A Sziget rejtett zugai

Szigetre száműzött kollegánk a fejest ugrott a koncertek garmadájába. Most azokat az egyéb apró élményeket gyűjtötte csokorba, amelyek a Szigetet igazán Szigetté varázsolják. Sampont tarháló punkok, pólódivatok, toi-toi-vécék működés közben, irodalom, miegyéb, avagy mi is van a Szigeten a zene, a bulvársajtó és a kertévék világán túl?

Szigetre száműzött kollegánk a fejest ugrott a koncertek garmadájába. Most azokat az egyéb apró élményeket gyűjtötte csokorba, amelyek a Szigetet igazán Szigetté varázsolják. Sampont tarháló punkok, pólódivatok, toi-toi-vécék működés közben, irodalom, miegyéb, avagy mi is van a Szigeten a zene, a bulvársajtó és a kertévék világán túl?

Túl a koncertek nyüzsgésén: Sampon és pólók

Aki a múltkori beszámolómból azt hámozta ki, hogy a Szigeten csak zenekíséretes italozásokban merül ki az idő, az bizony téved. A napi sokórányi vonulászás az egyes színpadok között, a sorban állás, a teljesen hétköznapi igények új környezetbeni megoldása, miegyebek szintén az úgynevezett „Sziget-feeling” részei. Meg persze zajlanak színházi előadások, gyöngyvásznakon filmek futnak és sok más egyéb mellett az irodalom is bő teret kap. Messze a teljesség igényétől, csipegessünk bele ide-oda!

Meglepő módon kevés kétes egzisztenciájú, többnyire napi belépőre, sörre vagy éppen kávé címén piára kunyeráló „punk” kerül elénk a Sziget környékén és azon belül. Ahogy néhány éve is még a nagyszínpados fellépők majd’ fele magyar volt, egyre középosztályiasabbnak tűnnek az idelátogatók. Vagy csak kevésbé látszik, bár ellenpélda akad most is. Kartonlapon pénzkérő szöveg (angolul): „Nindzsák megölték a családtagjaimat, kung-fu-leckékre gyűjtök!” Hajnal négy tájt punk caplat be a zuhanyzóba: „Tarhálhatnék egy kis tusfürdőt, mert lehánytam a kezem?” Kap is a VOLT-on talált vérvörösből.

Szinte változatlan a helyzet a pólók terén. Tartja magát a „zenekarok mozgó reklámfelületei” típusú örök sláger. A 11 éve halott Kurt Cobain még mindig élen jár a változékony favoritok között is. (Bár a tavalyi kérdőívezés során, mikor többekkel búsultunk, hogy Nirvana-koncert soha nem lesz a Szigeten, az egyik jegyellenőr lány képest volt komoly fejjel bemondani: „Igen-igen, túl drága.”) Viszont a radikálisabbak némelyike tényleg telitalálat. Következnek hát az idei pólószüretünk dobogós helyezettjei. 1.) „Magyar seggbe magyar lófaszt!” felirattal nemzeti érzület a nemzeti trikolórral a háttérben talál sajátos becsatlakozási pontot. 2.) „Holland vagyok, nem német.” Azaz a „Magyar vagyok, nem turista.” aktualizálódó továbbgondolása. 3.) Privát készítésű szigetes t-shirt, fekete alapra hipóval rákanyarított fellépőnevek.

Variációk anyagcserére

Alkalomadtán betérve a Krisnásokhoz ingyenkajára, egyebek mellett megtudjuk, hogy Isten nem szereti a paradoxonokat és „Tíz perc múlva be fognak állni a zenekar tagjai”. Egy srác meg aprópénz híján a fémes kivitelű mellénygombjának levágásához kérdezi végig a sort késért. Jelezzük, talál is, levágja, majd társítja egy húszashoz, és mert ekkor még nem árgus szemek mérlegelik az adakozás mértékét, nem vétetik észre a fortély. Néhány éve a krisnatudat is másmilyen megnyilvánulásokat talált, akkor még belemenősebb tanmesékkel botránkoztatták a fogyasztói társadalom bástyáit. Pl.: amikor a gyönyörűséges királykisasszony (vagy valami ilyesmi) agyagkorsókba zárta a szépségét. Hosszú volna így elmondani, akit érdekel, nézzen utána, megéri.

Olykor ugyancsak az altesti humor aknázódik ki. Egyes reggeli Toi-toi-látogatás során rengeteg egyéni elgondolást rejtő pályaművel hozhat össze a sors. Különösen akkor kerekedik el a szem, mikor az éjszaka során eldöntött objektumot kitisztítatlanul állítják vissza a többi közé és mit sem sejtők nyitnak belé. A részletek elgondolását mindenkinek a saját bejáratú fantáziájára bízzuk.

