Ezekben a napokban ünnepeljük lapunk indításának kétéves évfordulóját. Nem túl kerek szám, elismerjük, mi azonban örülünk neki, mint cinege a tökmagnak. Születésnapkor a szülők amúgy sem a gyertyák számát nézik, hanem arra büszkék, hogy megint egy évet iperedett ez a gyerek.
Az internettel bizalmi kapcsolatban levő olvasók tudják: a közhiedelem ellenére nem olyan nehéz honlapot indítani. Ehhez elég egy ötlet, megspékelve egy kis számítógép-ismerettel és/vagy némi pénzzel. Sokkal macerásabb, ami utána jön. A művet karbantartani és frissíteni kell, védeni a gonoszak ellen, közben folyamatosan buzerálni a műszaki hátteret. Ezen nehézségek – és még százezer egyéb más ok – miatt az internetes oldalak nagy része rövid időn belül elhal, elfelejtődik, benövi a gyom, kihúzzák a konnektorból.
A napi frissítést kívánó lapok esetében mindez hatványozottan igaz. Azzal a különbséggel, hogy itt már lezajlani látszik a nagy felfutás utáni nagy rostálás: aki bírta pénzzel, energiával, türelemmel, az állva maradt, a többiek eltűntek a süllyesztőben. A hazai internetes forradalom ezen szegmense lecsengeni látszik. Tessék csak megnézni, hogy országos viszonylatban is milyen kevés az új híroldal, a létezők többsége leginkább valamely „hagyományos” médium internetes nyúlványai. A helyi viszonyok pedig ennél is sanyarúbbak, ahogy ezt azt önök nyilván tudják.
Ebből a szempontból szerencsésen időzítettük indulásunkat. Két évvel ezelőtt már túlvoltunk a nagy internet-lufi kidurranása okozta sokkon, már le lehetett szűrni bizonyos fájó tanulságokat, de még időben voltunk, hogy felszálljunk a következő hullámra, amely már nem elvont üzleti spekulációkra, hanem az internetezők számának valódi boomjára épült, és épül ma is. Most is úgy gondoljunk, ahogy mindig: jó döntést hoztunk akkor, amikor útjára bocsátottuk az ALON-t, hogy egy kicsit másként informálja, szórakoztassa a régió lakóit, mint ahogy a többiek teszik. És bízunk benne, azóta sem járunk tévúton.
Mindazonáltal nem volt könnyű ez a két év. Sőt, bevalljuk, néha iszonyúan nehéz volt. Citálhatnánk ide a vidám és szomorú történetek tucatjait a nehézségekről, de nem tesszük. Egyrészt hadd maradjanak családi ügyek, amiken jót lehet sírni és vigyorogni egy pohár bor mellett, ha magunk között vagyunk, másrészt ha elkezdünk kattintgatni az elmúlt 24 hónap anyagai között, sokkal inkább a büszkeség dagasztja mellünk, sehogy holmi hajdani akadályokra emlékeznénk.
Az elmúlt év során például a sok száz cikk és sok ezer fénykép mellett elindítottuk az ALON-fórumot, új külsőt kapott lapunk, jobb és korszerűbb képgalériát állítottunk csatasorba. Látogatottságunk tavaly óta körülbelül háromszorosára nőtt, folyamatosan kapjuk a legkülönbözőbb tartalmú, többnyire biztató hangvételű, továbblépésre ösztönző leveleket és telefonokat. Legutóbb a szerkesztőség létszámát bővítettük, és ezekben a napokban is a jövőbeli tervek lázában égünk; ahogyan két éve egyfolytában. És azt vettük észre, hogy aminek nagyon nekiugrunk, abból előbb utóbb realitás lesz.
Azt nem mondjuk, hogy most már minden egyszerű, de azt érezzük, hogy miként a kétéves kisgyerek fokozatosan ráeszmél a világra, úgy nyílnak meg előttünk is a lehetőségek ajtajai egymás után. Nem egyik napról a másikra, és nem is maguktól, de éppen ez az izgalmas viaskodás adja meg munka örömét és édes ízét, amely zamatot talán önök is érzik olykor soraink között.
A szerkesztőség