Dobrev Klára a Bolyai Gimnáziumban nemkampányolt

Helyszín, időpont, szereplők

A portás néni mindenekelőtt azt közli, hogy a rendezvény szigorúan zártkörű, oda külsősök sajna nem mehetnek. Csak a sajtó szó hallatán enyhül a tekintete, és kapunk zöld utat a továbbhaladáshoz. A díszterem már telve van a körkörösen elrendezett székeken ülő diákkal.

A rendezvényért felelős tanerőt az iránt faggatjuk lendületből, hogy mennyire szerencsés a miniszterelnök feleségét kampányidőszakban az iskolai falai közé hívni. A válaszból kiderül, hogy nem a gimnázium ötlete volt a dolog, felkérés érkezett „fentről”, meg hogy eredetileg a főiskolán lett volna fórum, de ott mégsem lett, így lett a Bolyaiban. Először – magyarázza - bennük is aggályok merültek fel, de aztán biztosították őket, hogy nem lesz szó politikáról, a miniszterelnök felesége tanári minőségében érkezik. Hogy végül is kinek az ötlete volt a fórum, az nem derül ki, mint ahogy az sem, hogy mennyire volt a diákok számára önkéntes a részvétel.

Egy megkérdezett diák a kötelező vagy önkéntes részvételt firtató kérdésünkre a diplomatikus „is-is” választ adja, majd a biztonság kedvéért hozzáteszi, hogy nem köteleztek senkit. Hogy mennyire életszagú az, hogy 17-18 éves középiskolások délután fél háromkor tömegével vesznek részt egy ilyen sokat ígérő beszélgetésen, az persze vitatható, mint ahogy az is fogas kérdés, hogy akkor is Dobrev Klára tartaná-e a „Család és karrier” című fórumot a Bolyai Gimnáziumban, ha történetesen nem ő lenne a miniszterelnök felesége.

Osztályfőnök: Dobrev Klára

A meggypiros, old-school nadrágkosztümben érkező Dobrev Klára körülbelül tíz perc késéssel érkezik a főiskola rektora és két helyi fiatal MSZP-aktivista társaságában. Beléptekor jókora csend lesz, mire megnyugtatja a jelenlevőket, hogy nem matekóra következik. Erősen mérsékelt a megjegyzés sikere, a mai gimisek rekeszizmának megmozgatásához ez reménytelenül gyenge próbálkozás.

A bemutatásból kiderül, hogy a délután főszereplője tanár, szociológus, az ELTE adjunktusa, a meghívás apropója pedig az, hogy február 15. a továbbtanulási papírok leadási határideje, Dobrev Klára pedig jól jöhet azoknak, akikben még kételyek vannak, és arra is példa személye, hogyan lehet összeegyeztetni a karriert és a családot. A miniszterelnök neve nem hangzik el, sem most, sem később, és meg kell hagyni, a Gyurcsány Ferenc személye is csak ritkán és áttételesen dereng át a mondanivalón.

Ez a mondanivaló szó persze kicsit félrevezető, mert ha a jelen levő diákokat megkérdeznék másnap, mi is volt az üzenete a híres hölgy jelenlétének, a többség valószínűleg bajban lenne, ha meg kellene fogalmazni.

Dobrev Klára elöljáróban közli, hogy nem fog nagy okosságokat mondani az életről meg a továbbtanulásról, magyarul nem fog „papolni”, aztán persze mégis ezt teszi, hiába, ha valaki egy csoport gyereket lát maga előtt, ez úgy látszik elkerülhetetlen fátum.

A beszélgetés első fele leginkább egy közepesen unalmasra sikeredett osztályfőnöki órát idéz. A hangulatot oldandó a förszt lédi a „Hányan táncoltatok a szalagavatón?” stílusú kérdésekkel próbálkozik, ami jelzi, hogy a kérdező – vagy a kérdés kiagyalója – nem mozog túl otthonosan ebben a korosztályban.

