VOLT Fesztivál 2005 - Koncertportya sáros cipőben

Depressziós hangulatában az ég megkönnyezte a VOLT Fesztivált. A fesztiválozók számán ez szerencsére nem volt leszűrhető, közel 45 ezren látogattak ki a négy nap során a Lővér kempingbe. Köszönhető ez annak, hogy ki-ki megtalálhatta a maga ízléséhez leginkább passzoló muzsikát. És mert a lényeg mindig a részletekben lakozik, imitt-amott beletúrtunk közéjük. Helyszíni beszámoló és .

Depressziós hangulatában az ég megkönnyezte a VOLT Fesztivált. A fesztiválozók számán ez szerencsére nem volt leszűrhető, közel 45 ezren látogattak ki a négy nap során a Lővér kempingbe. Köszönhető ez annak, hogy ki-ki megtalálhatta a maga ízléséhez leginkább passzoló muzsikát. És mert a lényeg mindig a részletekben lakozik, imitt-amott beletúrtunk közéjük. Helyszíni beszámoló és .

Esik eső és Isten dicsősége a gyakorlatban

Már az első napon nekiveselkedik a zuhé, sunyin és néha intenzívebben, de özönvízre soha sem viszi rá a kedve. Egy szomszédos sátor össze is húzza magát holmi puccos lábtörlő mintájára és többek megrökönyödésére. Három elvonuló rajongói korú hölgyemény ekként kommentálja e látványt: „Jesszusom!”, „Para.” és „Ez az, ami nem gyenge.” Röpke két nap és az esőben gombaként kiterebélyesedő sátrak közül egyszer csak eltűnik a megtagadott.

Isten dicsőségét zengve, a MeghallgatLAK sátorból folyamatosan mantrázott, erőszakolt és abszolút hatástalan szövegét egy srác „helyi érzéstelenítés”-nek találja telibe, olyannyira, hogy megszeppenés helyett elmosolyodik még a térítő lány is. És ha már VOLT fesztiválon vagyunk, és a név kötelez, sikerül vennem egy 95-ös, azóta már megszűnt VOLT (protest és kultúra) magazint is Morrisey-jel a borítón. Meglehetősen tartalmas és néhol már túlzó anyagbőségű kiadvány poszternyi alakban és helyenként bosszantón nagy betűmérettel és reklámokkal.

Építő kritika a gyakorlatban

Félálmosan hallom valakitől, hogy a „negatív kritika építő lehet”. Hát legyen úgy. Van zenekar, ami bármely kulturáltabb világban eleve diszkvalifikálná magát, illetve mumifikálva figyelgetne múzeumi vitrinek gyomrából. A Nagyszínpadon Sergent Garcia küzd az elemekkel, a franciás-latinos könnyedség ímmel-ámmal átragad a közönségre is. Arrébb a Multi Café megvezető korlátai közt a lassan átnedvesedő bejutásért toporgók utolsójaként egy órára saccoltatik a várakozás. Nem marad más, mint átellenben a Viva Megawatt színpad, amit mea culpázok azóta is.

Tanulságként leszögezhető: a Lord példásan egyesíti magában mindazt, ami a rockzenében csak rossz lehet: szintifutamok és hangszínek mint a hátat borsócsordával elözönlő giccs zenei megfelelői, heroikus ének egy sosemvolt ideális, lázadásra késztető világról és idézőjelek nélkül újrahasznosíthatatlan riffek. Az Eddánál ugyanez pepitában, csak a Kölyköd voltam „generációs himnusz” (melyiké?) átvedlik zenekarbemutató negyedórává. Ez a Lordnál még magyarázható túljátszás olyan túlhabzást eredményez, aminek akad egy(!) olyan perce, ami akár a jelen felé is mutathatna, de nem teszi, inkább csak pihenőznek az énekes hangszálai. Hamar berekesztődik a vacillálás, beállunk a sorba, időnek előtte ablak nyílik a dubra legelőbb is Soul Mekanik nem eléggé túlbecsülhető segedelmével.

Kis magyar pornográfia a gyakorlatban

Ugyanitt esik meg, hogy Supernem tagságának gitár és dob posztú 2/3-a, bízván a faszmutogatással terhelt tahóság magas hírértékében (lásd e példának e cikket), beállnak a reflektorral szembe szép ívesen vizelni. További altáji örömök örvendetes (bár feltételes) voltát zengedezi Hajós András kapiren benek ajánlata a Nagykörút környékének. Mármint erre fogja a bő késedelmet, ami megesik a koncertkezdésüket megelőzően. Ezt olyan spontánul penderíti oda nekünk, hogy a rákövetkező percek sztorizásából (á lá Magánszám) kapásból kiütközik valami csináltság.

