Karneválblog 2005

Péntek

9:05

A sok száz méter hosszan húzódó, méternyi magas dzsungelt két munkásnak látszó munkás nyírja a Gyöngyös patak partján a piaccal szemben. Jobb későn, mint soha. Már csak az évi egyszeri alaposabb ganajozás miatt is jó, hogy van ez a karnevál. Amit lehet csesztetni persze - mi is ez tettük és valószínűleg fogjuk is tenni az elkövetkezendő napokban -, de lehajtott fejjel bevalljuk, hogy mégis csak ez a legéletrevalóbb kezdeményezés, ami az utóbbi évtizedben történt ebben a városban. Talán csak a magánbörtön veheti fel vele a versenyt, hogy gonoszkodjunk így hajnaltájt. (ja)

11:03

A Ferences-kertből már messziről hallatszik a csatazaj. Becsekkolunk a bejáratnál, hogy megtekintsük az aktuális viadalt. Az arénában éppen békét köt két ellenséges csapat, az egyik oldalon halottak mindenfelé, de már lovagolnak is be a barbárok, akik hosszas közdelem után végül legyőzik a római légiót. Taps, éljenzés. Nézem a harcosok arcát. Néha az az érzésem, teljesen beleélik magukat a szerepbe. Igaz, ettől tűnik hitelesnek a dolog. (morn)

11:15

A dzsungelirtó harcosok még nem jutottak el a Gayer-parkbeli Kalandvárig, ami nem is baj, így legalább a kölkök a lapulevelektől nem tudnak beleesni a patakba. A Kalandvár továbbra is az egyik legszimpatikusabb helyszíne a karneválnak. Itt nincs az a vég nélküli vonulászás, le lehet telepedni a fűre a nagyfák alá, a csemetét meg kicsapni legelni. Ami ezen esetben előadásokat, kézműves foglalkozásokat és mindenféle trükkös hintákat és pörgettyűket jelent. A gyerekek valamiért imádják ez utóbbiakat, a felnőttek is, csak nehezebb nekik alibit találniuk a használatukra. Lehet, este kellene visszalopózni, és végigpróbálni az összest. A hely kiváltotta emelkedett érzés tovább fokozódik, amikor két dekoratív hölgyismerősbe botlok. Kicsit eldumálom az időt, így a fenti időpont nem teljesen klappol, amikor a Thököly úton két – mértéktartóbban dekoratív - római tógás hölgy jön velem szemben, akik meglepetésre németül beszélnek. Volt valami német-római császárság is, nem? (ja)

12:15

Azért még ez nem a nagyüzem, de Thököly utcán már egyre több az ember, az utcai árusok nagy örömére. A borok utcája azonban még jóformán üres. A Fő téren főleg vendéglátók kaptak helyet, az ebédet láthatóan sokan már itt oldják meg. Elhangzik pár poén is arról, hogy idén két romkert-helyszín is van. Az egyik a Fő téren.

Az Uránia udvarban még viszonylagos nyugalom van. Miközben csendesen majszoljuk a gyrost, a színpadra lassan felkerül egy hangszóró. Mellettünk egy gitáros hölgy pakolgat. Az Uránia udvari nyugdíjas-kommandó lassan készülődhet a határozott fellépésre. Menni fog, rutinjuk van benne. (morn)

14:00

Belevetjük magunkat a vásárba, tennénk direkt pénzszórás céljából, ha lenne. Azért sikerül lájmolnunk egy plüsskacsát (szárított meggymaggal kitömött), és az éves kemencés kenyérlángos sem maradhat el. Mintha egyre kevesebb lenne rajta a szalonna. (hóvirág)

15:11

A fél háromra bejelentett kirakatverseny eredményhirdetése még mindig nem kezdődik. A közel egyórás várakozás alatt elindulunk üdítőért, és a ko előtt hosszú sorba botlunk. Kiderül, Szabó Magda dedikál, csak félig a Savaria Történelmi Karnevál keretében. A Romkertben a római jósdát szerettünk volna elcsípni, de ez sem jött össze, mert ide meg későn érkezünk. A változatosság kedvéért bejelentik, hogy a római divatbemutató és római esküvő elmarad, mert az ezért felelős osztrák csoport nem érkezett meg. Hiába, az a híres osztrák slendriánság! (hóvirág)

