Kiscsillag a Bányában - Plusz egy Lovasi András-interjú

Miért, miért?

Túl a hivatalos kezdési időponton, a Bánya Caféban szépen besűrűsödik a levegő, ha nem is szemüveg-párásítón, de koncert-hangulatilag ösztönzőn. Kialakulnak a mixpulttól az egyes hangszerekre testált szerepek, mindenki kezéhez az tapad, ami való, ahogy az emelvényen, úgy itt köztünk is. Ám még mielőtt nem volna kecmec, Lovasi András kissé megilletődve, elgitártalanodva magyarázni kezdi a bizonyítvány, hogy mint s hogy lett ez itten úgy, ahogy az hamarosan bekövetkezik.

Talán ő is érzi a beköszöntött kampányt, a publikumot tegnapi és tegnapelőtti számokkal kecsegteti, amik aztán addig gyülekszenek, mígnem albummá teljesednek. Úgyse ismeri őket senki – jegyzi meg –, így nem is dolgozták ki készre őket, hiszen a közönség úgyis megeszi. Hogy miért Brautigam? Mert Mike (a Kispál dobosa – a szerk.) Pesten lakik, az egykori dobos meg a közelben sertepertélt. Mint „igazi producer-alkatú ember”, az Amorf ördögök zenefelelőse, Tövisházi Ambrus lesz a szuperegójuk, aki „külső füllel ráhall” a dolgokra, kiküszöbölendő a korábbi stratégiát, hogy „addig piszkáljuk, míg el nem romlik”.

Zenekarban marad

„Tágul vagy szűkül a Lovasi-univerzum?” – hangzik el Lovasi felé a kérdés. Tágul – feleli –, tervbe van véve egy kis kiadó, ahol ő lesz a producer, egyelőre azonban a Kiscsillagra koncentrálja az energiáit. „Hobbizenekar" – becézi. – "Most már megengedhetjük magunknak, hogy hülyéskedésre költsük a pénzt!” Brautigam 1996-ig, az „Ül” lemez befejezéséig volt a kötelékükben. Aztán leváltották, mert Kispál Andrással akadtak összezörrenések szép számmal, egész konkrétan: nem beszéltek egymással. „Gondolom, nem voltam jó az ágyban!” – kommentálja maga az érintett, mire Lovasi leküldi a pótszínpadra azzal, hogy mellébeszélt.

Helyesbítés: Nem Brautigam Gábor saját zenekara a Trágár Liliom, õ a dobos posztot tölti be. A Trágárban nincs tulajdonos, demokratikus alapokon szervezõdünk.

Üdvözlettel: Bagó Renáta - énekes

Ózdi Rezső még korábban távozott. Lovasi azzal búcsúztatta akkor, hogy „ha majd lesz időnk, zenélünk”, ez pedig most jött el. Brautigamnak amúgy van saját zenekara is Trágár Liliom néven, de erről többet nem tudunk meg. (Egy később érkezett olvasói levél pontosítja és árnyalja a helyzetet. Lásd jobboldali keret.)

„Van fő- és mellékzenekar, megélhetési- és hobbizenekar, bár van, akinek mindegyik csak hobbizenekar” – ironizál a főhős. Lecsó is megkapja a magáét, mivel az első Csille Out-on „nem dicsértél eléggé!” Mielőtt felcsendülne a The Cure „Boys Don’t Cry”-ja, Lovasi még javaslatot tesz egy fülhallgatós bulira, ahol mindenki a saját bejáratú kis hangrendszerén élvezné végig a koncertet. De erről semmi továbbit nem tudunk meg.

Kiscsillag-csillogás indul

„Mindenki gondolja, hogy hangmérnök. Ha nem halljátok teljes spektrumában az ordító szépségű muzsikát, szóljatok!” – kapjuk instrukcióul a szemüveges gitárostól, aki a számsorrendes lappal vonul. Jön a pornós „Feketemosó”, rá tőlünk a visongás, mire Lovasi megjegyzi, hogy ez milyen egy áldott állapot, mert „ti sem tudjátok, mihez kéne hasonlítani”. Míg Ózdi a háttérben meghúzódva adja a basszuson a közösbe a magáét, Lecsó meg a billentyűk és a húrok között ingázik, kapjuk az „Itt valahol”-t, ami e sorok írója szerint a „Holding” melletti legjobb szám a netről letölthető nyolc közül.