A folytatás aztán csapongósra sikeredik, a diákok megtudják, hogy menet közben is lehet főiskolát vagy egyetemet változtatni, sőt utána is lehet tanulni, mert az élet folyamatos tanulás. Ez a gondolati szál a permanens diáklétről és az élet cikcakkjairól később is felbukkan.

Amikor 19 éves volt, úgy képzelte, hogy 30-35 éves korában megy férjhez, és egy gyereket szül. Ehhez képest 24 éves korában már négy gyereke volt, „mert az élet teljesen más”. Az ember nem tervezi a szerelmet, az a kérdés, hogy a gyerekek mellett hogyan tovább. „Én nem tudtam volna befejezni a jogi egyetemet, ha a férjem nem érik apává, ha nem foglalkozik a gyerekekkel, ha éjszaka nem kel fel ” – tudjuk meg ezt a kis elejtett családi titkot.

A diákok még útravalóul azt is megtudják, hogy nem a matematika, pénzügy, vagy bármi vizsgatantárgy a fontos, hanem hogy gondolkodó emberek legyenek, akiknek van véleménye a világról, a tanulásban pedig ki kell használni minden lehetőséget, rendezvényekre és közösségekbe kell járni.

A diákok tisztelettudóan végighallgatták az „osztályfőnöki” szavakat.

Kérdések, feleletek

A fórum második felében a diákok kérdezhettek Dobrev Klárától, amiből kiderült, a fiatalokat nem annyira a nagy elméletek, mint inkább a földközeli gyakorlat érdekli.

A kérdések java a külföldi tanulás körül forog. Érdemes-e kimenni, mi értelmeset tanulhat egy magyar joghallgató külföldön, marasztalják-e a magyar diákokat dolgozni egyetem után stb. Dobrev Klára válaszainak lényege, hogy igenis érdemes kimenni egy-két évre, főleg mert más életszemléletet tanulnak, utána viszont haza kell jönni, mert a haza több mint racionalitás, és nagyon sokat változott előnyére az ország az utóbbi 15 évben. A magyar diákok amúgy jellemzően hazajönnek, inkább az a gond, hogy nem használják ki a létező lehetőségeket sem. Az ELTE-n például nem töltik ki a külföldi egyetemi ösztöndíj-lehetőségeket sem. Ennek a jelenségnek oka főként az önbizalomhiány, pedig „az élethez kell egy kis kalandvágy” – halljuk a konklúziót.

Mennyi ideje marad a családjára ilyen aktív élet mellett? – kérdezi egy diáklány az időközben kétségkívül felengedett és közvetlenebbé vált légkörben, mire a kérdezett elismeri, hogy folyamatos lelkiismeret-furdalás az élete, de ezzel a legtöbb dolgozó anya így van. Különösen az utóbbi időben van keveset együtt a család, de éppen ezért az együtt töltött percek még értékesebbek, példának egy közelmúltbeli esti palacsintasütés történetét kapjuk. Mindennap ő viszi az iskolába a gyerekeket, egy nap kivételével, amikor a férje. Amúgy épp a bolyais program előtt kapott sms-t a 16 éves fiától, hogy este valami fontos megbeszélnivaló lenne, és most azon aggódik, hogy mi lehet. Azt sajnos nem tudjuk meg, miért nem hívja fel a srácot.

Az egyik kislány azon elmélkedik, hogy mi lesz, ha elmegy orvosira, és előbb beérik az anyaságra, mintsem végezne az egyetemen, míg egy másik diák azt firtatja, hogy el lehet-e helyezkedni az ELTE-s végzettséggel. Az előbbit megnyugtatja, hogy egy nő esetében természetes az aggódás, és ne hagyja befolyásolni magát, meg sok függ a partnertől, az utóbbinak pedig azt tanácsolja, hogy olyan szakmát kell választania, amire kereslet van. Elrettentő példának a kommunikáció és a nemzetközi kommunikáció szak hangzik el, és megtudjuk, hogy Békés megyében egy évben 300 televíziós műsorvezetőt képeztek.