Szép napok virradnak a dance-floor-ra
94 nyarán történt valami olyasmi, ami akár őrségváltásnak is nevezhető. Felbukkant a színen három olyan hármas is, aki pár évig még a sikerek hullámait bírja lovagolni, ahogy mondani szokás, hogy aztán a kezdeti minimális invenció is a semmibe enyésszen.
Soho Party, Carpe Diem és Happy Gang.
Mint mondottuk, a „Miért nincs nyáron hó?” szám nemcsak az
FLM „Megdöglöm érted” lemezén szerepelt. Előbb még a Betty Love-val megerősített
Soho Party adta elő a Vasárnapi Turmix Gálaestjén (hogy minek a milyén?) ezt Animal Cannibals jegyezte számot. Szerepel is a „Pizza…!” névvel törzskönyvezett hosszanjátszó korongjukon egyéb, a Kannibálok által írt számmal egyetemben (pl.: a lemezen három különböző köntösben is felbukkanó „Gyere, táncolj!”). Nem járunk messze a valóságtól, ha éppen ezeket a trackeket jelentjük ki a legjobbaknak a későbbi önmagukhoz és az egyéb dance-floor pályatársak audiovizuális merényleteihez képest. És igen, ez lenne a másik vállalható komplett hanganyag e stílben. Itt még a meglepően korrekt KFT „Balatoni nyár”-feldolgozás is ül, bár már sejthető, hogy
Náksiék önálló „mondandója” majd rave-esítve közhelyes szlogenszerűségben merül ki. Ezt utólagosan bizonyítandó néhány bravós interjúfoszlány tőlük: „Kedvenc csínytevésem a katicabogár-evés volt!” (Döme Dee), „leginkább Jackie Collins, Danielle Steel és okkult tudományokkal foglalkozó könyveket veszek a kezembe.” (Betty Lóvé, akarom mondani: Betty Love). És ezzel az „Eins, Zwei, Polizei” mintájára születő „Etz, petz, kimehetsz”-ből szinte következő
DJ Maci-projekt technósított gyermekdalait még ki se pellengéreztük! Pedig ebből szűrhető csak igazán le, hogy milyen sajátos elképzeléseket dédelget(t/n)ek hőseink a hallgatóik és úgy általában a tinédzserek zenei igényszintjéről. Hogy Náksi Brunner-rel közös lemezlovaskodását ne is említsük.
A
Happy Gang, az ugyancsak egy középiskola padjait koptató rap-trió (!) ürügyén már nehezebb mentő körülményeket találni. Annyi infantilizmussal próbálnak eleget tenni a nevüknek, hogy képesek refrénként ilyesmivel kiállni a nép elé: „Öregszem, de azért még törekszem. Én vagyok az Öreg Sam.” Nem is marad el a hatás, e sorok írója találkozott már
Depi Gang nevű zenekarral is egyes programajánlókban! Aki meg látta vagy hallotta valaha a „Minő guminő” című akadémiai székfoglalójukat, az már tényleg nem lepődik meg semmin. Például azon sem, hogy
Cory, Vitamin és Moha neveket bírtak magukra aggatni. És a haverjaik bizonnyal még mindig azzal húzzák őket, hogy 94-ben szerepeltek egy bravóbeli Foto-Love-Storyban. Egy részlet a szüzséből: „A srácok egyébként imádják a rap- és a technozenét, ezért aztán amikor megtudják, hogy a
Magic Affair nevű közkedvelt duó Magyarországra érkezik, elhatározzák, hogy elmennek a koncertjükre, még ha Siófokon lesz is.” (Ami ugyebár egy pestinek a világ vége – a szerk.) Sikerül még összehozniuk a nagy szerelmes sláger, a „Kérek egy kulcsot a szívedhez” után ezt-azt, de talán maradandó károsodás nélkül élte túl ezt is a magyar népesség. Na nem mintha
MC Mohaman nem próbálkozott volna ezen is túl gengsztereset reppűnyi!
Megjelölve a „Holt költők társaságá”-t a kedvenc filmüknek (amiért jár a jó pont), elnevezik magukat az ott sokszor hajtogatott „Élj a mának!” felszólítás latin eredetijének, ahogy Horatius mondta egykorott:
Carpe Diem. Mint megszokhattuk, a srácok már sámliról szőnyeg alá nézős koruktól fogva barátok, spanyolhonba utazva meg belebotlanak a félvér, anyai ágról magyar
Fannyba, aki nem mellékesen manöken. A Bravo névtelenségbe burkolózó, ellenben ihletett szerzője(!) így ír róluk: „Saját irányzatot teremtettek, de nem érték be ennyivel, mert hangzatos nevet adtak neki: sokáig éljen és virágozzék (Dance Noise), a mennydörgésbe fúló sikoly, a századvég lázbeteg gyermeke!” De szép is volna ez így! Csakhogy szemléletbeli ellentétek miatt
Benga Gergő kilép a csapatból. Legközelebb már a 97-es első
Future Sound Of Budapest válogatáson bukkan fel
Holi néven egy szitáros, keleties motívumokat downtempóval ötvöző munkával, aminek a születése 95-re, tehát még a carpe diemes időkre tehető. Már egy ekkorról származó interjúban a jungle-stílus itthoni meghonosítását tervezi, akár ebben a kötelékben is, rave-vel elegyítve téve fogyaszthatóbbá. Máskülönben az „Élj a mának” és a „Lépj tovább!” lemezeik több olyan misztikusnak is tűnhető jeggyel rendelkeznek, ami túlmutat a dance-floor szűk keretein. De mert az általános trendnek ez csak egy állomása volt, lassan mindenfajta, akár tartalmat is rejthető sejtelmesség kiszelektálódik a diszkók étrendjéből. „Szép” példája ennek a Fanny szólóanyagát követő harmadik lemez, az „Álomhajó” 180 fokos hangulati fordulata.
