Az ember már csak ilyen gyarló: Betegre tudja röhögni magát egy jól előadott altesti poénon. És mivel ezekből jutott jócskán a szombathelyieknek pénteken Fábry Sándor önálló estjén, jól szórakoztunk. Annak ellenére, hogy kicsit nagyon másra is számítottunk.
Húgykazánok és csatornafedelek
Az előadás elején kicsit több fényt kér a közönségre, fixírozza a későn jövőket és megfogalmazza a színházba és mozibajárók egyik alaptörvényét: Mindig a húgykazánok ülnek a sorok közepén. Amit mi aktualizálva azzal egészítenénk ki: és ugyanezen nézők érkeznek meg utolsóként a teltházas előadásra.
A művész mesél az amerikai és szibériai élményeiről, érinti a nagy magyar csatornadekni problémát: Valahogy Magyarországon sehol sem tudják szintbe hozni az utakon a csatornafedeleket. Amit mi szombathelyi tapasztalatainkkal csak megerősíteni tudunk.
Végbélrózsa és dunai kaki
Miután gyakori nézői vagyunk a Fábry-show néven futó RTL Klub-műsornak, és a hócipős Design Center is a kedvenceink közé tartozott egy időben, nagyjából sejtettük, mire is számítsunk az előadást illetően; hogy aztán mégis mást kapjunk.
Mert kapunk ugyan bőven a jellegzetes fábrys poénokból is, de az este folyamán a politikát és a Design Centerből megismert intellektuális humort kevésbé erőlteti a humorista. Vidéki terepen nyilván nem ülnek annyira a pestcentrikus poénok, és talán az óvatosság is szerepet játszik, hogy keveset kap a nyakába Gyurcsány miniszterelnök is. Talán ez az a terület, ahol meglep bennünket a visszafogottság. De hát mit lehet tudni, milyen összetételű ez a vasi közönség: Hagyományosan erős liberális bázis, emeszpés városvezetés, vigyázni kell…
Az is látható, hogy az előadott műsoron belül komoly játékteret igyekszik hagyni magának a humorista, a felfűzött sztorikat úgy alakítja, ahogyan az aktuális közönség reakciója ezt megköveteli.
Péntek este a szombathelyi közönség leginkább a hagyományos kabaréelemekre vevő, és talán ezért kap Fábry műsorában erős hangsúlyt az altesti humor. A kullantás, a kábelfektetés, a három sugárban vizelés, az amerikai fürdőszobákban és a Dunában történt szarási kalandok no meg az urológiai vizsgálatok alkotják a fő motívumot, ami a majd kétórás műsor velejét adják.
Érdekes, hogy a közönséget - velünk együtt - a dolog egyáltalán nem zavarja, belefér ez bőven egy péntek esti kabaré kereteibe.
Lepróbálom ezt a kis történetet
A vidéki előadások minden bizonnyal felkészülést is jelentenek a show televíziós felvételéhez, hiszen több olyan történetet is hallunk, mely végén a humorista a soványabb reakció esetén megjegyzi: „Na jó, ezen még dolgozom egy kicsit”.
Számunkra, akik Hofi Géza kazettáin és bakelitlemezein nőttünk fel, nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot a nagy nevettető és Fábry Sándor között. Hofi is kórházi élményeiből építkezett, és úgy tűnik Fábry is szívesen nyúl ehhez a témához. Annál is (anális?) inkább, mert az ilyen viccek jól előadva szinte biztos sikert jelentenek mindenhol.
Az előadás során pellengére kerül a Savaria Plaza kínai étterme - amelyet Fábry szerint kétszer zárt be az ÁNTSZ, ráadásul udvariatlan a kiszolgálás (nekünk mások az ottani tapasztalataink – a szerk.) -, emellett jut némi reklám most megjelent könyvének és az RTL Klubon tavasszal induló új, 12 részes műsorának.
Az este poénja számomra egy ’56-os kis történet: „Nagyanyámhoz becsöngetett egyik nap két puskával felszerelt fiatal suhanc: Ilona néni! Ha letöröljük a lábunkat és köszönünk, kilőhetünk az ablakon?”. Na meg ez sem rossz: „Kocsmai verekedés előtt az első három kérdés: Mivan? Mivan? Mivan?”
Értékelés: 7/10