Claudia cukrászda, Szombathely

Napjainkban divatba jött a nosztalgia. Könyvek jelennek meg a 70-es, 80-as évekről, rendezvények épülnek az említett időszak hangulatára, sőt egy komplett kereskedelmi rádió ezekre az évtizedekre építi lejátszási listáit.

Miért érdekes ez a Claudia cukrászda esetében? Nos, a Claudiának története van. Amikor a 80-as években gimnazistaként látogattuk a cukrászdát, igencsak felkapott hely volt. Az akkori időszakban még kevés nívós hely volt a városban, s a Claudia kitűnt akkor modern bútorzatával, kedves felszolgálóival, széles ital- és süteményválasztékával. Itt ittam elsőként bécsi melange-ot, olasz capuccino-t, ismerkedtem a pech melba kehely ízeivel. Ez akkortájt, világútlevél hiányában nagyon mást jelentett, mint mostanság. Szóval jó ideig trendi helynek számított.

Aztán az évek múlásával megkopott a cukrászda hírneve. A két részből álló intézmény cukrászda része (a Király utca felőli rész) élte unalmas hétköznapjait, nyugdíjas osztrák vendégeivel. A kisebb cukrászati rész (a szökőkút mögött) már egy jó éve zárva volt. Sokszor merült fel bennem a kérdés, miért kell, hogy így végződjön egy oly sikeresen indult cukrászda története? Pont itt, a belváros egyik legkedvesebb terecskéjén nem életképes egy cukrászda?

És ekkor pozitív fordulatot vett történet. Néhány héttel ezelőtt ismét megnyitott a Claudia. Nagy izgalommal vettettük be magunkat egy kávéra, vágyva a hajdani érzést. Hétköznap délutáni időpontot választottunk, öt óra környékén, mint az angolok is teszik, megpihentünk egy kicsit. Elmerültünk a hely puhaságában, a tobzódó meleg színekben. Mindenhol lelket melengető bordók, mély barnák és sárgák. Fűszerezve ezt minőségi és kényelmes bútorokkal, aranykeretes tükörrel, képekkel.

Igazi, intim miliő, mindössze nyolc-tíz asztalnál. Beszélgetésre csábító környezet, minden zavaró körülmény – üvöltő kerrádió, vibráló televízió –nélkül. (Ne feledjük, nem kis dolog ez, sokszor még elegáns éttermekben, butikokban is kénytelenek vagyunk hallgatni a rádióműsorokat.)

A kávé és italválaszték széles. Nem próbáltuk ki a kávékülönlegességeket, maradtunk a melange-nál, mely most is ízletes volt, mint hajdanán. A sütemények, édességek szépek és finomak. Kiválónak bizonyult a diplomatatorta és az eperöntettel burkolt kuglóf is. A gesztenyebomba igazi különlegesség. De talán a legnagyobb örömet az okozta, hogy a csillogó üvegvitrinben szerényen, egymás mellett megbújtak a gesztenyeszívek. Igen, a klasszikus, szív alakú, csokimázas gesztenyeszívek. Pont mint egykor.

Telt ház volt még este hat óra közeledtével is. A felszolgálónőtől megtudtuk, hogy a Király utcai részt is felújítják, valószínű ott kávézó nyílik majd a tavasszal. Őszintén szurkolunk, hogy az is ilyen jól sikerüljön. Első látogatásunk óta már délelőtt is jártunk a Claudiában. Szintén teltház, minden rendben. Olyannyira, hogy láthatóan az osztrákok is megjelentek, lendületesen veszik elvitelre a süteményeket.

Szóval, a sok munka, lótás-futás, ajándékbeszerzés közben szakítsanak időt egy fél órás regenerálódásra. Üljenek be egy sütire, kávéra és beszélgessenek egy kicsit azzal, akit szeretnek. Mert ez a lényeg. A hely csak alkalmas
rá.