Kicsivel arrébb egy bodega kulináris élvezetként „Hot drog”-ot kínál, ám a kivitel kínálta elvárásokon túl nem teljesíti be a névben foglaltakat. Egyéb más hozománya az éjszakának azonban igen. Átvonulóban valahonnan valahova, meglep a látvány, ami fogad. Annak rendje és módja szerint tolódnak össze az egyes testtájékok egy orgia keretében. Persze csak a Filmmúzeum Bisztrójában, néhány megbűvölt és a nap fáradalmaitól kissé elpilledtnek tűnő néző passzív részvételével. A programfüzet szerint „A 80-as ével első magyar „felvilágosító” filmje fiatalkorúaknak”. Minekünk persze nem ilyesmikkel próbálták hajdanán megvilágítani a szexualitás rejtelmeit!

Zenés tapasztalatszerzés a gyakorlatban

A másodnapon beálló esőzések sárdagasztó túlkapásai fedett és zárt helyre űzte a többséget a Nagyszínpad ellenében. Iszapbirkózó hajlamokra építve, az időjárásnak mindenkiben sikerült felébreszteni a térdig sáros varacskos disznót. Némileg és időlegesen segít ezen a Multi Café vezető út kiszalmásítása, akárha vízágyas gyékényen járnánk. Páran kapnak is a terítékre került alkalmon és egy felpócolt kupacba huppantan, szalmaszálat rágcsálva sörözgetnek.

Kimarad az Európa Kiadó és Ákos nagy része (amely utóbbi pedig mindig tanulságos szokott lenni). Tán a lényeg némely darabkája mégse került el: nyitányul a Küldj egy jelet! és az örökös második szám, az Európa Kiadó mutat hajlandóságot a tetszésre. Mint tavaly is, Ákos ujjainak madzagjai marionettként emelinti a megemberesedett két Bonanza-tagot a színpad magasába. Együtt aztán belefutnak három, a legendáriumok kloroformszagú világából előhalászott számba: 1984, Rosszkedv (ha százszor születnék…) és Vidám dal. Legyen elég róluk annyi, hogy az utóbbi kettő úgy jó, ahogy van.

Roni Size & MC Dynamite puzzleszerűen összeillő párosa ma már nem villanyoz annyira fel, mint anno 6-8 éve. Ugyanez áll dj Palotaira is. Eljárt az idő a drum ’n’ bass felett, a kezdeti frissesség helyét az elhétköznapiasító megszokás vette át. A mechanikus zúzdázással szemben inkább preferáljuk a konszolidáltabb és fele bpm-tempón mozgolódó Thievery Corporationt. Sajnos azonban hiába alapvetés minden lemezük, amibe a – talán már említeni se kell – fölénk bekúszó fellegek is biztosan belejátszanak, de túl mértéktartón szolid, nem ad fogódzót a maga szalonzenekari voltában.

Esik eső és az utolsó bulik a gyakorlatban

Utolsó nap újfent bebizonyosodik a Ludditák szövegei felől az agyonbonyolítás túlzásba vitelének hátulütője. Szövegkönyvet biflázó rajongónak kell lennie mindenkinek a „közönség soraiban”, hogy az egyébiránt briliáns szövegek minden nüanszát felfejtse. Akadnak még bőven kitaposatlan ösvények a Porcogó lemezen, a bejáratott számok viszont mindjárt adják magukat.

Nem tudván bejutni a Multi Caféba a másfélórásra taksált sorok kígyózása elrettentéséül, Adam Freeland nélkülünk kénytelen breakbeatet vezényelni a talpak alá. Ezen kívül már csak a Djuice Nokia Arénában mutatkoztak zenei történések, a Hyperspace név fémjelezte techno-döngölés képében: Funk D’Void, Patrick Pulsinger, Hot X, Igor do Urden és Jay Cortez szíves segedelmével zárult reggel nyolckor a 2005-ös VOLT Fesztivál. Vagy ahogy kajánul megjegyzik nekem, miközben a Szájber Gyerek megy élőben és a bolognais lángoson a spagettiszószt hidegen kapom: a „soproni mocsárfesztivál”.

Nézze meg a 2005-ös VOLT Fesztivál képeit is!

Az ALON beszámolója a 2004-es VOLT Fesztiválról