Kósa Lajos szombathelyi kampányszereplése üdítő kivétel volt a rosszabbul élünk, a nemzethalál, szaggassuk meg ruhánkat, hintsünk a fejünkre hamut Fidesz-gesztusok között. A sajtótájékoztatón Debrecen sikertörténete, a moziban az MSZP ironikus cikizése volt a téma. Részletes beszámoló az elhangzottakról.
A kampányarc
Közelebbről – tegyük hozzá viszonylag rövid ideig – szemlélve Orbánhoz hasonló karizmatikus személyiség, aki szereti maga kézben tartani a dolgokat, ám közvetlensége csöppet sem leereszkedő, nem az a kézcsókos fajta, és inkább pragmatikus, mint patetikus, a nemzet szót tán egyszer se ejtette ki a száján az este folyamán. Reméljük, ezért nem kap ki.
Bezzeg-város
Debrecen terjeszkedik
Debrecen az elmúlt két ciklusban 900 millió forinttal növelte vagyonát. A siker receptje, hogy a város előremenekült, nem felélte, hanem gyarapította tulajdonát, elsősorban közműcégei révén. A víz-, távhő-, hulladékkezelő- és a város ingatlanaiért felelős vállalkozásokat (meg a többi önkormányzatit is) egy holdingba tömörítették, átszervezték és expanzióra fogták, így ma nyereségük kétmilliárd forint, melyet visszaforgatnak az üzletbe. Vízművállalatuk a miskolci hasonló profilú céget szándékozik felvásárolni (jó eséllyel indultak a tenderen), hulladékkezelő vállalkozásuk pedig Plojestiben építi Románia legnagyobb veszélyes-hulladék kezelőjét. Csápjaikat Székelyföldre, Kárpátaljára, és Felvidékre terjesztik ki, Szatmárnémeti, Munkács, Kassa közműszolgáltatásainak megszerzése szerepel üzleti terveikben.
A határ - úgy tűnik - a csillagos ég. Debrecen az energetikába kíván befektetni, szélerőműben és bioetanolban gondolkodnak, és még ott a reptér is. (Az ALON debreceni élménybeszámolója és képgalériája)
Nem is a legdrágább
Az ALON kérdése, hogy igaz-e hogy Debrecenben a legdrágábbak a közműdíjak az országban, Kósa Lajos azt válaszolta, hogy a víz és csatorna a harmadik, a távhő az ötödik legolcsóbb, a szemétszállítás díja az országos átlagnak magfelelő, a parkolás az első harmad alján található.
Mikor jön Garbarek?
A város gyarapodása látszik a felújított Kossuth téren, a Kölcsey konferenciaközpont megépítésén is. Utóbbi 130 rendezvénynap után szed bérleti díjat az idén. Egyik ilyen a Garbarek-koncert lesz, mint megtudtuk, jön Trilo Gurtu is. (Ezen a ponton némi nosztalgiázás, egy húsz évvel ezelőtti koncert, arra viszont nem kaptunk választ, mikor is kerül sor a zenei csemegére.) Azért azt is megkérdeztük, mennyit költ a város oktatásra: Debrecen költségvetésének felét fordítja az intézményhálózat fenntartására, ennek négyötödét az oktatási intézményekre.
Majdnem telt ház
A nagyközönség a Savaria Moziban várta Kósa Lajost. Mire átértünk, Szombathely adósságállománya Hende Csaba fejszámolásának következtében 5,7 milliárdról 6 milliárdra hízott. Ha ez így megy tovább, még két kampánygyűlés, és tényleg jön a csődbiztos.
Az est házigazdája Marton Zsolt önkormányzati képviselő volt, világos öltönyben, amely húsvéti locsolkodásra adekvát, ebben megvilágításban inkább sápasztó. Köröztek egy papírt is: ki kíván részt venni a Kossuth téri rendezvényen, a nézőtér jobb harmadának felső soráig alig gyűltek a népek. A teremben amúgy néhány felső sor maradt üresen, a többit megtöltötte a Fidesz jobbára nyugdíjasokból álló törzsközönsége.
Puskás Tivadar: Psyché
Itt már dr. Puskás Tivadar aktivizálta magát: körbenézett és azt látta, teremben ülők mindegyike változást akar, majd a legújabb Fidesz-frázisnak megfelelően felállította a diagnózist nemzetünk „gyönge psychés energiáiról.” Terápia: energetizálás. (Hát nem tudom: ha ez az enerválság az általa vezetett mentőcsapatra is jellemző, akkor nem szívesen kapnék mostanában szívrohamot, ez az általánosítás, épp tőle, nem biztos, hogy szerencsés.)
A heveny infarktus azonban nem fenyegetett az összejövetelen, inkább a vérnyomásom kezdett mélyrepülésbe a második óra vége felé, de nagyon nem féltem, orvos volt a közelben több is. Kósa ugyan jól beszélt, viszont hosszan: másfél órán keresztül, majd kérdésekre válaszolva még harminc percet, néhányat kislányairól, akiket általában ő visz oviba, iskolába.
