Nem ez az első és nyilván nem is az utolsó könyv arról, hogy milyenek is vagyunk mi, magyarok. Valószínűleg az is megérne egy hosszabb lélegzetvételt, miért is akarjuk folyton definiálni magunkat. Nem lehetne csak úgy simán tudomásul venni, hogy magyarnak születtünk? Vagyunk, amilyenek vagyunk... Persze, éppen ilyenek is: nyugtalanok, válaszok után kutatók.
"A kötet olvasója betekintést nyer a kultúra és a művelődés különböző területeibe, az élő és élettelen természeti környezet értékeibe, a mai magyar közgondolkodás és a közélet alakulásába, továbbá a "magyar lélek" rejtelmeibe is. Az egymást betűrendben követő szócikkekben megjelennek azok a történelmi személyiségek, művészek, gondolkodók, sportolók, stb., akiknek az élete és tevékenysége meghatározó a magyarok számára, mintaként szolgál, sőt esetenként egyetemes jelentőségű volt. De természetesen szerepet kapnak a jelenkor emblematikus figurái is" - olvasható a kiadó ajánlásában.
Lévai Balázs, az MTV szerkesztő-műsorvezetője a könyv budapesti bemutatóján rögtön leszögezte: „nem egyszerű dolog magyarnak lenni”. De mitől magyar valami? Van olyan, hogy magyar ábrázat, ne adj isten, pofázmány? Látszik rajtunk elsőre, hogy magyarok vagyunk?
Az egyik szerző, Kiss Noémi szerint beigazolódtak a könyvben foglaltak, amikor a közelmúltban hosszabb időt töltött külföldön. Őt rögtön kiszúrták, hogy magyar, mégpedig az öltözködéséről, a szlávos arcáról, valamint arról, hogy németül beszél és irodalommal foglalkozik...
A magyarokról mindenki tudja: igencsak szereti a hasukat. Meg a torkukat. De a legjobban a falusi lagzikat szeretik, mert ott aztán ehetnek, ihatnak, mulathatnak három nap - három éjen át.
És hogy mit ír a könyvecske a szórakozásról? Elgondolkodtató: „Szórakozni Budapesten sok helyen és sokféleképpen lehet, más városokban már nem ennyire rózsás a helyzet”. A szórakozáson kívül még 49 szócikket tartalmaz a kötet, kultúrdolgoktól a természettudományon át a magyar nőig és lélekig.
Nem feltétlenül vált hasznára a szerkesztésnek az irodalmi megközelítés túltengése, a magyar nő milyenségét sem biztos, hogy az határozza meg legjobban, milyen verseket ír - vagy milyenek születnek őróla. Pongrácz Péter, aki ezen ominózus részt jegyzi, a magyar írónőket is górcső alá veszi: szerinte vannak tiszteletre méltó nők, akik női irodalmat hoznak létre, és még tiszteletre méltóbbak, akik irodalmat... Az sem egy utolsó gondolat, hogy a ronda és buta nők azért vannak világon, hogy ellensúlyozzák az okosakat és a szépeket.
És milyen a magyar lélek? Vaderna Gábor szócikke szerint leginkább titokzatos. A magyar ember, ha szóba elegyedik egy külföldivel, egészen biztosan el fogja neki mesélni egész történelmünket. Teszi ezt azért, mert jól ismeri a múltat és büszke a kultúrájára, de azért is, mert ez is egy jó alkalom a panaszkodásra. Mert panaszkodni, azt nagyon tudunk. Nincs még egy nép, amelyiknek ennyi problémája volna, ezt meg ugye nem szabad magunkba fojtanunk...
Az 50 hungarikum korántsem illeszkedik a vicces önmeghatározások sorába, de ettől még helyenként humoros, ironikus hangon szól. Megtudhatjuk például, hogy „a magyar királyné hagyományosan import termék”. Művelődésre is jó, sok olyan adattal, információval szolgál, ami még a direktbe' értelmiségieknek is újdonságot jelent, mondjuk a hagyományos magyar háziállatokról.
Okosabbak tehát lehetünk tőle, ha bölcsebbek nem is... mert a kérdésre, hogy milyen is a magyar, most sem kapunk konkrét választ. Nem is kaphatunk, hiszen magyarok írták...
Bori István (szerk.): Milyen a magyar...? - 50 hungarikum
l'Harmattan Kiadó, 148 oldal,
2000 Ft