Ha nem kapjuk össze magunkat, a hajdani Savariából csak a karnevál marad. Ez a kőkemény igazság derült ki egy Művészetek Háza-beli beszélgetésen, ahol régészek és helyi polgárok aggódtak a pusztuló római emlékekért. A városi képviselők közül senki nem jött el a rendezvényre, ami akár magyarázat is lehet a megmagyarázhatatlanra.
Akiket érdekel, és akiket nem
Most arról esett szó, hogy ami már üveg mögött van - mint a Romkert mozaikja -, az is egyre homályosabb képet mutat. Mit, hogyan, miből, kinek kellene menteni? A beszélgetésen régészek, muzeológusok, érdeklődő és aggódó polgárok vettek részt, a képviselők – bár kaptak meghívót – ahogy a múltkor, most sem mutattak semmilyen érdeklődést a téma iránt.
Kert helyett Romkert
1938-ban a szeminárium épületét akarták bővíteni, amikor rábukkantak a püspöki palota udvarán egy márványtömbre, majd a mozaikmezőre. A kibontakozó, téglalap alaprajzú, apszissal záródó épületmaradványokat szent Kvirin temetkezési helyének, egy ókeresztény bazilikának vélték, ezért már érdemes volt a kispapok főzelékét biztosító Kaczmarski-kertészetet is beáldozni – idézte fel Géfin Gyula visszaemlékezését dr. Ács Zoltán. Géfin kanonok, az egyházmegye történésze vezette a feltárást, Járdányi Paulovics István régész, a debreceni egyetem tanára a távolból felügyelte munkát.
Akkor még nem lankadtak
1941 novemberében bemutatták feltárt mozaikot az akkori országvezetésnek, de nem hagyták ki a potenciális szponzort, az akkori gyáriparosok országos szervezetének vezetőjét sem, akit történetesen Kvirin Leónak hívtak. A szombathelyi kaszinóban Kvirin úr kapott felkérést, hogy druszája emlékhelyére áldozhatna valamennyit. A derék vállalkozó vállalt, azzal a feltétellel, ha a miniszterelnök Bárdossy és a kultuszminiszter Hóman Bálint a gyáriparosok pénze mellé kicsengeti az állami pengőket.
Bárdossy letette a garast (no ennél azért valamivel többet is) azzal: „A mozaikot meg kell menteni, Savaria feltárásának nem szabad ellankadni.” Így aztán lankadatlan munkával, no meg hetvenezer pengőből folyt a múlt antik darabjának feltárása, és a fásított, füvesített romkert példaértékűnek számító kialakítása.
A munka 1960-ban folytatódott: Buócz Terézia, Szentléleky Tihamér, Tóth Endre kutatott, napjainkban Kiss Gábor dolgozik itt. Tóth Endre bizonyította be, hogy nem keresztény kultuszhelyre, hanem a római reprezentáció színterére, a helytartói palotára bukkantak. Ez az ötven méter hosszú, tizennégy méter széles épület keretezte a mozaikot, melyet bizony császári lábak is tapodtak. A mozaiknak csak a széle maradt meg, a közepébe utat vágtak, a Karoling-korban egy kerek várat építetek, amely Tóth szerint legalább akkora jelentőségű és ritka emlék, mint a mozaik.
A beton és a mozaik
A mozaik az állandó párától felpúposodik, majd kiszáradva összeomlik, a szemeket, az antik kincsek iránt lelkesedő turisták mentik el a zsebükben. A mozaik vízkövesedik, homályos, a tégla és a csatári kövecskék salétromosodnak, porrá válnak. A szakemberek szerint napjai meg vannak számlálva.
Hogy ezért ki a felelős? Buócz Terézia szerint a műemlékvédelem, mert ő volt a beruházó. A betonöntéssel épp augusztus huszadikára végeztek, a hosszú hétvégén a forróságban senki nem öntözte a betont.
Tóth Endre szerint viszont ezen az éghajlaton nehéz szabadtéri romkertet fenntartani a nagy hőingadozás, a csapadék megteszi hatását. Ahogy Sosztarits Ottó mondja, próbálkoznak az állagmegóvással, de a talajból felszivárgó víz ellen komolyabb eszközök kellenének. Erre viszont nincs pénz.
Tiéd a vár…
Azt eddig is tudtuk, hogy bajnak-kárnak nincs gazdája, de hogy a védett műemlékek UNESCO-listájára felkerülő mozaiknak se legyen, ez nemigen fordulhat elő máshol, csak a mi kis hazánkban.
A kezelő a megyei múzeum, a romok a püspökség földjéből kerültek elő, ami onnét elő kerül az az államé, a terület meg a városé. Az állam (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) néha küld valakit, aki tesz-vesz, megtisztít egy fél négyzetmétert, a város pedig még ennyit sem törődik kincsével: a kulturális bizottságnak a munkaterv szerint szeptemberben foglalkoznia kellett volna a Romkerttel, de a téma várhatóan még novemberben sem kerül napirendre - mondta a bizottság egyik jelenlévő külsős tagja. A másik külsős megígérte, továbbítják a beszélgetésen elhangzott észrevételeket.
Dörömbölni kellene, lehetne
Mert bizony észrevételek elhangzottak, elsőként, hogy miért nincsenek itt a döntéshozók. Csak nem ment mindenki Tours-ba…
Aztán, hogy jó lenne, ha a civil szervezetek megpróbálnák megértetni a várossal, lenne a Romkertben dolga. Támogathatnák a vállalkozók az antik emlékek helyreállítását, kapcsoltan a karneválhoz, így nem csak egy rendezvény műsorfüzete, hanem egy réztábla örökítené meg nevüket.
Mások szerint nem ötvenezer forintért kellene kopogtatni a vállalkozóknál, hanem százmilliókért dörömbölni az unió kapuján. Valaki azt jegyezte meg, hogy úgy tűnik, az sincs meg, aki dörömbölhetne.
Savaria meg lassan elfogy.
Az ALON a Romkertről az idegenforgalmi rovatunkban