19.20

Az eső – a szabadtéri rendezvények e kegyetlen gyilkosa - reménytelenül esik, ráadásul a vastag felhők miatt hirtelen sötétedni is kezd. Még korábban munkaértekezletet beszéltünk meg péntek estére a Borok utcájába, de ennek a projektnek annyi. Valakinek be kellene menni, megnézni, mi van ilyenkor. Nem nagy lelkesedéssel, de felhúzom a dzsekit. A sztenderd belvárosi vendéglátósok talán nem bánják az égi áldást, mivel mindegyikük fullra tele. Valahova menni kell az eső elől. A Fő téri esernyő és ponyvahegyek lehangolóak, meglepetésre azért van némi mozgás.

A városháza előtti színpadon Laár András és csapata, a Tűzforrás ad koncertet mintegy félszáz érdeklődő előtt, hogy jó eséllyel pályázzon a karnevál legunalmasabb produkciója címére. Kár. Annak idején – valamikor a nyolcvanas évek elején - a kezdeti KFT még igencsak izgalmas dolog volt, és a későbbi felvizezett állapotában sem volt teljesen élvezhetetlen. Jó volt a színháza is. Kezdetben. Hogy aztán a kereskedelmi tévé vagy simán az idő facsarta ki Laár Andrást, azt már nem tudom. Két számot hallgatok végig. Később azt hallom, a koncert első fele egész jó volt, de ez nehezen hihető.

Mire a Batthyányi téri Karneválszínpadon kobzába vagy mijébe csap a Faun, eláll az eső. Örülök neki, de annak még jobban, hogy a zenekar nem igazolja előzetes félelmeimet. A hétvége egyik fő attrakciójának kikiáltott német csapat jelzői között „gótikus rock” adott némi gyanúra okot. A Faun nem fog külön fejezetet kapni a rockzene történetében, de egy történelmi karnevál keretében vállalható és élvezhető produkció. A színpadon ágak-bogak, szarvak, fura hangszerek, két éjfeketébe bújt aranyos hölgyemény, három éjfeketébe bújt, szintén szimpatikus srác. A zene a középkor mellett a Gyűrük ura és a hasonló fantasy-legendák világát is megidézi, szerencsére kevésbé kommersz tálalásban. A csapat hallhatóan ismeri a modern tánczenéket, és amikor az ősi hangszereken ezekből is merítkeznek, az kimondottan fimon, amikor a rockos elemek bejönnek a sípokon, az már kevésbé.

Az énekes még a koncert előtt megkérdezi, angolul vagy németül folyjon-e a kontaktus a közönséggel. A néhányszáz egybegyűlt többsége – akinek láthatóan bejön a produkció - az utóbbit választja. Én meg egy idő után a sört, és egyik ismerőssel megcélozzuk a körforgalomban felállított büfét. Hideg Arany Ászok van 300-ért. Jól esik. (ja)

20:30

A Thököly út egyik kapualjában egy dobos csapat veri a ritmusokat, az előtérben egy kiscsaj valamit veszettül pörget maga körül. Körülöttük sok ember. Több az energia a produkcióban, mint a brüsszeli EU-irodákban összesen. (ja)

21:00

Elmarad, pontosabban szombat estére halasztódik a Ferences-kertbe tervezett középkori tüzes játék. Tekintettel a szombat esti programtorlódásra, ez azt is jelentheti, nem fogom látni. (ja)

22:05

Már az esti icé is gyanús volt, félig üresen, az időjárás is pofánvágott, de rendesen, ez már kitűnt a csütörtöki meteóból is, de azért mégis... a lelkem egy lokálpatrióta része még reménykedik...Az állomáson aztán már tógás alakokba botlunk, úgy tűnik, mégsincs minden veszve... (Rose)

