A nehézségeket a magunk javára kell fordítani: Interjú Ipkovich Györggyel

ALON: A közelmúltban jókora hullámokat vetett Szombathelyen, hogy a kormány Győrt jelölte ki a régió versenyképességi pólusának. Haragszik Balogh József győri polgármesterre, többek között a lapunkban megjelent nyilatkozata miatt?

I.GY: Igazából nem tudok rá haragudni, mert csak azt teszi, amit egy polgármesternek a városáért tennie kell. Tisztázzuk mindjárt az elején: Tőlem még soha senki nem hallotta, hogy Szombathely régióközpont akar lenni. Azért nem, mert ez a régió alkalmatlan arra, hogy kijelölünk egy helyet, és onnantól kezdve majd ott dőlnek el a dolgok. Ez a régió arra van predesztinálva, hogy hálózatszerű városszövetségekben működjön.

A probléma a döntéssel nem az, hogy Győrt jelölték ki régió központjának, hanem az, hogy a két filozófia – a hálózatos és egy újabb vízfej képzése - üti egymást. Valljuk be: Győr olyan nagy hatással nincs ránk, nem is beszélve Zalaegerszegről vagy Nagykanizsáról. Azt kell megkeresni, hogy ki milyen feladatot tud elvégezni. Addig nehéz régióban gondolkodni, amíg Szombathelyről sokkal gyorsabban elérünk Bécsbe vagy Grazba, mint Győrbe, amely ráadásul inkább Pozsonyhoz, Bécshez és Budapesthez szereti viszonyítani önmagát. Ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám, a Győrre költött 100 milliárd forint inkább a pozsonyi agglomeráció fejlődését szolgálná, semmint a régióét.

Nyilvánvaló tehát, hogy szakmailag hibás döntés született. Ha ugyanis az országban valahol tengelyről beszélhetünk, az itt van Nyugat-Magyarországon, ahol egy észak-déli sávban létre lehetne hozni egy városszövetséget. Hogy ez nem csak fikció, ahhoz elég megnézni, mi történik az utakon, a szolgáltatások és az áruk mozgása miatt mit él át például Répcelak lakossága. Most azon győzködjük a kormányt, hogy megértse: az észak-déli közlekedési folyosó nem csak arról szól, hogy kerülőutakat építünk a települések köré, hanem a gazdaság számára üzenet, amely munkahelyekkel és fellendüléssel járna.

Hogyha sikerülne egy ilyen közlekedési folyosót kiépíteni a szlovák autógyáraktól a koperi kikötőig, az hosszú távon azt is jelentené, hogy a különböző beszállítók megtelepednének mellette. Ezért kell tengelyben gondolkodni.

Az, hogy a kormány mégsem nevezte meg ezt a tengelyt – mint például tette azt Veszprém-Székesfehérvár esetében – nem azt jeleni, hogy a budapesti illetékesek mégsem számolnak komolyan ezzel a Borostyánkő út jellegű lehetőséggel? Pécs felé például már épül az M6-os.

Megmondom őszintén, nem tudom elképzelni, hogy a tervezetet ebben a formájában fogadja el az országgyűlés. Azért nyüzsgünk vállvetve, hogy ne így legyen. Győr domináns szerepét a műszaki és ipari területen senki nem kérdőjelezi meg, de Szombathely miért ne lehetne a térségben például az egészségügy, az informatika, a szakképzés és az ezeket biztosító innovációs háttér központja.

A területfejlesztési koncepcióban igenis meg kell nevezni a régióban levő nagyobb városokat, és feladatellátó szerepeket kell kijelölni számukra. Ennek a feladatmegosztásnak meglenne az az előnye is, hogy megtanulnánk egymást megbecsülni. Addig régiókról, kisugárzásról, feladatmegosztásról nehéz beszélni, amíg meg sem tudjuk egymást közelíteni fizikálisan. Most se Győrbe, se Nagykanizsára nem tudunk normálisan eljutni.

