Haknihuszárok tündöklése és bukása (1)

Például Alvajárók, Ámokfutók, Digital Scream, FLM, Soho Party, Carpe Diem és Bestiák. Emlékeznek még rájuk? A nevekre biztos. A dalokra nem annyira. A után most a hazai szcéna egynyári csapataira emlékszünk. Tartson velünk, és tudja meg utólag mindazt, amit érdemes tudni a magyar könnyűzene eme habkönnyű szegmensének felszínéről és mélyéről.

Például Alvajárók, Ámokfutók, Digital Scream, FLM, Soho Party, Carpe Diem és Bestiák. Emlékeznek még rájuk? A nevekre biztos. A dalokra nem annyira. A után most a hazai szcéna egynyári csapataira emlékszünk. Tartson velünk, és tudja meg utólag mindazt, amit érdemes tudni a magyar könnyűzene eme habkönnyű szegmensének felszínéről és mélyéről.

A könnyebb ellenállás felé mozdultak

A rendszerváltást követő évek elejét jellemző zenekar-alapítási láz a fóka-eszkimó viszonyból kikövetkeztethető eredményt hozta: a kapitalizmus sem kedvez az eufóriának, és mint annyi máshoz minálunk, ehhez is leginkább (a szerencsés együttállásokon és a tehetségen túl persze) jól fejlett rögeszme szükségeltetik.

Többen hagyták is az önkifejezés rögösnek mondott útját, ami esetleg a művészbejárón át vezethetett volna a „világot jelentő deszkákra”, helyette inkább a diszkó bejáratánál strázsáló szekusnak röffentették oda aznap tán hatodszor a kilétüket firtató kérdésre, hogy ők lennének az éppen esedékes haknibrigád. Ergo: ha nem is jövőbelátó bölcsességgel, inkább józan belátástól sarkallva, de engedtek a fizika törvényszerűségének és a könnyebb ellenállás irányába indultak.

Digitális lopakodás

Így van ez a Digital Scream párosával is: nem sokat vesződtek az egyéniségük megtalálásával, hanem összeharácsolták a lemezgyűjteményük ismertebb elemeit. Az elenyésző számú saját zenék mellett így „dolgozzák fel” például az Alphaville „Big In Japan”-ját „Nagy szerelem”-mé, az éppen akkor topon lévő Dr. Alban „It’s My Life”-ját „Hé, várj!”-já, Gloria Gaynor örökbecsű „I Will Survive”-ját „Túlélem én”-né. De hogy kitűnjék az öntudatlan, szinti-popba és (ahogy ők írják) tekknóba oltott posztmodernségük is, esetenként nem az eredeti alapokat használták, hanem egy másik ismert, nem egyszer instrumentális számét: 1978-as Kraftwerket, U96 Das Boot-ját stb. És mert az élet igazságos(nak is mondatik), magyar előadók agyszüleményei sem kerülhették el a sorsukat: Bonanza Banzai-tól az „Induljon a banzáj!” és a „Calypso”, az Edda művektől meg a „Kör” etc. kap új köntöst. 1992-94 között voltak a csúcson ezzel az önparódiának sem utolsó, valamiképp mégis rokonszenves komolykodással. 96-ban aztán még próbálkoztak a „Killing Me Softly” magyarításával, de már a 94-es „Ha én gazdag lennék” „tekkno-shock a háztetőn” kislemez se teljesítette be a hozzá fűzött reményeket. Pedig nagy betűkkel még az „It’s a Tesco style” is ott díszeleg a vércikire dizájnolt borítón!

Tincsember színre lép és ami egy tőről fakad

Na persze nem csak ők tudtak ekkortájt sajátlagosan kinézni. Kozsó első projektje, az Alvajárók a maguk „Crazy Techno” stílusával már 93-ban borzolta a kedélyeket. Ilyesmiket nyilatkoztak erről a Bravóban: „és mint a mesében, elkezdődött az azonnali image-kialakítás (ruházat, frizura) és hosszú-hosszú beszélgetés a számunkra még ismeretlen szakmai titkokról.” Lám így megy ez, előbb göncök és fodrászat, aztán jönnek csak a stúdió és a popipar rejtelmei. A Neoton Famíliából ismerős Pásztor Laci co-producer tehát rászabadította a Hun Honra (bocs!) a már ekkor tincses Kozsót, a strici vagy díler kinézetű Csontit és a dögös vörös perszónát, Tanitát.

