A dolgot felesleges túlbonyolítani: régen láttam filmben ekkora telitalálatot, mint a Lumnitzer nővérek. A kultuszfim-esélyes alkotásban Rudolf Péter és Alföldi Róbert domborít, ráadásul ez utóbbit sikerült kifaggatnunk néhány mondat erejéig.
A nyolcvanhoz közelítő Bacsó Péter új filmjének elején az őrjöngő vendéglős üvöltve kérdezi: de kik azok a Lumnitzer nővérek???
Persze ez csak álnév, amely valójában két ínyenc fazont takar: Olivért (Alföldi Róbert) és Ficskót (Rudolf Péter), akik elkötelezett étteremkritikusok, szenvedélyesen harcolnak a konyhaművészet becsületéért és színvonaláért, és vitriolos hangon ostorozzák a szakma kontárjait és kufárjait. (Az agresszív kismalac megjegyzése: ez mekkora buli lehet egy újságírónak, méregdrága helyeken bekajálni, utána meg jól lefitymálni az egészet, és még fizetnek is érte...)
A kartellbe tömörült sértett vendéglősök (a filmben kerekesszékből dirigáló, maffivezér-jellegű Szabó Győző vezetésével) bosszút esküsznek ellenük. Milicát (Hegyi Barbara), a talpraesett, szerb származású menedzsert bízzák meg: fedje fel a Lumnitzer nővérek kilétét, majd tegye őket ártalmatlanná. Az eszközökben nem válogat, de hogy sikerrel jár-e, az majd kiderül a moziban.
A film zenéje sem megvetendő, Vukán György jegyzi, de Andor Tamás operatőr neve is nagyon jól cseng a szakmában. Az meg csak hab a tortán, amikor feltűnik Ficskó felesége, a marcona, dundi rendőrnő: Udvaros Dorottya. A forgatás meg amolyan igazán bacsósan zajlott: a gyümölcskertes jelenethez a stáb egyesével kötözte fel a fákra a piros almákat...
A kult-esélyes alkotást először a Filmszemlén mutatták be - akkor még 11 perccel hosszabb változatban -, a mozik alapból csak március 9-étől kezdték játszani.
Megmondom őszintén, úgy voltam az idei Filmszemlével, hogy csak beültem a terembe, majd lesz valami alapon, a filmcímeken kívül el se olvastam semmit. Na, ezért volt meglepő - gondolom, másoknak is -, hogy Alföldi tűnt fel a vásznon. Erőltettem az agyamat keményen, hogy lát(hat)tam-e egyáltalán már moziban...
Később persze levadásztam az elérhető életrajzait, de jellemzően tényleg csak színházban vagy tévében láthattuk eddig, igaz tévéfilmekben is: Síremlék, Az öreg gavallér, Salamon, Vadkörték. Amúgy meg „rendes” filmből ott volt az 1991-es Erózió, az egy évvel később datált Bukfenc - amit, minthogy a forgalmazók nemigen kapkodtak utána, csak öt évvel később mutattak be -, és az 1993-as német Prinzenbad - de hát őszintén: ki emlékszik ezekre?
Alföldi Róbertre nem csak az nem jellemző, hogy mozifilmben szerepel, hanem az sem, hogy nyilatkozik. Elekronikus levélben mégis sikerült néhány mondatot kicsikarni tőle:
- A Lumnitzer nővérekben úgy tudja taglalni az egyes ételeket, hogy a nézőnek összefut a nyál a szájában. Az életben is nagy ínyenc? Tud főzni?
- Tudok és nagyon szeretek főzni. És enni is.
- Színész, rendező, festő, mellette a Heti Hetes egyik szereplője. Melyik az elsődleges? Vagy inkább polihisztornak tartja magát?
- A színház az első az életemben akár színészként, akár rendezőként. De szívesen kipróbálom magam minden másban is.
- Miért nem szerepel több filmben?
- Erről a filmrendezőket kellene inkább megkérdezni... Most, hogy a Lumnitzer nővérekben játszhattam, elárulom, nagy kedvvel vettem részt a forgatásban.
És ez a jó kérdés, tényleg: hová lettek a magyar filmgyártásból a zseniális színészek? Nem azt mondom, hogy egy se kap szerepet, de ha VV-hősök kapnak főszerepet, akkor azért valami nagyon nincs rendjén. Egy szó, mint száz, régen komolyan láttam ekkora telitalálatot, mint a Lumnitzer nővérek.
A film alapötlete pedig máris követőkre talált:
http://lumnitzernoverek.freeblog.hu
Igaz, elég ritkásak a bejegyzések, de szerzőik (az kiderül a szövegből, hogy többen vannak), akárcsak Ficskó és Olivér, őrzik inkognitójukat. Lehet, hogy épp ők azok...
Ide kattintva pediglen az ALON egyik kapcsolódó rovatába érkezik az olvasó.