Érezhetően vissza a gyökerekhez hangulat lengi be a zenét, de a szövegek se nagyon variálják át a verze-refrén váltakozásából kikerekedő dalokat. Ezt erősíti a gyermekkori védettséget sirató „Sószsák”, amiért Lovasi a mellékszínpadon teljesítő Brautigamot megdicséri, minket meg megkér, hogy fényképezzük már őt is. „Patkányölő” – veti oda nekünk a címet, ami tősgyökeres punkos szöveggel avat be, hogy „hogyan kell patkányt ölni, milyen lelki háttér kell hozzá.” A „Kockacukor”-hoz aztán Lecsóé a szöveg egy része meg az acidosan terjedő gitár. A „Meguntam félni” kezdetű refrénből már Lovasi is kiveszi a részét, ami átvezet egy pasztellosabb melankóliába: „Az az idő.”

Még beljebb a nagyon csillagos estébe

Idilli gitárpöcögtetés jellemzi az „elcsatolt országrész nyalás” alcímű „Country”-t, ami magyarosítva nagyjából be is tájol stílusilag. „Akkorát szólóztam, hogy elhangolódott a gitárom!” – jelenti be Lovasi, és míg nekilát visszaállítani az alapkonfigurációt, a rendszeresen Ricsinek szólított Brautigamet (aki különben Gábor) ismét megdicséri, hogy indulhatna a Republik zenekar basszusgitárosa hasonmásversenyen. És már jön is a „Holding”, ami hangulatilag a legmegnyerőbb vonulatba tartozik a Kiscsillag számok között, sőt – merem állítani – jobb, mint az anyazenekar utolsó lemezének nagyja. „Norbi hangmérnöknek egy kólát!”

Majd a leendő kislemez nagy esélyese „Jávor Pál” fejére olvasódik rá, hogy csúnya nőket csókolt. És ha már a szerelem témakörét pedzi, Lovasi rámutat a Danubius rádió visszás elbírálására, mármint ami az úgynevezett csúnya szavakat illeti: Gengszter Zoltán nemiszerves virtuskodása után még szabad prédája a botránykeltésnek az „ondó” és a „petefészek!” E kiselőadás vezeti be a „Ha én lennék”-et, ami meg egy kis kavarodást, hogy mennyi verziója is van egy számnak és a „Kis csillag”-ot, ahol „Elvis(z?) a rendőr, Brad Pitt a postás”. (A zenekar honlapján a fórumban ez utóbbi még James Dean volt.) A záró Bandis „Búcsúzó nap” előtt még néhány meg nem nevezett című szám jön és vége. Hiába is skandálnak páran „Jávor Pál”-t.