Kiderült végül, hogy a számokon nem Fanny hangja hallható, ami még ebben a közegben is a teljes zárórával volt egyenlő.
Lányok a szeren
És persze a
Spice Girls mintájára (érthető fáziskéséssel) 97-ben a magyar producerek trendkövetőn változékony lelkivilága is lánycsapatokban nyilatkozott meg. Az angolszász kollegáktól mértéktartóbb álmokra szakosodva, öt színes egyéniség helyett többnyire három hasonszabású nőszemély van/volt hivatva utántermelni az ilyes elvárásokat.
Az első turnusban érkező
Bestiák „holdjáró” és bárminemű magas talpú cipellőkkel emelték a maguk egyébként 170 alatt maradó magasságát dívaivá. Eközben a kedvenc dolgaik kapcsán említik a „bestiális zenéket”, filmként a Gyalog galoppot, példakép „konkrétan nincs, de mivel aerobicedző voltam, értékelem az edzett testet, főleg a nőknél”(!), hobbi: „delfinidomítás”, súly: „48x1kg”(?), hajszín: „bestiális fekete kékkel keverve”, tesó, „akivel bestiális huncutkodásokat csináltunk kiskorunkban”(?). Egyébiránt „A reggel túl messze van” számukkal bizton felkerültek a magyar popzene panteonjának egy alsóbb polcára, de hiába az időben nem túl kiterjedt későbbiek, ennél magasabb pozíció nem jutott nekik.
És megtörtént, aminek muszáj volt bekövetkeznie! A
Baby Sisters trió tagjai a „más nem jutott hirtelen eszünkbe” jellegű Áfonya, Moszkitó, Wiki stb. és az amerikai feketezenék szlenges hangzatosságai helyett
Évi, Klári és Gabi neveken kéretik szólítani magukat. „Ők egy dögösebb, mai szövegvilágot képviselnek. Zenéjük abszolút táncolható. A lányok profi módon kalauzolnak minket a nagy zenei dzsungel ösvényein, így ez a kirándulás véletlenül sem lehet unalmas.” (Na honnan az idézet?) Ebből is látszik, hogy nemhiába volt már ekkor kettejük zsebében is diploma, pedagógiai és zeneművészeti! E sportágban ők voltak a legsikeresebbek, főként a „Szeresd a testem, baby, végtelen Maraton” refrénkezdettel, de olyan könyvcímként is ismerős számuk is akadt, mint „Jó estét nyár, jó estét szerelem” meg még több egyéb másik is. Klári kivételével szólóban is próbálnak bizonyítani, bár nagymamakorukban bizonyára a közös éveket minősítik meghatározóbbnak.
Akit nő létére Zoltánnak hívtak
Egykoron
Zoltán Erika néven futott, ami név már maga is skizofréniás hajlamokat hív elő, így a problémamentesebb
Erica C-re (ejtsd: erika szí) változtatta, és ha már ekként esett, alapított egy tánciskolát is, magyarul: Dance School-t. Ebből az istállóból terelte aztán be a honi zenei ingoványba (ejtsd: életbe) a gyártósor minden stációjában full műanyag
Emergency House rave-brigádot, akiknek aztán a stílus és a tempó csitultával feltűnt, hogy a nevükben a „ház” (ejtsd: warehouse) szó egyben frappáns válasz lehet az „és milyen zenét csináltok?” kérdésre is. Hasonlóan leleményes a Bravo önmagát (vajh miért?) megnevezni nem kívánó zsurnalisztája is, aki 97-ben ilyesmiket ír: „Most pedig a party folytatódik, mivel szeptember 2-án megjelent „A party folytatódik” című album”. Csak a gyengébbek kedvéért jegyezzük meg, hogy az első album címe „Party” (ejtsd: partíj) volt.
És a helyzet, amit fokozhatatlannak hittünk, fokozódik (hogy Virág elvtárs szelleme se enyésszen egészen a múltba)!
Erica C. és férjeura, Roby D. táncos tanodája újabb ugribugri csoportosulást szabadított rá e veszély felől még mit sem sejtő magyarságra: a
Bizö Boys-t. E vezetéknévvel példásan le is tudták az őket támogató ruházati cégnek nyújtandó reklámot, a klipekben akár mértékletességre is foghatnák magukat, de nem teszik. Ez a hat tündi-bündi srác amúgy annyira volt jellegtelen, hogy eszmélvén, még a mecénás is fogta a „B”-betűs holmijait és kifarolt mögülük, így lettek időlegesen B-Boys. Manapság remélhetőleg már a valamely multinacionális gyorsétterem-lánc egyik kihelyezett „irodájában” sütögetik hátul a hasábkrumplit.
Haknihuszárok tündöklése és bukása - 1. rész