Az utóbbi időben megmozdult az útépítési akarat, emellett konkrét fejlesztések történnek, jelölik ki a nyomvonalakat, zajlanak a kisajátítások. Ami még hátravan, hogy az elképzeléseinket beemeljük az úgynevezett autópálya-törvénybe. Most ezen dolgozunk a parlamentben. Utoljára 2001-ben született ilyenről kormányhatározat, amiből „kifelejtettek” minket. Ha okosak vagyunk, akkor ezt a régiós vitát ki tudjuk használni, hogy pozitív döntés szülessen ez ügyben. Úgy érzem egyébként, ez a mostani helyzet Győrnek is kellemetlen valamennyire. Vannak elmaradt beszélgetéseink, amiket pótolni kell.

Mindenesetre a tervezet ebben a formájában ostobaság, amiben kicsit benne van a fővárosi főhivatalnokok lustasága és slampossága is. Nem új keletű az a gondolkodás, hogy Győr Budapesttől egy óra az autópályán, oda lemegyek, aztán a többit majd intézik ott helyben, megy a fene Szombathelyre vagy Nagykanizsára.

Az 1990-as évek elején úgy nézett ki, Szombathely lesz a régió domináns városa, beáramló tőkével és multinacionális cégekkel. Most itt vergődünk infrastruktúra nélkül és vívjuk a harcunk, hogy ne süllyedjünk el. Ön közelről látta az elmúlt 15 év döntéseit a városban. Hol siklottak ki a dolgok?

Nem siklottak ki, csak olyan úton megyünk, ahol állandóan küzdenünk kell. Miért siklottak volna ki? Bent vagyunk Európa közepén, vasfüggöny helyén vámmentesen jöhetünk-mehetünk. A lehetőségek itt vannak, csak ki kell használni őket. Ha nehézségek vannak – ez például most kétségkívül ilyen -, azokat meg kell oldanunk, úgy, hogy hasznunk legyen belőle, és ne kárunk. Ehhez vitathatatlanul kell egy kis politika.

Többen vagyunk, akik úgy érezzük, Szombathely megtorpant a fejlődésben. Mintha nem találná a válaszokat a 21. század kihívásaira. Gyakran hangoztatunk jelszavakat - például informatika vagy kultúra -, amelyek mögött nem nagyon látni a tartalmat.

Érzésekkel nem tudok vitatkozni, az az emberek magánügye. Ami a kérdés második részét illeti, eljutottunk oda, hogy nem kerülhetjük meg a főiskola ügyét. Mert lássuk be, a fentebb említett kormánydöntésben az is benne van, hogy Győrnek van egyeteme, nekünk pedig nincs. A Berzsenyi Dániel Főiskolából egyetemet kell csinálni. Nehéz dolog, amikor se fenntartója, se szakmai irányítója nem vagyok az intézménynek. A gondot ott látom, hogy nekem kell meggyőznöm a főiskolát, hogy ők akarjanak egyetem lenni. Erre szoktam azt mondani, hogy megette a fene az olyan kutyát, amelyiket bottal hajtanak a nyúl után. Van egy oktatói réteg a főiskolán, ami tart attól, hogy a megnövekedett követelményeknek nem tud majd eleget tenni. De ha egy város, egy térség fejlődése múlik azon, hogy egyetem vagy nem egyetem, akkor ez nem lehet indok.

Az egyetemnek kellene lennie mindannak a tudományos és innovációs bázisnak, ami tartalmat ad a szavaknak és a megcélzott területeknek: informatika, egészségügy, szakképzés stb. E nélkül valóban azt mondunk, amit akarunk.

Amikor fél évvel ezelőtt rektorválasztás volt a főiskolán, Ön nem foglalt állást a jelöltekről. Így utólag, látva a fejleményeket, jól tette?