Elméleti tuning délutánonta

De evezzünk fennköltebb vizekre. Állandó délutáni állomáshelyünk a Szabadiskola Sátor, ahol az előadások többsége csak néha téved az elmélet túlságosan sűrű rengetegébe. Továbbá az itteni székhelyű, este fél tizenegyes kezdettel futó Hócipő kabarékon is többször felbukkannánk, ha más időpontba volnának. Így marad ki például egy beszélgetés Faludy György és Para-Kovács Imre között, ami az egyéniségek különbözőségét tekintve alighanem kiaknázta a helyzetkomikum által nyújtottakat. Dolák-Saly Róbert és Varga Ferenc József egyszemélyesei az utolsó napon azonban fáradtnak tűntek, ahogy maga a Hócipő folyóirat sótlan képaláírásai úgy általában.

Miként már tavaly is, idén dettó teltházat produkál Arató László „rendhagyó irodalomórája”, a Kispál és a Borz dalok, azaz Lovasi András szövegeinek elemzése. És persze már megint József Attila már a „Naphoz holddal” albumcímben, ami az „Eszmélet” motívumait idézi, „Tejjel kifli” ugyancsak, a „Zár az égbolt” meg mindenki számára evidensen őrá utal. Arató „megfejti” nekünk aztán a „Szőkített nő”-t és a „Csigá”-t is. Csakhogy, mert meg is hallgatjuk a jelenlévők által bizonnyal betéve tudott számokat és az alaposságot kritika inkább a túlzó volta miatt érheti, idő többre nem is igen jut.

Körben a falakat „Fancsikók és Pinták” fantázianév (az első Esterházy Péter-kötet csalafinta címe) alatt írók gyermekkori fotói szegélyezik. Vámos Miklós arcán itt még nem az a jellegzetes Buddha-mosoly az uralkodó, Garaczi László háta mögötti padon ez áll: „Ne ingereljék az állatokat!”, Ady Endre meg (jellemző módon) alig- vagy kevés évesen már trónban kiskirálykodik etc. Ugyanitt egy másik napon a Kaláka együttest a népes gyereksereg és az őket kísérő még népesebb szülők hada háromszor tapsolják vissza, hogy aztán stílustörésül jöjjön a „Horror a magyar ugaron” filmes témájú beszélgetés. És igen, örülhetünk, újra felbukkant az újságárusoknál a Galaktika sci-fi magazin, ami nemrég külföldön már el is nyerte a saját nemében az év díját! Sőt, hamarosan újra könyvsorozatot is elindít egy William Gibson-Bruce Sterling négykezes regénnyel.

Irodalom és komolyzene

Bizony-bizony, nincs is jobb a vonósnégyesekre hangszerelt babzsákos alvásnál délelőtt tíz óra tájt! Az Octopus Összművészeti helyszínen történik mindez, hanem sajnos csak a harmadik nap tévedünk ide, így a költőkből álló válogatott (Parti Nagy, Térey, Marno stb.) tisztelgése József Attila előtt kimarad.

Nem így az „Alkohol és irodalom” tematikájú” műsor Karafiáth Orsolya, Balázs Attila, Jánossy Lajos, Nagy Ildikó Noémi, Garaczi Laci felolvasása. Ki is derül, hogy ide a Szigetre szellősebb és humoros szövegek valók, vagyis a vérbeli showman, Balázs és a picsogásában is rokonszenves Karafiáth vitte a pálmakoszorút. Nagyról teljesen lemaradtunk. Jánossy aparegényes hosszadalmassága, a máskülönben sodró erejű írásairól híres Garaczi (aki láthatólag utálta az egész helyzetet) meg a követhetetlen tömörsége miatt volt fárasztó.

Utolsó nap „A kugel” (ez egy édességfajta) címmel tartott Fazekas Gergely előadást a Mozart-mítoszokról. Felütésként azzal kezdte, hogy valamelyik szakértő e mítoszok lebontását jelölte meg a jövő e téren mozgó filológiának. Fazekas külön kérésére mindenkiben felködlött a Miloš Forman„Amadeus” filmje, ami egy infantilis zseninek ábrázolta Mozartot és ennek volt is némi valóságalapja. Ennek-annak bizonyítására hol muzsika csendült fel, hol a levelekből idézet. 15 évesen, miközben a számára mindent a szent cél érdekében előíró apjának a „szarás és seggnyílás” felett érzett legyűrhetetlen humorizáló kedvéről vall, géniuszi darabokat szerez. Szintén legenda kering a mindként fél részéről kicsapongó házaséletéről, aminek a nagyja azonban túlzás, tudjuk meg. És még sok egyéb mást is. Felettébb érdekfeszítőn.

Csak megemlítve

A mértékletesség erényét szem előtt tartva az erősebb szélben kissé fel-felkunkorodó aljú vásznú TV2-s mozi válogatott csemegéit részletesebben nem is említjük. Ugyanez történik a Mozinet Sátor minden arra jártunkkor sárgálló „Simpsons” arcok köré gyűlő egyéb programokkal is. Ott volna még persze a Magyar Televízió Színház- és Táncsátra és Szabadtéri Színpada, ahol például a kanadai Corpus ötös figurázta ki a katonaságot és a légierőt egy fél órácska alatt. Mind jócskán megérdemelne egy bekezdést, de inkább tegyünk itt pontot az egészre.

Korábban:
Egymásból következő jó dolgok láncolata: Sziget 2005
Élménybeszámoló attitűddel
A Sziget látogatóinak zenei világa