Karneválszínház: A bögre

Érdekes karnevál lesz

Igazából nem tudjuk, miért is nem lehet idén a Ferences-kertben előadásokat tartani, oly hatalmas munkáknak nyomát eddig nem láttunk, ellentétben a Fő térrel, ahol hónapok óta folynak az intenzív és kevésbé intenzív kapirgálások és a csövezések. (Az más kérdés, hogy miért pont most.)

Mindenesetre érdekes karnevál lesz az idei, az már biztos. Akit a jelenlegi hadiállapotok sem tántorítanak el a visszatéréstől, az valószínűleg már örök vendég marad. A szervezők helyében alaposan megfontoltam volna az idei rendezvény komplett törlését, a pénzt meg félretettem volna jövőre, amikor is egy hatalmasat lehetett volna durrantani az addigra – állítólag – megújuló belvárosban. Most már persze nincs visszaút, és bízunk benne, hogy az illetékesek meggondolták alaposan, amikor a karnevál megtartása mellett voksoltak az atomvillanás utáni állapotokat idéző belvárosban.

Szükségből erény

A nagy és kényszerű átszervezések következtében még a színház járt a legkevésbé rosszul, mikor is az Egyházmegyei Kollégium udvarára száműzték, ha már egyszer nincs más, ugye. Mert kicsinek ugyan kicsi, zsúfoltnak is zsúfolt, de legalább színházhangulata van, ellentétben a Ferences-kert jellegtelen lelátóival és a falusi budikat idéző kerítésével. Viszont reális veszély továbbra is az időjárás: Szombat este az előadás előtt nekiered majd eláll az eső, majd ezt még eljátssza párszor, miközben a nagyérdemű az aktuális helyzetnek megfelelően nyitja és csukja a sok színes esernyőt a nézőtéren, afféle modern performance-ként. Aztán hallhatatlan istenek meghallgatják a szervezők imáit, immáron olyan sokadszor, hogy kezd gyanús lenni a dolog.

A díszletek javát amúgy maga az Egyházmegyei Kollégium adja a neoklasszicista, történelmi időket idéző háttérrel, ezt egészíti ki a paravánszerűen stilizált utcakép, a színpad két oldalán egy-egy római kori lakóház-bejárattal, középen pedig egy templommal. A jelmezek és kellékek szintén visszafogottak, az előbbiek adódnak a római korból, az utóbbiak talán a szűkös költségvetésből: amúgy számos tavaly már látott szerszám is felbukkan az események menetében.

Merész választás

A sztori nagyjából ez: Adva van egy fösvény, Euclio (Jordán Tamás), aki egy bögre aranyat talál. Senkinek nem mondja meg szerencséjét, mi több, aki a minden gondolatát betöltő bögréje közelébe megy, azt elnáspángolja. Eladósorban levő lánya, Phaerdria (Kis Bernadett) titokban gyereket vár a szomszéd unokaöccsétől, a fiatal Lyconidestől (Initay Ákos), aki viszont elutazik a városból. Közben a korosodó szomszéd, Megadorus (Hollósi Frigyes) is úgy dönt, hogy megházasodik, s menyasszonyként Phaerdriát szemeli ki. Euclio igen mond a leánykérésre, de azt leszögezi, hozományról szó sem lehet. A lagzi előtt hazaérkezik Lyconides, aki úgy dönt, elveszi a lányt. A bonyodalom adott tehát, ráadásul itt van az elveszett bögre körüli szál, amelyet leginkább a szomszéd szolgája, Strobilus (Bezerédi Zoltán) kuszál. Mondani is felesleges, a végére elsimulnak a gondok és ellentétek, a fiatalok egymásra találnak, és még Euclio is megválik aranyától, s belátja, rossz életet élt eddig.