Rá egy évre Kozsó bizonyságot tesz, hogy ő volt a névadó, mert megalapítja az Ámokfutókat, ami egyfelől rossz, hiszen még sok kozsós kreatúrát von majd maga után ez a lépés, másfelől viszont üdvös, hiszen az Alvajárók 95-ben majd a magyar dance-floor egyik hallgatható lemezét készítik el nélküle „De…” címmel. A 93-as első albummal ellentétben, amin Kozsó infantilis szövegeit Tanita dögös hangja sem bírja semlegesíteni, ezt érdemes még akár ma is elővenni. Később még (bizonyára jogi ügyek miatt) Night Foundation néven próbálkoznak, de eredménytelenül.

93-ban több csapat indult. Létezett egy 5Let nevű szinti-pop zenekar is egy viszonylag sikeres albummal: „Nem tetszem Neked”. Ami így önmagában nem volna érdekes, ha a három tag később külön-külön nem talált volna magára: HoZso a Kozmixban, Vitamin a Happy Gangben és Candyman techno-DJ-ként. Akkor éppen új menedzsert kerestek, úgy tűnik, sikertelenül. És ha már alkalmunk van összetalálkoztatni a Kozmixot, tegyük is meg: a másik tagnak, Lalának is megjelent egy lemeze 94-ben The New Times néven, Ősidők címmel és egy szolid külsejű hölgyemény társaságában.

Hakni két megközelítésben

Messzire vezet az FLM-ből induló sztori. Császár Előd és Hoffer Dani ekkor még „két jópofa, fiatal srác”, akikben egy belga úr látott fantáziát. Ügyesen lavírozgatnak már akkor is a zenei berkekben. Készült saját verzió a Galla Miklós vezette egykori GM 49 számából („Bélát itt ne keressétek”), haragudott rájuk Demjén Ferenc a „Szerelem első vérig” kisajátítása végett. De a „Megtalállak még” angol nyelven már szintén létezett, az Animal Cannibals tollából származó „Miért nincs nyáron hó?” majd az első Soho Party-albumon is felbukkan, és a sort még biztos lehetne folytatni.

95 után megjelenik két szólólemeze, társalapítója lesz az A3 tévének és a TOP TV-nek, illetve saját műsort vezet az akkor még Magyar Televízióban Császármorzsák néven. Aztán 1999-ben derült égből villámcsapásként érkezik az az ominózus közúti baleset, ami egy rendőr életébe kerül és amely kapcsán közokirat-hamisítás miatt két év felfüggesztett börtönbüntetést kap. Manapság Shane54 néven zenész-producer-DJ és 40 bakelit kislemeze jelent meg az elmúlt években szerte külföldön. Közben persze Hoffer Dani is próbálkozik a szólókarrierrel, jellemző módon és a jól bevált recept szerint a „Tűzvarázsló” feldolgozásával, azonban, ahogyan mondani szokták, „mérséklet sikerrel”.

Ugyancsak 93-ra datálódik a Hip Hop Boyz hármasának startja. Ekkor a műfaj még „egyértelmű soul-rap(?). A zenénk amerikai alapokra épül és egészen más, egyedülálló. Ez nem a színes bőrűek elvadult zenéje, mert vannak benne diszkós elemek is. Idehaza mások nem játszanak ilyet.” Igen-igen, jut aztán abba később annyi „diszkós elem”, hogy nekik is kijárhatna az, amit a Mega Sound System „üzent” a Rapülőknek, mint rap szcénába tolakodóknak a szintén 93-as „Új sportok” anyag egyik számának zárásául: „Geszti, többet ne gyere Pécsre!”

Méltánytalanok lennénk persze velük, ha Levy T. tényleges dalszerzői kvalitása figyelmen kívül maradna. Mindamellett nincs bosszantóbb, mint mikor tehetséges emberek önkritika híján vagy sekélyességből, esetleg puszta megfelelni vágyásból ötletes elképzeléseket vágnak semmitmondó részletekkel tönkre (pl.: alig van érdemleges rím, a „Tizen5 év”-nek a refrénje és a zenéje jó, a többi része viszont nem). Így a maguk szintjén legjobb albumuk, a 94-es „2” is mélyebb átérzés nélküli másolata lesz az amerikai verziónak, egy felületes, tehát elégtelenül eljátszott szerep, amihez ők nem adnak hozzá semmit. A harmadik lemezük aztán meghozza a kereskedelmi sikert, a 97-es negyedik viszont már a „Best Of”.

A folytatáshoz kattintson ide!


Korábban: Elfeledett zenék tárháza: A 90-es évek letűnt slágerei (1)