23:00

Egy órával később már az agyonázott Fő téren csapunk át barátosnémmal. Még csak 11 óra, de kereskedőt már egy szálat sem lelünk, szemmel láthatóan senki sem hisz igazán a Kedvező Időjárás Isteneiben. A Borok utcája a biztos pont, ahogy megérkezünk, rögtön évtizedes ismerősök borulnak a nyakunkba, meg persze kevésbé ismerősök is – de már karon is ragad valaki, elvonszol az első pavilonhoz, ezt meg kell kóstolnod, ez a rizling valami isteni, és tényleg az, éjfél után bárkinek bármit elhiszünk. (Rose)

Szombat

10:00

Kedves történészek! Van valami információtok arról, hogy annak idején mikor keltek reggelenként a rómaiak? Nehéz elképzelni őket hajnali pacsirtaként. Magamat is. Más: Ha valaki szombathelyiként éli meg a karnevált, annyi hátránya mindenképpen van, hogy közben a normális, mindennapi életét is élnie kell. Egy turistának szombat délelőtt ritkábban kell az anyósához mennie cipekedés végett, bevásárolnia a Sparban és akkumulátortöltő után futkároznia. (ja)

11.20

A Fő téren egy kötélgyártó incselkedik az egybegyűltekkel. Fonja a kötelet, majd a nézők közül kér jelentkezőket tesztelni, eléggé erős-e az áru. A poénos produkciót tapssal díjazza a közönség. Odébb két megtermett barbár éppen mobiltelefonál. A Városháza előtti színpadnál kötéltáncos mutatványos szerepel.

A korábbi éveknél sokkal többen öltöznek korabeli jelmezekbe civilek is, és a különböző méretű és formájú katonai egységek is komoly aktivitást mutatnak a városban. Szinte minden sarkon beleütközünk egy masírozó különítménybe.

Közben újabb mutatványosok érkeznek dobszóval a Fő térre. Látványos a műsor. Arrébb sétálva belefutunk Dávid Ibolyába és a légiós öltözetben pompázó Ipkovich Györgybe, akik éppen körbejárják a teret. Gyorsan le is fotózzuk őket, jól jön az is a képgalériába.

Elsétálunk még a Romkert irányába, hátha akad valami látnivaló, és láss csodát, egy teljes légió fényképezkedik a székesegyház előtt. Talán a gyónás előtt még egy utolsó fotó. (morn)

12:10

A felvonulásra felállított Bejczy utcai tribün teljesen megtelik a Városháza előtt, amikor az Artistica Anam Cara szemtelenül fiatal mutatványosai – akik közül néhányat már arcról is megismerek a korábbi évekből – elővezetik a produkciójukat. Részükről meghökkentően hitelesnek tűnik ez a középkor-idézés, és az is biztos, hogy ezt nem a ruha teszi. Minden rendezvényszervezőnek figyelmébe ajánlom őket, ennyi reklámot megérdemelnek. A Thököly út közben lassan csúcsra járódik. A szokásos árusok mellett idén megannyi kajálda is itt kapott elhelyezést. A magas házak között megreked a sült húsok és az egyéb ételek szaga, folyamatosan ingerelve az itt sétálók nyálkahártyáját. Egy kínai pár kürtöskalácsot majszol.(ja)

14:30

Folyamatosan szemerkélő eső. Felhúzom az esernyőt a fejem fölé és száz méter után a funkcióját veszti, hogy aztán rá tíz percre ismét csepergésnek kezdjen. Thököly Imre utca az újrakeresztelésben furmányosabb nevet nap: Csepűrágók utcája. A Kajárpéci Vízirevü előadja Shakespeare Othellójának vásári komédiába kiválóan illő paródiáját. Belekerül a kevercsbe minden a Matrixtól a Noé bárkájáig, a konferanszié meg folyamatosan lábjegyzeteli a látottakat, néha még önmagát is kikarikírozza. Frenetikusan! Zárásul megtudják a nyájas egybegyűltek, hogy akasztás is lesz 15 órakor a Városháza előtti Fórum színpadon.

