Rímek szövetkezve mikrofonokkal - Rhyme Time 3.

Tetemes csúszással kezdődött az idei második szombathelyi hip-hop fesztivál. Ez részben annak is betudható, hogy csak lassan népesült be kellően az aula. Ám a lemezkorongozókat felügyelő Krayzee Kuts háládatos tevékenysége nyomán addig se marad fel- és ráhangoló rokontörekvések nélkül a légtér. Persze a kései kezdés a mindig betartott hajnal hármas zárórával kokettálva, összébb húzta a nadrágszíjat, de erről majd később.

Jótékony változások

„Ha nincs témád a lendület és a beszélőke mellé, keress valaki(ke)t vagy valami(ke)t és engedd a velük szembeni dühödet bő lére” – szól a hip-hop egyik alaptétele. Lásd eklatáns példaként a már szinte érdektelen Eminemet, aki módszeresen elküldött mindenkit a Vénusz domboldalába völgykeresésre.

Deego jó szakácstanonca ennek a receptnek. Adódva alkalom, eljátssza az önmagára kiosztott szerepet. Ám a többnyire csak az MC-létet rímekbe szedős rappet a „ki a fasza gyerek?”-nyüzsgéssel megtoldó mentalitás hamar fullad önismétlésbe. Hiába a fifikás lírika a fake MC-k és társaik fikázása terén, aminek valóban mestere Deego-úrfi. A Földalatti siker után legalábbis ez a vélemény alakulhatott ki a szombathelyi rapperről.

Erre mit hoz ki az élő fellépésének összesített tétele? Egy szimpatikus MC-ca, akihez hasonlóan Bobie is inkább a „srác a szomszédból”, mintsem hogy pusztán a lemezei után ítéljük meg. A második anyaga bölcsen vissza is vesz a harci indulatból. Nem hiába a rajongók sokadalma, megnyerő figura ez a Deego gyerek, talán már rosszul is venné ki magát a korábbi befenyítős vonulat. Amit csak üdvözölni lehet.

Szimpátiaszavazás

Hatványozottan vonatkozik ugyanez Bobie műsorára, mármint hogy az albumról leszűrhető egykori IFA-platónyi önérzet helyett a színpadról egészséges optimizmus jön le. Pedig nem feltétlenül meglepő a Deegóval való itteni párhuzam se, mikor a fícsöringeket nézzük egymás lemezein. Ha túllépnek a stúdióban rögzített anyagok ezeken az idővel klausztrofóbiásan szűkös témákon, akkor például ilyesmi közhelyesdi jön ki eredményül: Századunk mocskában a nukleáris készültség, persze rossz kézbe, tesztrobbantás Hirosima, a képeket nézve. Még valamit. A régebben oly nagy hévvel pocskondiázott Az Árral szemben Özönvíz lemeze sokkal rokonszenvesebb volt az olykor zseniális alapok (DJ Bootsie) mellett, és BenSki nem egyszer gyermekbetegségekkel küszködő szövegei ellenére, mint manapság többek.

Bobie aztán nekilát megmondani a mikrofonnak a magáét, de a szűkös időkeretek mértéktartásra esketik. Mikor éppen belelendülnénk, ahogy bizonnyal ő is, vinné a sodrás előrefele a színpadszél húrjának mindkét oldalán állókat, már köszön is le. A Feketehegyről közénk zarándokló Flourid csak a Bilincsekben működik közre. Ámde mivel a hajnali órák vasútállomásán még mindig lelkesen fotózgatja egymást a haverokkal, így láthatólag nem bánja ezt a pusztán egy számnyi asszisztálást. Mindenesetre arra sarkall minden, hogy a jelenhez időben közelebb álló albumok húzzanak alá Bobie hip-hopjába.

Graffitifronton is bizonyító veteránok

Meg nem mondanám pontosan, hogy mikor mennyi főt és legfőbbképpen kit számlált egykoron a Firma vagy manapság Az idő urai, akik régebb óta már a Nem közölt sávval árulnak egy gyékényen, legutóbb pedig a Bankos fedőnév alatt kijött dolgaikat méltányoltuk mértéktelen. Szórványos lemezmegjelenések, imitt-amott felbukkanó számok, mint a Van aki forrón szeret vagy a Trénin, hogy két magyar rapklasszikust idézzünk pátosztelt hangon.

Döcögősen indul a menet, mikrofonpróba és „nem hallom magam”, félő is néhány percig, meglegyint kajánul a lehetőség szele, hogy Az idő urai instrumentális szekciója látogatott közénk. DJ Koolkasko eközben szkreccselget és az egykori „nyolctagú büntető brigád” mindahányunkba kitörölhetetlenül beépült sora és rímei villannak elő, mígnem aztán több turnusban társulnak hozzá a többiek: Bankos, Norba, Nks. Minthogy mesterei a ceremóniának és a tíz év szakmabeliség se ment kárba, ha volt is benne rutin bővivel, hamisít(hat)atlan show-t hoztak az embereink. Kapcsolat a közönséggel, átvezetések a számok között, freestyle, intermezzók stb., ment minden a maga útján flottul. Inkább az újabb alomból szemezgetve, főként a Rapmotelről, a fentiek azonban nem kerültek bele a szórásba.

A zsenialitás határát súroló rímvezérlet

Akkezdet Phiai kettőséből (de könnyű a luxust szokássá emelni!) parttalanul dőlnek a legnyakatekertebb, gyakorta csokrosított rímpárok. Nem is lehet megállni, hogy a jelenlétükön megintlen ne hozsannázzak. Talán még a múlt évezred (közelebbről 1999-es év) magasságában a Nyelvterület három rappoétája keverte úgy a szezont a fazonnal, hogy a szinte égi sugallatú ihlet megbonthatatlan egésszé ragacsolta össze a (látszólag) széttartó sorokat. Rájuk is ez áll.

A már pedzett időhiány miatt Deegóval „back to back” váltogatva egymást, főként a jó értelemben vett slágerek sorjáztak: Akkezdet, Lé, Phasskivan, Tartsdmegatávot etc. Csakhogy a praktikummal szövetkező kényszer nem tört meg a fellépés ívét, puzzleként egészítette ki egymást a két eltérő világ. Lehetne rendszeresíteni a későbbiekben is valami effélét. Deego, ahogy tavaly, az első Rhyme Time-on, mint akkor, ezennel éppúgy bebizonyította, hogy ő is képes arra a hegységnyi magas nívójú finomszeletelésű rímmágiára, ami a Kezdet „rímkreátor”-ait jellemzi. Mire válaszul ők sem adták alább. Bárcsak minden ilyen olajozottan menne!

Értékelés: 9/10

Korábban:

Rhyme Time 2004: Bele a mikrofonba
Rímekben mondva el: Rhyme Time Hip-hop Fesztivál (2005 tavasza)