A bögre komédia, de nem az a típus, amit a közönség végignyerít, miközben könnyezve térdét csapkodja. Nem tudjuk, Plautus töredékben ránk maradt egyfelvonásosa, ha színpadra állították egyáltalán, mennyire kacagtatta meg az akkori polgárokat, de feltételezhetően sokkal jobban, mint a mai embereket. Nem csoda, hogy nem kapkodnak ezért a darabért a világ színházai, hiszen viszonylagos statikuságával, mai szemmel nézve egydimenziós karaktereivel, didaktikus, lapos párbeszédeivel nagyon nehéz vállalkozás győzelemre vinni – azaz fogyaszthatóvá tenni és lenyomni a közönség torkán - a 21. század elején. Hogy itt mégis sikerült, az megér egy misét.

Nem egyszerű szórakoztatás

Először nem is igazából értettem Karneválszínház választását. Ha már az idénre nem írattak külön darabot – amit azért meg lehet érteni -, miért nem olyan vígjátékot választottak ki, ami tuti siker: ezzel a színészgarnitúrúval több ezer ilyen mű van az ország és a világ drámairodalmában. Aztán ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű ez. Történelmi karneválról lévén szó, erősen korlátozott a választás. Hülyén venni ki magát például egy Hair vagy akár egy Tom Jones. Leginkább az ókori témájú művek és ókori szerzők vagy klappolnak ide, azok közül is a rómaiak. Így jöhetett a képbe Plautus és a töredékes formában ránk maradt A bögre, amit fordítója, Devecseri Gábor egészített ki.

Színpadra állítása egy történelmi karnevál keretei között így nem egyszerű szórakoztatás, hanem egyben európai kultúrtörténeti örökségünk bemutatása. Becsülendő vállalkozás ez most, amikor mindenhonnan az ellenszél fúj, és ezt kéretik nem elfelejteni. Ebből a szempontból kétszeres siker, hogy a közönség tapsa hosszan zúg az előadás után.

Nagy energiát kellett belenyomni

Hogy ez így legyen, azaz hogy a Plautus-komédia a mai színpadon is megállja a helyét, jókora mennyiségű kreativitást és szellemi energiát kellett belenyomnia a társulatnak.

Elsősorban az igényel komoly színészi munkát, hogy életet és mai humort leheljenek a kissé lapos történetbe és karakterekbe. Jordán Tamás ismét nagyot alakít - szombaton bögréjét és a tolvajokat keresve kijött a nézőtérre, a VIP-sorok előtt megállt és pajkosan beszólt Ipkovich György polgármesternek és a többi helyi politikusnak -, és többiek is hozzák a formájukat: talán a korábbi éveknél is nagyobbat játszanak. Amire mellesleg rá is vannak kényszerítve, egyrészt, hogy feldobják a darabot, másrészt mert közel van a nézőtér, minden apró mozdulat, grimasz látszik. (Itt jegyeznénk meg, hogy már csak ezért is azok járnak jobban, akik elöl ülnek.)

Meg kell emlékeznünk a rendezői (Horgas Ádám) kreativitásról is, a történetben például pantomin-elemek és rajzfilmklisék is megjelennek. Aki majd még csak ezután készül megnézni a darabot, annak például felhívjuk a figyelmét az első jelenetekre: tessék megfigyelni, hogyan is keletkeznek a némajáték-szerűség alatt azok a zajok és hangok! Annyit segítünk: nem magnóról jönnek.

Sokat dobnak a sztorin az ismét igen jól sikerült zenei betétek is (Devecseri Gábor - Horgas Ádám).

A fentebb leírtakból valószínűleg kiderül, hogy A bögre nem az a fergeteges, szélesen hömpölygő vígjáték, amelyet az előző két évben láthattunk. Ugyanakkor tessék csak körülnézni a nézőtéren: a közönség szája végig mosolyra húzódik. Az idei előadást szeretni fogja mindenki, aki vevő a kidolgozott színészi és rendezői humorra, és értékeli a kultúrtörténeti vállalkozásokat is.

Értékelés: 7/10

A darab részletes szereposztása, jegyárak, előadások és egyéb háttér-információk

Korábban:

Szombathelyi pajzánságok: Biztosra mentek (A 2004-es előadásról)
Savaria Karnevál: Játék az isteni Claudiusról (A 2003-as előadásról)