Lovasi András az ALON-nak Lovasi a koncert után is elemében van. Dől belőle a szó. Ha talál egy kapaszkodót, már megmássza a hegyet. Hol a tömeg közepén szortírozza a zenekar történetét korszakokra, hol – megint másnak – a mosdó csobogó vize mellett helyezi el a honi popzenét a nemzetközi viszonylatban. Míg úgy tizenegy magasságában mellém vetődik, szinte félek, hogy nem marad mondandója és két-két ötszavas mondattal rendezi le a kérdéseimet. De nem, szerencsére bő lére ereszti a válaszait. ALON: Milyen érzés úgy felmenni a színpadra, hogy körbenézel és nem látod ott a Kispált? Mit szólt hozzá, hogy újabb úgymond projektbe kezdtél a ”Bandi a hegyről” után? Lovasi András: Jobban izgulok. A Kiscsillag egy olyan helyzet eredménye, mikor volt időm egy kicsit mást csinálni, ahogyan a Bandi a hegyről is ilyen állapotban született. Megjelent a "Velőrózsák" és mondták többen, hogy csináljunk valamit, nekem meg volt egy ilyen lemez a fejemben. Most meg az volt, hogy a Rezsővel megbeszéltük, hogy ha lesz egy olyan időszak, amikor jobban ráérek, akkor zenélgetünk együtt. Összeállt olyan hat-hét szám, amihez elkezdtünk keresgélni embereket. De hogy miért éppen a Lecsónál és a Brautigamnél kötöttünk ki, azt nem kutattuk ilyen freudi mélységekben. Ha elkészül egy szám, arról mi dönti el, hogy hova kerül, melyik formációban valósul meg a három közül? Ez úgy van, hogy amit basszusgitáron írok, az a Kispálhoz megy, amit gitáron írok, az a Kiscsillagba. Igazából a gitározás nekem egy sötétebb terület, izgat, ezért is van egy év alatt olyan 20-22 Kiscsillag-szám. Kispál felé az is volt a feltételem, hogy én már nem akarok olyan Kispál-lemezeket csinálni, ahol ő „nem fontos”, mivel az utóbbi lemezekben eléggé kevéssé működött közre. És mondtam, hogy amennyiben nem ül le dalokat írni, akkor nem lesz Kispál-lemez. Különben is eléggé furcsa állapotok vannak mifelénk, többször jönnek olyan napok, hogy próbálunk három óra Kispált, aztán ugyanennyi Kiscsillagot. Annyi különbséggel, hogy a Kispál-próbán csak mi ketten vagyunk az Andrással. A pestiek általában nem is jönnek le, hanem megkérünk valaki ismerős dobost vagy a Ricsit, hogy szálljon be. De ebből hogyan áll össze az együttes? Mikor vannak ötletek, azokat felvesszük, aztán amikor jön le a teljes zenekar hosszabb rögtönzésekre, akkor csinálunk belőlük dalt, vagy nem csinálunk. De vissza az utolsó lemezhez, amin elég kevés Kispál-ötlet van és ez hallatszik is rajta. Az különben nagyon jó lemez lehetett volna, de nem vett benne részt, kevéssé érezni a jelenlét rajta. Ha azt akarjuk, hogy így maradjon, azt is lehet, csinálhatjuk így is, csak abban az ő szerepe a pótolható alkatrészére csökken. Én ezért is csinálok zenekart, mert általában jobban szeretem mások ötletét, mint a sajátomét. Nekem az izgalmasabb, hogy másokkal rakom össze, amit én tudok, hogy valami furcsa alkímia során létrejön az adott szám, ahol esetleg én tudom belerakni azt a három hiányzó valamit, ami a többiek által hozottat teljessé teszi. Ezért érdemes zenekart csinálni. Aki meg olyan tehetséges, mint az Ákos, az önállóan csinál mindent, szólóalbumokkal rukkol elő. Én nem vagyok olyan tehetséges. Mikor a Lecsó ennek a rendezvénynek a kezdőestjén részt vett, a közös munkátokról azt mondta, hogy te egy diktátor vagy, aki mindig megmondja, hogy mi lesz. Ez tényleg így van? Ezt a szerepet egy zenekarban valakinek fel kell vállalni. Lecsó is a sajátjában megtette ugyanezt, amíg igazán jó volt a Pál Utcai Fiúk. Aztán mikor ezt föladta és demokrácia lett, hamar meglátszódott rajtuk, bár mostanában megint felvállalta ezt a szerepet. Persze tudom magamról, a saját hibáimból leszűröm, hogy van egy pont, ahonnan már nincsen rálátásom a saját zenéimre. Ezért mondtam, hogy csinálja ezt valaki más, mondjuk egy producer. Én megírom a számot, elmondom, hogy hogyan kellene, miként képzelem, ő meg eldönti, hogy igazam van-e. Az eredeti koncepció, ugyebár, az volt a Kiscsillag kapcsán, hogy lett volna egy női frontnő, mellette te másodhegedűsként, Lecsó meg a vokált vállalta volna. Ki tudtál volna egyezni az egóddal, hogy nem te vagy a középpontban? Nem szóltál volna folyton bele, teszem azt, hogy ezt nem úgy kéne énekelni, hanem így? Ez nem probléma nekem. Ha van egy zenekarom, ahol kiélem a frontemberi ambícióimat, akkor simán belefér, hogy van egy másik is, ahol nem ez a szerepem. Az énekesnős kérdés igazából ott bukott el, hogy elkezdtünk nagyon sok számot írni, és még mindig nem volt, aki pótolna, de már neki akartunk állni játszani, én meg mondtam, hogy akkor legyek én az énekes. De ez a mai napig nincs feladva, továbbra sem elképzelhetetlen, hogy legyen egy énekesnő. Hogy különbözzön a Kispáltól? Igen, mert az emberek meghallják a hangomat és kapásból