Jól. Ez nem az én dolgom. Sem a terhét, sem a javát nem akarom egy ilyen állásfoglalásnak. Azt elvárom tőlük, hogy ne foglalkozzanak helyi pártpolitikával, én pedig megtisztelem őket annyival, hogy nem avatkozom személyi kérdésekbe.

Az teljesen idealista elképzelés, hogy a város különböző politikai- és érdekcsoportjai leülnek egymással, és egy főrum keretében megbeszélik, hogy akkor mi is lenne az irány és a közös teendő? Ebben a városban sok szellemi energia van, de hajlamos kioltani egymást.

Ez nem rossz ötlet, csakhogy ez nem a politika dolga, nem pártok dolga, mert akkor mindenki hátsó szándékot sejt. A sajtó vagy a főiskola részéről el tudnék képzeli ilyesmit, és ilyenkor jön elő a civil szerveződések szerepe is. Sokan azt mondják, nem lehet megmozgatni ezt a várost. Lehet, ha úgy szólítják meg, ahogy kell, példák rá a városi ünnepségek.

Én optimista vagyok. Ez a város olyan lesz, amilyenné tesszük. Ügyes politikával ezt a mostani nehézséget is a magunk javára tudjuk fordítani. Gondolok itt az egyetemmé válásra vagy a közúti és vasúti fejlesztésekre. Ha ez sikerül, utána már mindenki annak hívja magát, aminek akarja. Ha biztosítják a fejlődésünkhöz szükséges feltételeket, mi megcsináljuk magunkat, nem vagyunk elkényeztetve. Ellenpéldának ott vannak a Tiszától keletre fekvő területek, ahova akkora pénzek mennek, hogy azt el sem bírjuk képzelni. Minket általában mellőznek, mondván, nyugaton nincs gond, ha meg van, majd úgyis megoldják. Meg is szoktuk, mert autonómok és kreatívak vagyunk, de a minimális a feltételt azért mi is kérjük hozzá.

Milyen lesz Szombathely tíz év múlva?

Szerintem egy, az autógyártásra felfűzött gazdasági tengely része lesz, amely a szlovák ipari területektől az Adriáig tart. Nemesbőd magasságában autópálya megy el mellettünk, a vasúti közlekedésünk korszerűsített és villamosított. A szellemi hátteret egy jó egyetem biztosítja, miközben az egészségügyi szolgáltatásunk lefedi a dél-burgenlandi igényeket is. Fejlett kulturális élet lesz, zenekarral és színházzal. Azt sem bánnám, ha az utóbbi a HEMO-ban fejlődne ki.

Szeretném, ha addigra elkészülne a Szent Quirinus szabadtéri színház a Kálváriánál, csakúgy, mint a Gyöngyösfalura, Kőszegre, Felsőpulyára és Lutzmannsburgba járó elővárosi-agglomerációs villamos, ami bekanyarodna valamennyire a szombathelyi házak közé is, így csempészve vissza a megszüntetett villamos-közlekedést. Ez már csak azért is reális, mert az EU ad pénzt ilyen határon átnyúló, tömegközlekedést és idegenforgalmat szolgáló projektekre.

Addigra már áll a szépen felújított Iseum, üzemel a történelmi sétaút, ahol remek kulturális programok mennek. Bízom benne, hogy a sportcsarnok is beváltja a hozzáfűzött reményeket, a huszárlaktanya pedig oktatási, kulturális és kutatóközpontként funkcionál. Szeretném, ha addigra az autóbusz-állomás kiköltözne a vasútállomáshoz, a börtön pedig a város szélére. Így az Ady tér idegenforgalmi központ lenne, a belváros pedig egy tip-top kis hely, minőségi kisboltokkal és kávézókkal.

A római termálfürdőnek közben már szép csendesen nekiláttunk, és apránként, lépcsőnként felépítjük azt is. Kiváló hely lesz konferenciáknak, fedett uszodával, exkluzív hangulattal.


Józing Antal - Várnai Zsolt