősre fogni az átvonulást a következő helyszínre, hogy legyen még hely a Savaria Mozi oldalából nyíló Cinema Caféban. Meg is lep a szellős beltér és a foglalatlan ülőalkalmatosságok sora. És ez nem is nagyon változik az itteni műsor közben sem. Előbb a Földessy Margit Színitanoda növendékei, szám szerint öt ifjonti hevületű tehetség teszi le a garast az asztalra. 15 ír író tollából (vagy klaviatúrájából) összeálló „Yeats halott” című regény nyomán adtak elő karakteresebb jeleneteket. Az intervallumokban meg a néhol kissé megkuszált sztori kimaradó részeit közölték velünk.

Nagyjából annyi a cselekmény, hogy a fenti címmel megtalálják Joyce utolsó kéziratát, aminek egyik fele itt, a másik ott és ezért lesz ármány, gyilkosság, hajsza és happy end. Kellően abszurd az egész meg persze profán is egyben. De mi más is lehetne, ha Joyce az ihletője?! Zárásul megtudjuk, hogy hamarosan valamelyik pesti színház fogja műsorára tűzni e darabot, ami egy valóban szórakoztató eszementség.

A modernen túli poszt

Bloomsday 2005

És ha már fiktív egy embernek keresnénk a velünk egyívású rokonságát, miért is ne legyünk annyira posztmodernek, hogy hozzáköltünk a Joyce-i figurához? Ezen elgondolás mentén haladt tovább a program. Takács Ferenc meghirdeti az újraírási, felülírási alkalmat, hiszen Joyce is ezt tette a homéroszi hőssel, hát demitizáljuk a Leopold Bloomot is!

Géher István Peter Costello magyarra eddig le nem fordított, Bloom című könyvét kezdi taglalni. Ez a mű végigköveti Bloom életútját a születésétől a 71 éves korában bekövetkező haláláig. Békés Pál Virág Rudolf (aki Petőfi nagy barátja) dagerrotípiai újdonságait sújtó és egyéb más viszontagságait meséli el, nem kifelejtve a nem csekély szerepét az 1848-49-es magyar szabadságharcban. Ráadásul még egy verseskötetet is kikerült a keze alól, ami sajnos megsemmisült a vérzivataros időkben. De aztán mégsem, tudjuk meg Vallai Pétertől, a „Dublini vegyszeres füzetben megmaradt versek” egy részét sikerült megkímélni az enyészettől. Ízelítőt is kapunk belőlük, amiket hallva nincs mit csodálkozni a fiának, Joycenak paródiára hajló vénáján.

Az egyszerűség, ami a tobzódó barokk alatt búvik meg

Az egyes ilyen blokkok között egy debreceni Joyce-rajongó, Gula Mariann ad elő néhány általa megzenésített verset angolul, akusztikus gitáron kísérve magát. Joyce két verseskötetéből származnak ezek a regényeihez képest meglepő egyszerűségű rímes mütyürkék. Csak felsorolásképpen: A lányomnak adott virágra, Sírás Rahoon felett, A San Sabba-i evezőversenyre, A fontanai parton, Gyógyfüvek, Egyedül, Bahnhofstrasse, Ecce puer. Eljátszás előtt e dalnoknőnk mindegyiket felvezeti néhány hangulatfestő mondattal a megírás körülményéről, az adott vers sajátos vonatkozásairól etc. Így teszem azt, megtudjuk, hogy a Bahnhofstrasse sorai már a kezdődő vakságán háborognak.




Ami az ünnep hivatalos, protokolláris részét illeti, az szerda délelőtt zajlott a hagyományos helyszínen, a Fő téri Blum-ház előtt. Az ír és magyar himnusz elhangzása és a ház fellobogózása után Ipkovich György polgármester azt az ígéretet tette, hogy a jövő évi Bloomsday már megfelelő környezetben zajlik majd az a szombathelyi Joyce-konferencia, amire 400-500 érdeklődő várható.

Brendan McMahon, az ünnepségen immár harmadik ízben részt vevő ír nagykövet szerint évről-évre jobb az itteni ünnepség. Ő is megemlítette a jövő évi konferenciát, ő még optimistább, mivel 600-700 kutatóval és irodalmárral számol. Beszédében kiemelte a szombathelyi Jocye Társaságot és az általa kiadott - a fenti cikkben is taglalt - kétnyelvű könyvet, amely az író és a város kapcsolatát járja körül.

Bloomsday 2005



Értékelés: 8/10

Korábban James Joyce-szobor Szombathelyen
.