rámondják, hogy ez olyan, mint a Kispál, ami folytonos kiindulási pont. Az emberek valamennyire ismerik, aki nem szereti, az is, hogy (eltorzítja a hangját) „tudod, azok a hülyék”. Persze ahogy egyre jobban haladunk előre az időben, egyre több koncertet csinálunk, és egyre jobban belefolyunk ebbe a rhythm & blues-os, rock and rollos dolgokba, egyre kevesebb is az esély rá. Volt számos próbálkozás, behívtunk meghallgatásra többeket, de az igazival nem futottunk össze. Publikus, hogy kik voltak a megkeresettek? Igen-igen, de nem hiszem, hogy sokat mondanának a nevek, mert többnyire pécsi nagyon tehetséges csajok. Amúgy is elég furán hangzanának női szájból ezek a dalok. Ha van egy nő, arra lehet dalokat írni, amíg nincs konkretizálva, addig nem. Mielőtt a Lecsó bekapcsolódott, mi már megvoltunk vagy tíz számmal és csak most jutottunk el abba a fázisba, hogy egyre nagyobb szerepet vállal a dologban. Így lett volna a lánnyal is, ha beépül, akkor át tud annyira alakulni az egész, hogy helye legyen a dologban. Milyen az arány a dalok szerzőiségét tekintve? Ki mennyit dalt írt? Jelen pillanatban 20-22 szám van ilyen-olyan állapotban. Ebből egyet írt a Lecsó, a többi 75 százalékban az enyém, 25-ben az Ózdié. De ezekben akadnak jócskán átfedések, bele-beleírogattunk egymás számaiba. A 2004-es és a 2005-ös Szigeten, a Szabadegyetem Sátorban komoly irodalmár elemezte a dalszövegeidet mint verseket. Mit gondolsz erről? Hallottam róla, de az előadást konkrétan nem. Szóval lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Sokféle igazság létezik, ez is akár az egyike lehet. Ez is olyan, mint egy jó műalkotás vagy egyéb más létrehozott bármi, aminek az alkotója elengedi a kezét, bele a világba és ha ott önállóan tud létezni, akkor az jó és működőképes. De persze a legszigorúbban majd az idő próbálja meg az adott produktumot, hogy nem csak a koráramlatoknak felelt meg, hanem volt benne egyéb is. A mai korban kevés ilyen akad, nyilván kimondva-kimondatlanul mindenki arra számít, hogy valamit majd az övéből később is elővesznek. Jövőre lesztek 20 évesek, ha még nem túl korai, lehet tudni valamit, hogy mivel fogjátok megünnepelni ezt a kerek évfordulót? Terveztek valami olyat, mint tettétek 1997-ben, amikor egy koncert erejéig meghívtatok minden egykori tagot és aminek a „Happy Borzday” lemez lett az eredménye? Netán felkéritek a hazai popzene prominens képviselőit, hogy dolgozzák fel a dalaitokat? Ez az utóbbi ki van zárva. (Nevet.) Most két tervünk van a Kispállal. Egyfelől átdolgoztunk néhány dalt, vonósnégyes, tizenegy zenész, Ágoston Béla ilyesmi. Koncerten vagy stúdióban, még nem tudjuk. Ez még lehet, hogy idén megjelenik. Jövő őszre egy új Kispál-lemezt tervezünk, aminek van valamilyen rokonművészettel közös nevezője, ez lehet film vagy színház, aminek útján valamilyen dramaturgiai szálra felfűzve meg tud jelenni. Használhatnám rá a rockopera kifejezést, de nem igaz, félrevezető, mert olyasmire gondoltam inkább, mint a „Tommy” (The Who-lemez – a szerk.) vagy a „Fal” (Pink Floyd-lemez – a szerk.). Ez a koncepció. De hogy mi lesz belőle, az még a jövő zenéje. Igazából most is van annyi Kispál-ötlet, hogy csinálhatnánk belől egy lemezt, de még nem szeretnénk. Szólótervek? Vannak. A „Bandi a hegyről”-nek lesz folytatása, de az megint egy másik koncepció. Az egy akusztikus, mondjuk úgy, a folk felé egy sokkal közelebbi rokonságot mutató anyag lesz. Majd valamikor. Ez nagyban eltér majd az eddigi zenéktől, zenekaroktól. Sok olyan dolog lesz benne, ami nem úgymond rockzenekari hangszerelésű. Lesz hivatalos forgalmazású album a Kiscsillagból vagy megmarad így MP3-as formátumban? Azok demók. Meg különben is, mivel pénzünk van benne, meg szeretnénk jelenni úgy is, hogy legalább az a pénz visszafolyjon belőle, amit belefeccöltünk. Most a hétvégén kezdtünk el fölvenni 3-4 számot kísérletképpen az Ambrussal. Őszre szeretnénk ezt kihozni albumon, de hogy az hogyan kerül forgalmazásra, az még elég képlékeny. Szeretnénk elkerülni ugyanis a hagyományos lemezforgalmazás magyarországi „zsákutcáját”. Lesz annyi szám a lemezen, hogy érdemes legyen megvenni, hiszen fent van most a honlapotokon 8 szám, az albumon meg lesz mondjuk 12 szám, vagy teljesen mások kerülnek fel rá, vagy akár húsz szám, vagyis mind? Hogy lesz ez? Nem, 12 számosra tervezzük és inkább azon igyekszünk, hogy olyan formában jelenjen meg, hogy egyrészt megvehető legyen, mert minőségileg ez így hagy maga után kívánnivalót. Ebből a 8 számból úgy 5-6 rajta lesz. Hallottam két angol nyelvű számról is Rátgéber László a pécsi női kosárlabdacsapat legendás edzője tollából. Ezekkel mi a helyzet? Igen, van két szám, csak még nincsenek felvéve. Ezek nem feldolgozások, hanem a Laci tőlünk megihletve írta őket nekünk.