Vagyis inkább előtte. A tribünt már rengetegen bevették és a korábbról ott táborozókhoz még jönnek többen is. Tudniillik felelevenítődik a régi szép nyilvános akasztások semmivel össze nem téveszthető légköre. A betyár Sobri Jóska bandájából elfogottat fel kívánják akasztani, ámde színre lép a vezér és egyetlen puskalövéssel kiszabadítja a bitófa árnyékából a cimboráját. Csakhogy közben felé repül egy golyó, ami közben lepereg előtte az élete. Na, ezt szerzik meg nekünk diafilmen, embermagasságú vászonból tekerve ki az egyes „diaképeket”. Itt is ugyanaz a csoport vezeti elő a humoros jelenetek sorát. (Irédy)

18.13

Nincs az a biokütyü, amit minimum ötféle verzióban ne tudnánk beszerezni, ha éppen arra vágynánk, fel is adom hamar, hogy különbséget tegyek propoliszos meg aloés-hejderütyütyüs hendméd-szappan között. Szerencsétlenségünkre idén is jelen van az árusok között Fajátékos Barátunk, az ideglelős ördöglakataival, és persze, hogy másfél órán keresztül próbálunk levarázsolni egy golyót a fapálcikáról. Mire a halvány sikerélmény kezdene felderengeni (hurrá! szétcincáltam, de istenesen!), az árus rám mosolyog: jó, most tedd is vissza! (Rose)

19:20

A Thököly út környékén elszabadul az elszabadulnivaló. A tömegben csak határozott mellúszó-mozdulatokkal lehet előbbre jutni. A rendezők próbálnak mindenkit a kordon mögé tessékelni, ami egyelőre reménytelen vállalkozásnak tűnik. A sok tízezer emberhez képest mérsékelt az érdeklődés a mozgóvécék iránt. (ja)

20:15

Jön! Mármint a felvonulás, a Savaria Karnevál leglátványosabb rendezvénye. A Bejczy utcában eddig soha nem látott embertömeg verődik össze. Lehet, nézőcsúcs született, de valószínűbb, hogy a Fő tér kiiktatása miatt itt kulminálódnak az események. A mintegy 35 percen át tartó menet élén Jordán Tamás, Dávid Ibolya és Hankó Faragó Miklós arca tűnik fel, Ipkovich György polgármester a Savaria Légió élén vonul. Aztán a tradicionális forgatókönyv szerint zajlanak az események: Szombathely történetét a korabeli ruhákba öltözött felvonulók segítségével kísérhetjük figyelemmel. A zaklatott körülmények ellenére kompakt, feszes, szervezett az idei felvonulás. Még sokadszorra megnézve is leköt a látvány, elképzelem, miként esik le az álla, aki először látja az egészet. Kár, hogy az idő megáll a középkor végén, milyen érdekes lenne, ha valaki beöltözne mondjuk Gonda elvtársnak. (ja)

20:35

Én, aki irtózom a tömegtől, de rendesen, mint Pinokkió a láncfűrésztől, ezerrel nyomulok előre, hadd lám, ki jött el idén, és természetesen sikerül is beazonosítani volt osztálytársat, kolleginát, utált szomszédot. Mögöttem a kisgyereknek próbálja osztani az észt Apuci, hogy „az ott a pógármester, ammeg a dávidibolya”, de a kiscsávó kimondja a tutit: PACIIIIIIIII!