Értékelt
A másfél órából egy egész a jelenlegi országvezetésnek való kellemetlenkedéssel telt: Megtudtuk, hogy Medgyessy ciki, Gyurcsány egocentrikus és tapintatlan, a miniszterek alkalmatlanok. Ám nem ment bele nemzethalál vízióba, pszichés elégtelenségbe, és főleg – még a gáz és gyógyszeráremelés kapcsán sem – számokba.
Az elmúlt négy év teljesítményét megítélve elmondta, hogy ugyan van 13. havi nyugdíj, de épp a nyugdíjasok fogyasztói kosarának tartalma drágult leginkább az elmúlt négy évben. A családi pótlék száz százalékos emelése se annyi, hiszen az adókedvezmény közben elfogyott, meg igazságtalan, hogy a Gyurcsány Petike is részesül belőle. Az áfa-csökkentés pedig csak azokat a termékeket érinti, amelyek után eddig 25 százalék sarcot fizettünk. Autópályák ugyan épülnek, ám drágábban és nem magyar kivitelezőkkel, ellentétben a Fidesz-éra gyakorlatával.
A hazai pálya lejtése
Kósa kicsit egyoldalúan értelmezi az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását: álljon az meg a hajdúváros határán, kivéve, ha debreceni, akkor mehet, elsősorban kelet felé. Az irányt történelmi, geopolitikai hagyományok határozzák meg. Mindenestre úgy tűnik, Debrecen ügyesen tör régióközponti szerepre, az elcsatolt területek kvázi „visszacsatolására”, Románia uniós belépésével lesz ennek igazán jelentősége.
Megélhetési iskolás
Kósa nem csak a város menedzselésében nagy: Győzike édesapjának MSZP-s csomagosztásával kapcsolatban érkezett kérdés kapcsán tért ki a debreceni cigánykérdésre, ami igazán nincs is. Kósának elég megjelennie a felszámolandó cigánytelepen, és bejelenti, hogy ennek vége, ha újabb és újabb nem-debreceniek költöznek az üres lakásokba, máris rendet csinálnak a cigányok maguk közt. Ugyanakkor feltalálta a megélhetési iskolást: a hátrányos helyzetű család akkor kap támogatást az önkormányzattól, ha elküldi az oktatási intézménybe gyerekét. (A lógás eme megakadályozása a polgármester szerint a jogszabályokkal nem teljesen rendezett, szerintünk meg némiképp törvénytelen, és meglehet sikeres, ám nem túl szolidáris, hogy maradjunk a kampánszlogennél.
A nyakas kálvinista
Kósa egyebek mellett bírálta Gyurcsányt azért is, mert a miniszterelnök a fiatalokat külföldi munkavállalásra buzdítja: ő szomorú lenne, ha debreceni ifjak kivándorolnának, ugyanakkor a fiatalokat nagyobb felelősségvállalásra inti saját sorsuk irányításban. (Hogy mi a felelősség, arról hittan vagy etika órán kellene a gyerekekkel beszélgetni). A siker egyik záloga az is, hogy nem kell minden szabályt komolyan venni, főleg az unióiét nem. Íme az unió „nyakas kálvinista” és „józan paraszti” értelmezése: a pénze kell, a szabályai kevésbé.
Az uniónál egyébként sikeresebben pályáznak, mint a magyar kormánynál: „Annyi esélyünk van a kormánynál, mint Szálasinak a népbíróság előtt.” (Információink szerint azért a szennyvízprojektbe csúszott néhány állami milliárd ebben a ciklusban.)
Etika
Arra is vonatkozott kérdés, miképp gondolná a baloldali média túlsúlyát kiegyenlíteni. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, nem az a fontos Kósa számra, hogy jobb vagy bal, még az sem, hogyha elfogult a sajtó (mindannyian elfogultak vagyunk), inkább zavarja, ha valótlanságokat közölnek, meg pocskondiáznak. (Sajtópert nyert egy bulvárlap ellen, a három millió forintos kártérítést a debreceni gyerekklinikának adta.) Bár szerinte az újságírók etikai képzésére is lehetne fordítani.
Menjünk Debrecenbe
Egy résztvevő azt javasolta, hogy Szombathelyről induljon különvonat Debrecenbe a virágkarneválra, onnét pedig jöjjön járat a Savaria karneválra. Ezt jó ötletnek tartotta Kósa Lajos, „ha addig még lesz MÁV.” Az államvasutak adósságának említésével némi ború suhant át a moziban ülők homlokán.
De én azt mondom, félre bánat, félre bú: ha nem lesz vonat, megyünk busszal. Mert: Debrecenbe kéne menni…
Az ALON élménybeszámolója Debrecenből