Ez a szép a karneválban, mindenki, megtalálja a neki valót, hamar tájoljuk magunkat tovább a legközelebbi hússötödéhez, persze nem érünk oda, mert valakibe mindig belebotlunk, és megyünk egy kört még, és talán még egyet, és még újra, és újra, és újra... jövőre veletek ugyanitt.. (Rose)

21:15

A változatosság kedvéért elered az eső, az árusok vérnyomása veszélyes magasságokba szökik. A tömeget láthatóan nem különösen zavarja a zuhé, a Borok utcájában meg különösen nem. Néhány pohár száraz vörös után már engem sem. A körforgalom feletti kivetítőn még homályosan látom a Besh o droM énekesnőjét, ez azt jelenti, pár pohár még engedélyezett. Karneváli különítményünk női szekciója felfedezi, hogy jégbort is mérnek az egyik faházban. Előállítási technológiájáról hosszan értekezem az eladóval. Mivel 500 forint (!) egy deci, rövid idő múlva a költségvetési egyensúlyunk súlyosan megbomlik. A magyar sült kolbászt pedig a világörökség részévé kellene nyilvánítani. (ja)

22:50

Miután a hölgyek sikeresen kiisszák a borutca jégborkészletét, hajlandóságot mutatnak, hogy áttelepedjünk Batthyányi térre. Több ezer ember a Karneválszínpad előtt, még az utolsó Besh o droM-számokat és a ráadásokat elcsípjük. Bár Balkán-rajongó vagyok, az ilyen – és más -etno-alapú világzene valahogy nem hozza ki belőlem azt, amit feltehetően kellene. De ez most nem fontos, lényeg, hogy a sok ezer ember láthatóan iszonyúan jól érzi magát, az ilyesmire szokták alkalmazni az újságírók a „fergeteges siker” sablont. Masszív taps és üdvrivalgás a számok között, az első sorok táncolnak keményen. Jó választás volt tehát a Besh o droM szombat estére. Innen jut eszembe: egy ismerős még a pénteki Faun-koncerten azt mondta, a szombathelyeik közelebb éreznék magukat a városukhoz, jobban is szeretnék, ha több szabadtéri rendezvény, koncert lenne. Valószínűleg igaza van. (ja)

23:05

Szerencsénk van, a Ferences-kertben megcsípjük a középkori tüzes játék utolsó negyedóráját. A lelátó zsufig tele, magyar, német és osztrák csoportok játszanak a tűzzel, férfiak és nők vegyesen. A modern tűzijátékoknál összehasonlíthatatlanabbul érdekesebb dolog, nem is annyira látvány, mint inkább az egésznek a személyes hangulata, emberközelisége miatt. Mihelyst kilépünk a Ferences-kertből, ismét elkezd esni az eső. (ja)

Vasárnap

12:00

A várakozásokkal ellentétben nem fáj a fejem, már ezért is írásbeli dicséret annak, aki annak idején kitalálta a Borok utcája koncepcióját. Hogy tudniillik ide csak bizonyos minőségi szint felett engedik be a termelőket és standjaikat. Gondoljanak bele, rajtam kívül évente hány ezer embert ment meg ez a következetesség a másnapi lüktető macskajajtól, amely a tablettás nedűk elkerülhetetlen mellékhatása. Karneválozó kedvem ettől függetlenül csillapodóban, nem úgy azoknak az ezreknek, akik még mindig a Thököly úti bazárok felhozatalát szemlézik. Szerintem vasárnap leginkább a környékbeli települések lakói jönnek be vásárfiát nézni, de erre semmi bizonyítékom nincs. A Fő téri színpadon az Omnia játszik kábé száz fő előtt. A hivatalos meghatározás „neo-kelta” zenéről szól, biztos így is van, de az elmúlt három nap alatt olyan magasra emelkedett az ingerküszöböm, hogy közelebbi megismerésüket a jövő karneválra hagyom. (ja)

15:10

Vasárnap délutáni jelmezes felvonulás. A Bejczy utcai lelátókon a szombati embertömeg fele. Ezért sokkal többet lehet látni, ráadásul világos van. Igaz, a hangulat nem ugyanaz, az egésznek van egy second-hand feelingje. A felvonulók egy részével együtt tegnap este óta a VIP-ek (Jordán Tamás, Dávid Ibolya stb.) is eltűntek. Nem így Ipkovich György, aki most is büszkén feszít a légiója élén. A délutáni fénynek és a ritkás nézősoroknak hála, most normális képeket lehet készíteni a felvonulókról. (hóvirág)

19:55

Valamiért minden évben úgy gondolom, hogy a karnevál utolsó estéjén már teremtett lélek is alig van a helyszíneken, aminek egyenes folyományaként minden évben marhára meglepődöm, amikor szembesülök a tényekkel: A városháza előtti lelátókon annyi ember figyeli a szombathelyi Waldorf iskola zsonglőrcsapatának a bemutatóját, mint egy NB1-es labdarúgó-bajnokság komplett fordulóját. Jelenésként hirtelen előttem terem Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő tógástól és feleségestől, hogy az elkövetkezendő órákban ezt még többször is megtegye.

A Belsikátorban Németh János és Rozs Tamás Szamártestamentumának utolsó öt percét csípem el. Szórakoztató, minőségi munka, kár, hogy az utcaszínház kimaradt az idei szelekciómból, de hát egyszerre kilenc helyszínen nem lehet ott az ember, még egymás után sem nagyon. Majd jövőre színházakat nézek, hazudom olyan ügyesen magamnak, hogy el is hiszem.

Feljebb írtam, hogy majd jövőre megnézem az Omniát. Nos, a terv korábban, már ezen este megvalósult, mivel a délelőtti matiné-előadás után a csapat ismételten színpadra ugrott, s ezúttal nem kerültem a találkozást. Pedig ismét erősen gondolkodtam rajta, miután megláttam a társaság szerelését, amely erősen hajaz a Faunéra: Fekete szoknyanadrágok, egy rakás misztikus kiegészítő, még a mikrofonon is ugyanolyan (ugyanaz?) leveles inda vagy micsoda kúszik fel. A feltehetően komornak és misztikusnak szándékolt hatást erősíti a tagok arcfestése. Aztán szerencsére kiderül, hogy ennyire nem komoly az ügy, a külsőségeket ellensúlyozandó életképes iróniával és humorral is rendelkeznek. „Valaki tolmácsolná, mi a faszról beszélek itt?” – kérdi az énekes, majd két percen keresztül élénk diskurzus alakul ki a tagok között, hogy miért nem illendő a színpadon a „fuck” szó használata. Biztos ez is olyan kelta hagyomány, mint a zenéjük, amely egyébként nem rossz.

Ha már trágárkodunk, meg kell említeni egy konszolidáltnak tűnő apukát, aki feleségébe karolva és gyerekeit terelgetve büszkén viselte a karnevál forgatagában a dekoratív, trükkös karakterkészlettel formázott „5uck My D1dc” feliratú pólót. Remélem, ebben megy majd szülői értekezletre is.

És amikor azt hiszem, nagy meglepetés már nem érhet, a Karneválszínpadon meghallom a semmitmondó nevű Lakatos Róbert Band játékát. Nem csak nekem lehet ismeretlen, mert a Batthyányi tér nézőügyileg igencsak hézagos. A hivatalos papír szerint ez is világzene – most már minden az? -, amelynek következtében ismét kénytelen vagyok korrigálni korábbi önmagamat: ezek szerint mégis van olyan világzene, amely közel áll hozzám. Öt roma zenész a Vajdaságból, a cigányzene és a dzsessz unikális ötvözete, anélkül, hogy a varratok érezhetőek lennének. Fájdalmas, de mégis sima sodrás, megspékelve elképesztő zenei tudással. A műsorújságban az áll, hogy a zenekarvezető példaképe Stephan Grapelli, akiről fogalmam sincs kicsoda, de most már ki fogom nyomozni.

Amíg Lakatos Róbert hegedűjét bűvöli, a Thököly utcában az árusok megkezdik a bódék lebontását, ezzel jelezve, hogy vége az igei karneválnak. Meg valószínű ennek a blognak is. (ja)

Nézze meg a karneváli képeinket is!